Október 22,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Talán ezért nem látsz semmi mást, mert eltakarja a szemedet a boldogulás

Kedves Viktor!

Most van egy kis időm, gondoltam, elmesélem neked, hogy élünk mostanában. Tudod, mióta kilépett belőled a falu, más szelek fújnak mifelénk. Biztosan nagyon fogsz örülni a hírnek, mert te mindig is a mi boldogulásunkat tartottad a szemed előtt. Talán ezért nem látsz semmi mást, mert eltakarja a szemedet a boldogulás. Próbáld meg elvenni onnan, hátha úgy jobb lesz a rálátásod.

Nálunk az a helyzet, hogy nagyon szépen fejlődünk! Képzeld, a két szomszéd falu is kilépett azóta belőled és csatlakoztak hozzánk. Eddig is jól boldogultunk, de azóta szárnyalunk! Mióta nem fizetjük be neked azt a sok pénzt azért, hogy te fenntartsd az iskolánkat, azóta sokkal kevesebb pénzből és sokkal jobban működik. Érted te ezt?

Meg tudtuk csináltatni a tetőt, vettünk új táblákat, mindig van kréta, de még vécépapír is. A maradék pénzből felújítottuk az óvodát. Ez kellett is, mert sok gyerek születik mostanában minálunk.

Rendbe tettük az utcákat is, nagyítóval sem találni kátyút. Vettünk egy gépet, a Feri meg régebben a szakmában dolgozott, ő lett megbízva az utak rendbentartásával. Neki is jó, mert nem volt munkája, most meg van. Nekünk is jó, mert sokkal olcsóbban kijövünk és nincs kátyú. Szóval egy sikertörténet.

Az orvosi rendelőt is rendbehoztuk, mi fizetjük a dokit. Kapott lakást is a falutól, azóta az egészségügyi ellátás hibátlan nálunk. A falu földjein (tudod, ahonnan elzavartuk a budapesti koszorúkészítőt meg a győri kozmetikust, mert azok szart se értettek hozzá, mit és hogyan kell termelni) minden megterem, amire szükségünk van. Ebből a terményből kap az iskola és az óvoda konyhája, a többi megy a családoknak. Csináltunk egy sajtüzemet, meg lekvárt és befőttet is gyártanak az asszonyok (nem ám mindenféle műanyagból, hanem rendesen gyümölcsből), el sem hiszed, milyen sok pénzt adnak ezekért a lekvárokért a németek, meg a svájciak! Tudod, az Andor unokatestvére kint él Svájcban és küldtünk neki kóstolót. Ő meg megkínálta belőle valami haverját, akinek annyira ízlett, hogy árulni kezdte a boltjaiban. Szóval dől a pénz a faluba.

Amikor már lett pénzünk, az első dolgunk volt, hogy mindenhová bevezettük az internetet. Akinek nem volt számítógépe, annak vett a falu. A net most ingyen van, az iskolában is használják, de még tanfolyamot is tartottak az öregeknek, hogy megtanulják használni.

Te, Viktor! El sem tudod képzelni, hogy a Tibi bátya és a felesége, Malvin néni hogy tolja a neten! Az öreglány videókat tölt fel, hogy hogyan kell kézzel tésztát gyúrni, meg szilvásgombócot csinálni és hasonlókat. Olyan jól csinálja, hogy még keres is vele egy kis pénzt. Az ura meg seprűt köt, meg kisszéket farag, kosarat fon és az is megy fel a netre.

A fiatalabbak is dolgoznak. A földeken, a tejfeldolgozóban, lekvárüzemben is, meg olyan is van, aki tanít az iskolában, más a falu világításáért felelős, vagy ugye az utakat tartja karban, de van olyan is, aki az öregekre ügyel, akik már nem tudnak egyedül boldogulni.

Aztán meg visszavettük az erdőket, meg a kis tavacskánkat is. El nem hiszed, milyen szép most itt nálunk. Kaszára-kapára kapott a falu, kimentünk az erdőbe, kitakarítottuk. A kis patakot is rendbe tettük, a tó körül is megszépítettünk mindent. Mivel sajnos van pár üres ház a faluban, ezeket rendbe kaptuk és beindítottuk a turista-bizniszt. Képzeld, szeretnek ide járni a népek! Abból is jó kis pénz jön össze mindig.

Jó sokan vissza is költöztek a faluba a fiatalok közül. Így már vannak pedagógusaink, így lett orvos is, de van kőműves, meg még mérnök és újságíró is. Ami nálunk nincs, az van a másik két faluban. Úgy szoktunk cserélgetni, hogy mindenkinek jusson minden. Működik ám!

A múltkor ugyan volt egy kis kalamajka, mert jött valami figura és kezdett volna egyezkedni velünk. Hogy ő hozna ide egy gyárat, a falu adjon neki ingyen földet, meg ő nem fizetne, csak fele adót és az jó lesz a falunak. Mi kérdeztük, hogy ugyan miért lenne az nekünk jó? Mert mi minden bevételünkből húsz százalékot befizetünk a közösbe és ebből van minden fejlesztés. A polgármester osztja be, hogy mikor mi kell legjobban. Aztán minden hónapban beszámol, hogy mire mennyit költött. Szóval kérdeztük a gyárost, hogy vajon miért lenne jó nekünk, ha ő nem fizetne annyit, mint mi. Erre nem tudott válaszolni, úgyhogy elküldtük, amerről jött.

Nagyon szépen haladunk. Takarosak az utcák, mindenki elégedett. Vigyázunk a gyerekeinkre meg az öregekre, szépen gyarapodunk. Egy hangos szó nem hangzik, csak néha a Gyula szokott ordítani. Az se azért, mert mérges, hanem mert ő ellenőrzi a kéményeket és néha akor veszi észre, hogy nem vitte a szerszámait, amikor már felmászott a tetőre.

Szóval itt sem minden tökéletes, de azért boldogulunk.

Te hogy vagy, Viktor? Jól megy a sorod? Család rendben? Majd néha adj hírt magadról, ha van időd. Én most megyek, mert rendbe kell tennem a kiskertet, nehogy szégyenben maradjunk az asszonnyal. Csak előbb meg kell keresnem a kapát.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.