Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ha eggyel kevesebb gyáva fog szó nélkül parancsot teljesíteni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Péntek és ha péntek, akkor Orbán Viktor beszélget önmagával a Kossuth rádióban. Ha valaki követi ezeket a monológokat, akkor elég jól megfigyelhető, ahogy a miniszterek elnöke hétről hétre szakad el a – nem valóságtól, mert attól már régen elszakadt – hanem a realitások alapvető, utolsó morzsáitól is.

Persze fel van építve a központi kommunikáció. A leghülyébbeket megcélozni, tőmondatokban beszélni, hogy értse az egyszerűagyú szavazó. Kulcsszavakat ismételgetni, lehetőleg olyasmiket, amivel a sikertelen, nyomorult kis hétköznapi élete helyett hősnek, különlegesnek érzi magát a hívő. Ehhez csak az kell, hogy magyar legyen, keresztény legyen és feltétel nélkül kövesse a kormányt. Illetve Orbánt.

Nem baj, ha a mondanivaló egyre zavarosabb, ha napról-napra hangosabban ordít az önmaga börtönébe zárt, a sarokba kuporodva rettegő józan ész. Ameddig működik a bálvány, addig ott állnak mögötte a haszonélvezők, megtámasztják, nem engedik összeroskadni. Akkor sem, ha békaemberek, Soros Györgyök, háttérhatalmi erők, az ország határain belül bujkáló kémek, idegen ügynökök, idegenszívű gyíkemberek nyüzsögnek a meggyötört, beteg elme kusza gondolatfoszlányai között.

Orbán harcol és nem lehet eldönteni, hogy valóban küldetéstudatos, hogy tényleg üldözik-e a gyíkemberek, vagy ennyire rafinált szektavezér. De bármelyik is, egyedül csak egy szerencsétlen kis bűnöző, vagy éppen a falu fura figurája lenne, aki nem tehet róla, hadd mondja. Kárt nem okoz.

Ahhoz, hogy ekkora hatalomhoz és befolyáshoz juthasson valaki, akinek véletlenül sem lenne szabad még kutyát sem tartania, kellenek a többiek. Kell a feleség, kellenek a mohó haszonlesők, a politika és a gazdaság prostituáltjai. Kellenek a gyáva megalkuvók, a félrefordított fejek. A bárkit pénzért szolgálni kész média, a hatalomhoz, pénzhez és kiváltságokhoz bármi áron és örökre két kézzel ragaszkodó, a múlt rendszerből önmagukat sikeresen átmentő öregek és a korrupcióba, hazugságokba természetes módon beleszületett, pénz- és hataloméhes fiatalok.

De kellenek ehhez a nyomorult rendszerhez a tudatlan tömegek, a nemtörődöm, vagy éppen gyáva emberek is. Az soha nem úgy van, hogy egyetlen egy ember képes legyen elfoglalni és uralma alá hajtani egy egész országot. Ilyan nincs. Minden kis csavarnak szerepe van abban, ami történik. Mindig is így volt. Így volt a hitleri Németországban, a fasiszta Olaszországban, a múlt rendszer Romániájában, a spanyolországi diktatúrában. Földrajzilag és történelmileg mindig és mindenhol így volt, most is így van.

Orbán Viktor, egy kicsi ország piti vezetője felmászott egy talapzatra és onnan hörög, egyre rekedtebben. Megvédi az országot a tíz-száz-ezermilliós tömegben támadó hordáktól. Legyőzi a migráncsokat, de legyőzi Brüsszelt is. Ő, a vezér. A Vezér. Habár retteg tőle a világ, Soros György semennyi pénzt nem sajnál azért, hogy megbuktassa őt, a Vezért, ez nem fog sikerülni. Azért sem sikerülhet, mert ő már átvette a hatalmat Európának ezen a felén. Erős, már legyőzhetetlen. Valójában ő irányítja ezt a térséget. És most, hamarosan ő fogja irányítani az egész Európai Uniót.

Ő a jó Vezér, aki ingyen ad enni az éhezőknek, aki gondoskodik a rászorultakról, felemeli az elesetteket, feltámasztja a nemzeti büszkeségünket, méltó helyére röpíti Magyarországot. Ehhez semmi más nem kell, csak vakon bízni benne, segíteni és támogatni.

Valójában pedig az kell hozzá, hogy mindig legyenek körülötte olyanok, akik erősítik az agybaját, akik elzárják, elszigetelik a valóságtól és eltitkolják az igazságot. Nem barátságból, nem szerelemből. Hataloméhségből, pénzért. És mert várják, mikor inog meg, mikor lehet a helyére ülni.

És kellenek hozzá olyan pedagógusok, bírók, orvosok, irodai dolgozók, rendőrök, pékek, cukrászok és egyetemi tanárok, akik egy kis jutalomért, vagy a jutalom reményéért támogassák, vagy végrehajtsák az utasításokat akkor is, ha tudják, hogy ártanak az országnak.

Kell ehhez mindenki, aki nem mer szót emelni, mert majd a másik. Aki elfordítja a fejét, mert úgysem tehet semmit. Kell hozzá az, hogy úgy gondoljuk: a korrupció természetes, minden politikus lop és inkább ezek fosszanak ki minket, mint a szocik, a pirézek, vagy a gyíkemberek.

Azok az emberek is kellenek hozzá, akik racionálisnak, objektívnek hiszik önmagukat. Akik minden rohadt hír, cikk, vélemény alá odanyomják a lárváikat. Ezzel az a baj, hogy csak azok nem olvassák, akiknek kellene. Miért kell ezt leírni, attól jobb lesz? Nem dumálni kellene, de itt úgysem tesz senki semmit.

Pedig de. Jobb lesz egy kicsit mindannyiszor, amikor leírjuk, kimondjuk, beszélünk róla. Jobb lesz, ha eggyel kevesebb gyáva fog szó nélkül parancsot teljesíteni. Jobb lesz, ha felébred a lelkiismeret azokban, akik legalább ennek a csíráját meg tudták őrizni magukban.

Amikor majd az ország legapróbb falvának legkisebb házában élő legszegényebb közmunkás azt meri mondani a nagyhatalmú polgármesternek, hogy márpedig velem így nem beszélhet, mert én vagyok a maga munkaadója – akkor elkezdődik valami. Amikor ennek a kicsi falunak a lakói odaállnak a közmunkás mellé, akkor folytatódik valami. Amikor ez a polgármester azt mondja a megyei vezetőnek, hogy márpedig ezt nem teszem, mert árt a közösségnek, ha a többi polgármester is mellé fog állni, akkor haladunk. Ha a megyei vezetők számonkérik a képviselőkön, hogy mit tesznek a közösségek érdekében, ha a képviselők oda mernek csapni a miniszterek asztalára, akkor majd a miniszterek is orvost hívnak a miniszterek elnökéhez, amennyiben erre szükség van.

Egyszóval nem sok kell a változáshoz. Csak az az egy közmunkás.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.