Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Kell a népléleknek a mese, hogy Orbanisztán hazavárja fiait és lányait

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miközben ártunk és ormányunk nagy pofával üzenget Brüsszelnek és a mi pénzünkből készült plakátokkal rondítja az utcákat, valahogy elfelejt üzenni azoknak a magyaroknak, akik elhagyták ezt az országot egy élhetőbb élet reményében.

Arról nincs statisztika, hogy ők mennyien lehetnek, de nem kevesen. A munkaképes korban lévő, többnyire fiatal 20-30-40 éves korosztály egy szemmel látható, kézzel fogható és az országból borzasztóan hiányzó része ment el. És ez még távolról sem egy lezárult folyamat, hiszen az elvándorlás üteme gyorsul. Orbánék számára ez a legjobb, ami történhet. Merem állítani, hogy szívük szerint akár anyagilag is támogatnák a kivándorlást. Minden melldöngetés, minden túrórudiskodás, lángoslemente a Balaton partján – falvédőfeeling ellenére is.

Az Orbán-klánnak nem jó, ha ezek a fiatalok itt vannak. Nekik az a jó, ha elhúznak innen a búsba, csak a pénzt küldik haza. Ugyanis az ilyen fiatalok – akik konkrét célokkal rendelkeznek, akik el akarnak jutni valahonnan valahová, akik elég bátrak és kreatívak – bizony nagyobb veszélyt jelentenek a bolsevista bűnszervezet (van ilyen egyáltalán? már van) számára, mint bármi más.

Ugyanis ha ezek a törekvő és bátor emberek valamiért itt ragadtak volna Mordorban, nem valószínű, hogy olyan birkatürelemmel viselnék az ország és a polgárok kifosztását. Lehetséges, hogy ők nem hajtanák le alázatosan a fejüket és nem mondanák azt, hogy csak csöndesen, nehogy baj legyen belőle. Ők már talán kifordították volna a parlamenti pártokat a kényelmes kis székeikből és követelnék a politikusoktól, hogy tegyék azt, amire felesküdtek. Szolgálják az ország érdekeit!

De el tudtak menni, a szelep üzemszerűen működik. Nincs túlnyomás, a gőzt le lehet ereszteni. Az egy plusz hozadék, hogy rengeteg pénz áramlik az országba a külföldön dolgozók jóvoltából. Az itthon maradt család, szülők nem kerülnek utcára, mert van miből törleszteni a hitelt, fizetni a rezsicsökkentést, megvenni az ételt, gyógyszert.

Aki menne, de nem tud menni anyagi okokból – mert a reptérig sem tud eljutni pénz hiányában – nem veszélyes. Aki a reptérig sem jut el, az nem jut el a Parlament elé sem, főleg nem naponta, hetente. Mert bezárult körülötte a világ, bezárta a nyomora. Ha szerencsés, akkor havi minimálbérért igázik és nem jut sehonnan sehová sem fizikailag, sem az életét tekintve. Aki közmunkás, az örül, ha hó végén is van étel az asztalon. Akármi, csak ehető legyen. Akinek még közmunka sem jut, az nem is máról holnapra, hanem egyik óráról a másikra él. Nemhogy jövőt nem tud tervezni, de még holnapot sem.

A kormány pedig nyomatja a kamu hazahívó kampányait, rengeteg ellopható pénzből, nulla eredménnyel. Ám látványosan, zajosan, nagy füsttel, semi lánggal. Mert kell a népléleknek a mese, hogy hazavárja Orbanisztán fiait és lányait, pedig nagyobb csapás nem is érhetné őket, mintha ez a félmilliónál több ember hirtelen hazajönne.

Megugrana a munkanélküliség, de ez a legkevesebb, mert a statisztikákkal bármit el lehet fedni. Sokkal nagyob bajt jelentene az elmaradt hazautalások miatt kieső összeg, de még ennél is súlyosabb gond lenne az Európát értő, a demokráciát megtanult, a jogait ismerő tömeg hirtelen felbukkanása. Az katasztrófa lenne ennek a kormánynak csak úgy, mint a kamu pártoknak, akik az állami költségvetés terhére – tehát közpénzből – nem csinálnak semmit a világon.

Ahogy itthon is vannak tisztán látó, demokratikus gondolkodású emberek és vannak elvakult szektatagok, úgy a külföldre költözött magyarok között is vannak egészen elvadult hívek. Semmi sem szánalmasabb annál, mint amikor valaki mondjuk Németországba költözik a magasabb bérek, jobb megélhetés, stabilabb feltételek miatt, majd onnan hörgi bele a világba, mennyire faszacsávó Viktor, aki felépítette az országot a Nagy Gyurcsányi Világégés után, aki megvédi a magyarokat, de egész Európát is, akit irigyel tőlünk a fél világ.

Ilyenkor felmerül a kérdés bennem is: ugyan, mi a francért megy ki az ilyen, ha ennyire jó itt és ha ennyire remek ennek az országnak egy rablóbanda uralma alatt élni? Azt semmi nem indokolja, hogy ők külföldről osszák az észt. Nincs olyan sok osztogatnivalójuk.

Biztosan van olyan, aki jobban látja, mi várható a későbbiekben. Lehetséges – és szerintem ez a valószínű – hogy még nagyon sok ember el fogja hagyni ezt az országot addig, ameddig normalizálódhat a helyzet. Ha nekik, akik már kint vannak, valamiért hirtelen vissza kellene jönniük – mert mondjuk kilépünk, vagy kirúgnak minket az Unióból – akkor itt kutya világ várható. De szerencsére ha ez bekövetkezik, már senki sem szólhat bele, hogy a kormány hány tankot, mennyi rendőrt, katonát vezényel a saját polgárai ellen. Akkor aztán ránk záródnak a szögesdrótok és nem lesz senki, aki segítsen.

Gyönyörű kilátások, bárhonnan is nézem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.