NEHAZUGGY

Egy gyermek halála

Forgács Erzsébet | 2016. Május 23, Hétfő | 15:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Bejárta a magyar sajtót a halálra éheztetett kislány tragédiája. A magam részéről vártam, mert azt reméltem, hogy ki fog derülni: valami olyan betegség okozta a gyermek halálát, amire még nincsen megoldása az orvostudománynak. Hogy a gyermeket kezelték, gondozták, de nem tehettek többet érte. Mára úgy tűnik, nem erről van szó. Nem a sajtó torzított, nem a bulvármédia túlozta el a dolgot a több olvasó reményében.

Az is borzasztó, amikor egy gyermeket gyógyíthatatlan betegség miatt veszít el a családja. Azonban ez nem összehasonlítható azzal, amikor maga a család válik a gyermek kínzójává, amikor a szülők ítélik halálra a tulajdon gyermeküket.

Ilyenkor felmerül a kérdés: kik a felelősök, mit lehetett volna tenni? Nyilván elő fognak kerülni a szomszédok, hogy miért nem vették észre, mi zajlik közvetlenül mellettük, miért nem jelezték, hogy baj van. Előkerülnek a nagyszülők, akik rendszeresen látogatták ugyan az unokákat, mégsem észlelték, hogy baj van. Vagy észlelték, de nem törődtek vele.

Azonban elő kell kerülnie az állam, az állami szervek felelősségének, a jogszabályi hiányosságoknak is. A védőnő, aki állítása szerint (és biztosan így is van) nem tudott bejutni a gyermekhez. A gyerekjóléti szolgálat munkatársa, aki szintén nem jutott be a lakásba.

A kérdés az, hogyan fordulhat elő ilyesmi? A hatóság képes segítséget nyújtani mondjuk a végrehajtónak, ha az be akar menni egy bezárt ajtón. Karhatalommal megtámogatva gond nélkül be tud jutni és lefoglal, kilakoltat.

Egy ilyen esetben, amikor egy kiszolgáltatott kis emberi lény sorsáról van szó, a védőnőnek, a gyerekjóléti szolgálat munkatársának nincsen lehetősége rendőri segítséget igénybe venni? Ha van rá mód, miért nem tették meg? Ha nincs, miért nincs?

Főleg olyan esetben, amikor már ezt megelőzően is súlyos gondok voltak a családdal. Az anya első házasságából származó gyermek a hírek szerint az édesapánál van, állítólag ő is alultáplált, visszamaradott állapotban került oda. Kira – mert így hívták a halálra éheztetett kislányt – másik testvére már volt kórházban, mégpedig alultápláltság miatt.

Kira testvéréről kiderült, hogy autoimmun betegségben szenved, speciális diétára van szüksége. Ezek alapján nem kizárt, hogy valójában Kirát sem éheztették, de mivel nem a megfelelő ételeket kapta, talán nem tudta a szervezete feldolgozni és nem kizárt, hogy úgy halt éhen, hogy kapott enni. Azt majd az orvosi vizsgálat fogja megállapítani, hogy pontosan hogyan és miért kellett meghalnia a kicsinek.

Ilyen körülmények között felfoghatatlan, hogy a védőnő, a gyermekorvos, a jóléti szolgálat munkatársai miért nem fordultak a hatósághoz. Ha fordultak, de nem kaptak segítséget, akkor ki a felelős?

Ez már nem az első ilyen gyermekhalál. De sajnos minden nap lehetne írni megnyomorított, megkínzott, bántalmazott gyermekekről, akiket a saját családjuk, szüleik gyötörnek.

Nem vagyok híve annak, hogy az állam beavatkozzon családok életébe, de ilyen esetekben, amikor egy védekezésre képtelen gyermekről van szó, igenis be kellene avatkozni. Mégpedig gyorsan és hatékonyan. Komolyan kellene venni a jelzéseket, de ahhoz jelzésnek is kellene lennie. Sem a gyermekorvos, sem az óvónő, tanítónő, rokon, szomszéd nem fordíthatja el a fejét, ha ilyesmit tapasztal, vagy alapos okkal gyanakszik.

Az már régen nem egy család magánügye, hogy esetleg kínoznak, adott esetben engednek meghalni egy gyermeket. Nem csak a még meg nem születettekkel kellene foglalkozni, hanem azokkal is, akik a világra jöttek, de szerencsétlenségükre olyan családba, amely család nem tölti be a funkcióját.

A hatóságnak kell, hogy joga legyen akár erővel is bejutni az ilyen családokhoz, hogy a szakemberek meggyőződhessenek arról, hogy a gyermek megkapja, amire szüksége van.

Nem szabad ilyesminek előfordulnia, hogy egy másfél éves csöppség a rövid kis életének felét haldoklással, kínok kínját átélve töltse és úgy kelljen meghalnia, hogy nem is élhetett. Ez mindannyiunk felelőssége.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!