Néhány szó az agyatlan hívekről

Fotó: kormány.hu
Nem csak az ágyak cserélődnek, hanem az arcok is Fotó: kormány.hu Nem csak az ágyak cserélődnek, hanem az arcok is

Vannak azért jó hírek is, hogy ne csak mindig a pocsékságokat hozzuk a hosszú hétvége nyugalmába. Tessék, egy felújítás, ami nem stadion és nem kisvasút. A kormány közösségi oldalán leltem és végre, valamint hurrá!

„Újabb kórházak felújításáról döntött a kormány. 2010 óta 500 milliárd forintos egészségügyi fejlesztés valósult meg, amelynek jó része vidéki kórházakhoz jutott. A kormány most újabb kórházak felújításáról döntött és tíz milliárd forinttal támogatja a következő években a Betegápoló Irgalmasrend budapesti, váci és pécsi kórházainak felújítását, valamint egy hajósi szociális intézmény létesítését. Az Irgalmasrend több évszázada segíti a rászorulókat, többféle egészségügyi és szociális intézményt működtet. Köszönjük eddigi szolgálatukat, áldozatos munkájukat!”

Elkötelezett szektatag úrelvtárs mindjárt a Facebookon hozzá is tette a magáét a kérdéshez. Mert lámcsak, jó a kormány. Nagyvonalú, tudja, mi a feladata, első a polgárok érdeke és egészsége.

„A nagy arcú ellenzék csak romos, lepukkant orvos nélküli kórházakról pofázik … agyatlan híveik meg bambán helyeslik !!!! Erről miért nem írnak az elvtársak ? ? ? !!!!!!!”

Nem én írtam a kommenthez az igen sok kérdő-, illetve felkiáltójelet, hanem maga a szerző. Habár soha az életben nem fogom megérteni, miért gondolják sokan jó dolognak, ha így nyomatékosítanak, de ettől függetlenül nem tudok ellenálni a kérésnek és én pofázok erről. Jó? Jó!

Tehát. A kormány döntött, a kormány támogatja. Apró légyszar a marcipános boldogságban, hogy a kormány két forráshoz tud nyúlni, amennyiben egy egészségügyi intézmény felújításához pénzt szeretne biztosítani. Az egyik a közpénz (költségvetési források), a másik az uniós támogatás.

Ameddig az ország saját forrásainak elköltését nem szabja meg az Unió, az általa biztosított források elköltését célhoz köti. Nem ötletszerűen, hanem minden országgal megállapodik, hogy az egy költségvetési ciklusra jutó támogatás mire használható fel.

Az elmúlt időszakban például azért épült nálunk annyi szökőkút, azért térkövezték és viakolorozták le még az ég alját is és azért nyert Orbán veje közvilágítási tendereket hűvös halomba, mert akkor erre lehetett fordítani az uniós forrásokat. Akkor erre szállt rá a kormányközeli piócahad, hogy az utolsó fillérig kiszappanthassák a lenyúlható összegeket. Nem működő lámpák, új árában számlázott bontott térkövek, hetvenhétszer átadott várkert bazár, percek alatt széthasadó kerékpárutak, milliárdokért elkészült 8 négyzetméteres járdaszigetek. Szerintem mindenki ismer ilyet és nem, nem csak ott fordul ez elő, ahol ő lakik. Mindenhol. És mindenhol ott egy Mészáros, Tiborcz, Garancsi, aki jobban meg tudja ezeket a beruházásokat csinálni, mint bárki más. Igen.

Na, most új költségvetési ciklus kezdődött, amikor is nem kap pénzt az ország infrastrukturális fejlesztésekre, azt eddig kellett volna megcsinálni. Most felújításokra és a kis- és közepes vállalkozások versenyképességének emelésére kapunk pénzt.

Ezért jelen állás szerint az van, hogy a harangszóval és tömjénfüsttel meghirdetett kórházfelújítás a következőképpen néz ki: az a bizonyos tízmilliárd forint, amit gondos kormányunk erre a beruházásra szán, 9,22 milliárd forintnyi uniós pénzt tartalmaz. A többi – 780 millió – saját erő.

Ettől persze még szép és jó a kórházak felújítása, szükséges is. De egyrészt nem indokolt a melldöngetés, mivel nem a remek gazdasági eredmények hatására előállt többletforrásokat költjük (ilyen ugyanis nincsen), másrészt biztosan ezeket a munkálatokat sem a honi kis- és középvállalatok fogják megcsinálni, hanem a csókosok. A magyar vállalkozók filléreket kaphatnak, alvállalkozóként. Azt is csak azért, mert valakinek értenie is kell a kivitelezéshez és dolgoznia is kell, mégsem várható el Mészáros Lőrinctől, hogy a két kezével vakoljon.

Az egészségügyben dolgozók bére ettől még nem rendeződik, a túlterhelt ápolók és orvosok ettől még szinte éhbérért fognak dolgozni és aki csak teheti, menekül az országból.

Egyszóval a hír jó, de a kormány önfényezése távolról sem indokolt. Elég baj az nekünk.