Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Németh Szilárd, az önérzetes szűzkurva

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hát mégiscsak megnéztem a pillanatok alatt elhíresült, Németh szellemi birkózóbajnok Szilárd  és Szigetvári provokátor Viktor Együtt-elnök között lezajlott, vitának egyetlen mozzanatában sem nevezhető alpári kakaskodást, amelynek az ATV Szabad szemmel című műsora teremtett keretet tegnap este.

Körülbelül annyira rúgott gyomorszájon ez a verbálisan-mentálisan környezetszennyező félóra, mintha a rezsibiztos finom, nőies keze csókolta volna homlokon a tarkómat egy jól irányzott jobbegyenessel.

Összefoglalni majdhogynem képtelenség egy olyan beszélgetést, amelyben teljesen mindegy, hogy ki ül a másik oldalon, ha az egyik oldalon az a Németh Szilárd ül, akinek intelligenciahányadosa nem csupán a testtömege mögött marad el fényévekkel, de legjobb esetben is az univerzális emberi testhőmérséklet környékén mozoghat valahol.

Nem kell ahhoz Szigetvári Viktorral semmilyen szinten rokonszenveznem (nem is teszem egyébként), hogy Németh Szilárd – az atyaúristent is túlkiabáló – öblös kappanhangjától végigfutkosson az a bizonyos borsóleves a hátamon. A vitapartnerét és a műsorvezetőt folyamatosan túlkiabáló, idegrángásos, de indokolatlan pökhendisége visszafordíthatatatlanul rányomta a bélyegét erre a groteszk módon végetért hisztériára. Amely groteszk-nevetséges pillanatról, javaslom nevezzünk el egy népi bölcsességet: Kirohant, mint Németh Szilárd az ATV-ből.

Bár Szigetvárinak sem kellett a szomszédba mennie az aládumálásért és a sunyi közbevágásokért, azért van az a pont, ahol a minden migráns torokelvágó, nőerőszakoló terrorista, megvédjük, szuverenitás, magyar emberek papagáj-üzemmódtól és az önérzetes, fokhagymaszagú felsőbbrendűségtől az embernek még úgy is nyílik a bicska a zsebében, ha látszólagos nyugalmat erőltet magára.

Borzasztó kínos volt ez az egész úgy, ahogy volt és ezen a színvonalon az utolsó két percben elhangzott burkolt-nyílt zsidózás már aligha tudott volna rontani. Rossz volt nézni, hogy miközben folyamatosan megpróbálta és legtöbbször sikerrel bele is fojtotta a szót Szigetváriba – kikérve magának, hogy nem hagyják szóhoz jutni – a nemzet egyik legnagyobb szellemi pankrátorának egyetlen érdemi kérdésre nem sikerült válaszolnia,  ellenben nyomta a zsibbasztó propagandaszöveget. A műsorvezető tehetetlenül szemlélte a süketek párbeszédét, majd amikor Rezsi elővette az ócska tudjukkik szöveget és nemzetközi összeesküvést vizionált a drága jó magyar népszavazással kapcsolatban, Szigetvári kimondta a varázsszót: a zsidók. Ezen a ponton a Fidesz alelnöke megállapította, hogy egy ilyen emberrel nem hajlandó egy asztalnál ülni és a műsoridő lejárta előtt 5 másodperccel sértődötten elviharzott.

Bármit be fognak vetni (Brüsszel mármint – szerk.) azért, hogy negligálják a magyar népszavazást. Erről beszélek. Mindent bevetnek. Az előretolt hazai politikusaikat, az előretolt hazai gazdasági érdekeltségeket, mindent be fognak vetni – így Németh, mire Szigetvári: a terroristákat, a zsidókat, mondja csak ki, képviselő úr. 

Hát ja. A kormánypárti média azóta már a szívéhez kapott Szigetvári botrányos zsidózásától, ami egyfelől valóban nem hiányzott már ennek a gyalázatos félórának a végéről, másfelől vizsgáljuk meg egy kicsit ezt a dolgot.

