Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Semmi nincs rendben

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szülőföld az, ahol világra jöttem. Nem én választottam, így alakult. Nincs okom szégyellni, nincs okom büszkének lenni rá. Nem az én érdemem, hogy nem Afrikában, Ázsiában, vagy bárhol máshol nőttem fel.

Nem dicsőség és nem szégyen, hogy ilyen a bőröm színe, a szemem metszése, az arcom formája.

Ha a bőröm alá látnál, tudhatnád: pont úgy futnak az erek, úgy tapadnak az inak a csontokhoz, úgy ver a szívem, mint minden embernek a Föld bármely pontján.

Anyanyelv az, amin beszélt hozzám anyám, amit én is megtanultam. Ezen a nyelven beszélnek körülöttem kicsi korom óta, ezt a nyelvet ismerem és szeretem. Szeretem, mert az enyém és mert gyönyörű szép számomra.

Otthon az, ahol a családom van. A párom, akit teljes szívemből szeretek. Ahová hazajönnek a gyerekeink, még ha csak látogatóba is.

A szülőföld nem változik. Marad életem végéig. Ahogy marad a bőröm színe, az anyanyelvem is. Halálomig.

Otthont lehet változtatni. Azt vihetem magammal, mert nem helyhez, hanem személyhez kötött.

Haza az az ország, ahol otthon vagyok, ahol önmagam lehetek.

Ezt akarják elvenni tőlem. Nem értem.

Azt mondják nekem: csak annak lehet hazája ez az ország, aki bólogat.

Az lehet itt itthon, aki tapsol, aki éljenez. Mindegy, hogy mihez.

Az tartozik ide, aki fejet hajt.

Pártok harcolnak a hatalomért. A hatalomért felettem.

Én fizetem a pártokat. Az egyiket is, a másikat is. Mindet. Az én pénzemből, a mi közös pénzünkből létezhetnek.

De ez nem elég. A pénzem nem elég. A hitem kell, a vallásom kell, az életem kell. A gyerekem nevelése kell, a gondolataim szabadsága, a véleményem nyíltsága, a döntéseim feletti hatalom kell. A lelkem kell.

Ha nem vagyok része a nemzeti együttműködés rendszerének, akkor nem lehetek része a nemzetnek sem.

Ha szót emelek az értékrendemmel szembemenő rendszer ellen, akkor áruló vagyok.

Ha emberséget akarok az embertelenség helyett, akkor támadom a hazámat.

Ha nem akarok beállni a sorba, ha nem tapsolok vöröslő tenyérrel az uralkodó elitnek, akkor ártani akarok az országnak.

Akkor bárkinek jogában áll megfenyegetni, megfélemlíteni, mocskolni.

Akkor bárki azt ordíthatja az arcomba, hogy takarodjak innen, mert ez nem az én hazám.

Igaz, ez nem az én hazám. Már nem az.

Nem azért, mert rohadt ballibsi vagyok. Nem azért, mert lenézem a magyarokat. Nem azért, mert ahol érem, köpködöm ezt az országot.

Ezeket mind megkaptam, ahogy mindenki más is megkapja napról napra.

Valójában nem is az egyik, vagy másik párt, kormány az, ami számomra borzasztó. Kormányokat le lehet váltani. Embereket nem lehet.

Nem válthatom le a habzó szájjal zsidózó embert, akit 30 éve ismerek. Vagy akiről azt hittem, hogy ismerem. A büdös buzi-t hörgő boltost.

Nem válthatom le azt az országlakót, aki képes azért elmenni valahová, hogy gyülöletet fröcsögjön valaki másra.

Nem értem és nem viselem el azt, amivé lett ez az ország.

Kétdimenziós emberek rúgnak belém, ha nem idomulok. Nem hiszik el, hogy van harmadik dimenzió.

Csak jobb, vagy bal. Kettő egyszerre nem lehet.

Fehér, vagy fekete. Színes nem lehet.

Pedig az emberek többségének van jobb és van bal oldala, de van mélysége is.

Az emberek többsége nem fekete, nem fehér, hanem ezerszínű.

De az emberek többsége hallgat. Félelemből, fáradtságból, néha gyávaságból.

Úgy teszünk, mintha minden rendben lenne. Semmi nincs rendben.

Aki kidobott állatokon segít, az rohadt embergyűlölő, mert miért nem segít a nincsteleneken?

Aki nincsteleneken segít, az egy barom, mert kár időt-pénzt pazarolni életképtelenekre.

Aki menekülteken segít, az áruló, mert miért nem magyarokon? Ha külföldieken akar segíteni, vigye haza őket.

Aki itthon kínlódik, az miért élhetetlen, miért nem megy el?

Aki elmegy, az cserben hagyta a hazáját.

Aki szót emel, elmondja a bajokat, az a rendszert támadja. Azt el kell hallgattatni. Fel kell jelenteni. Meg kell hurcolni, lehetetlenné kell tenni. Meg kell törni.

Horváth András, Váradi András, Balogh Mária, Iványi Gábor, Móra Veronika, Ángyán József, Ferenczi Krisztina.

Csak akkor érti meg az egészséges a beteget, ha ő is beteg lesz.

Csak akkor érzi át a munkanélküli helyzetét, ha maga is munkanélkülivé lesz.

Csak akkor hiszi el, hogy éhhalálra ítéltük a rokkant embereket, amikor maga is mankóra támaszkodik.

Csak akkor ismeri el, hogy van szegénység, éhezés, ha nincs kenyér az asztalon.

Csak akkor érti meg a szerencsétlenek fájdalmát, amikor maga is menekülni kényszerül.

Már nem tudunk szólni egymáshoz. Nem tudunk beszélgetni, vitázni érvelni.

Már csak balliba van és fideszbérenc. Buzi libsi van és náci.

Hazafi van és hazaáruló. Más nincs.

Pedig van. Az ország többsége. De ők nem érdekesek. Némák, bénák, tehetetlenek. Igen, sokan gyávák is.

Nem jó itt lenni.

Félni kellene, de nem vagyok hajlandó félni.

Hallgatni kellene, de nem fogom be a számat.

Sokan nem félnek és sokan nem fogják be.

Sokan vagyunk…de nem elegen.

Talán holnapra többen leszünk.

Talán meglátjuk egymást végre.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.