Azt hiszem, az nem kérdés, hogy újfent kiderült: a Fidesz legnagyobb ellenfele minden nyilvános vita, ahol nem mikrofonállvány ül szemben az interjú alanyával, hanem egy többé-kevésbé felkészült műsorvezető és/vagy vitapartner. Az, hogy Németh Szilárd egy mindenféle vitakultúrától fényévekre levitáló gusztustalan, agresszív papagáj, az nem lehet mentség arra, hogy következmények nélkül kijelenthet bármit.

Az önmagában elég nagy baj, hogy az intelligencia, a racionalitás, a szakmai felkészültség hiányát cinizmussal és agresszivitással pótolják és söpörnek le az asztalról – túlkiabálással és a propaganda megkopott szólamaival – mindenféle érvet. Az legalább ilyen nagy baj, hogy kormányzati szinten megy a lebutított, vascsővel agyonveréssel, torokelvágással teletűzdelt, kamuportálok által lehozott, ellenőrizetlen rémhírek terjesztése, a dezinformáció és pánikkeltés (pl. a menekültek 95%-a illegális bevándorló, potenciális terrorista).

A legnagyobb tragédia azonban mégiscsak ez a nem először és valószínűleg nem is utoljára elhangzó kódolt zsidózás (most éppen nem buzizás), amire maga Orbán szolgáltatja a legjobb példát, amire ő adott engedélyt, hiszen ő maga az, aki fizetett hallgatóság előtt, fizetett interjúkban összeesküvés-elméletekről prédikál. 2010 óta, de lehet, hogy már sokkal előbb ez a rohadt fideszbeszél mérgezi a közbeszédet, amióta folyamatosan kreált ellenségekkel szemben szabadságharcolunk: ha nem a bukott baloldal és sorosgyurcsánybajnai, akkor a bankok, a multik, a nemzetközi nagytőkések, a zsidók, a mocskos hanyatló Nyugat, Amerika és így tovább.

Ez a különböző csoportokat megbélyegző, keresztre feszítő ócska és veszélyes általánosítás, a burkolt szalonzsidózás, szalonbuzizás (mikor mi), a láthatatlan ellenség folyamatos lebegtetése teljesen maga alá gyűrte az agyakat. A Fidesz-hívek ezért aztán egyenként mást látnak bele a tudjukkikbe, a lényeg, hogy főállásban gyűlölni lehessen valakit: zsidókat, migránsokat, Brüsszelt, amerikaiakat, buzikat, ufókat, szőkéket, lúdtalpúakat. Lehet válogatni, mindenki megkapja a gyűlölete tárgyát és kuss van, rezsicsökkentés, meg kvótanépszavazás.

 

Szigetvári Viktornak semmi oka büszkének lenni magára tegnapi alakításáért, ám ezzel együtt tényleg elég volt ebből az uszító vagdalkozásból és másra mutogatásból, amit a Fidesz hat éve nyomat. Nagyon elég volt abból, hogy ostoba, korrupcióban fetrengő tahók bármit mondhatnak, bárkit bármivel meggyanúsíthatnak, terroristázhatnak, ám őket nem lehet kérdőre vonni, mert akkor sértődötten kikérik maguknak és elrohannak az asztal mellől.

Ha nem a zsidókra gondolt Rezsi úrelvátrs, akkor kikre? Meddig megy ez még, hogy burkoltan minősítünk, aztán amikor szembesítenek a prosztóságunkkal, akkor nekünk áll feljebb és a másikat gyanúsítjuk azzal, amivel mi uszítunk éjt nappallá téve? Tudatosan, előre megfontoltan, ahogy a habonyi kisokosban írva vagyon. Érdemi válaszok helyett, megy az önérzetes duzzogás. Amikor belenyomják az orrunkat a fekáliába, amit mi magunk produkáltunk, akkor erkölcsi magaslatokra emelkedve kikérjük magunknak. Meddig még?

Előbb-utóbb eljön az a pont, amikor nem lehet ilyen gyáván elfutni a szembesítések elől, amikor már nem lesz elég az agresszív mocskolódás. Amikor a burkoltan és általánosítóan zsidózó, háttérhatalmazó, terroristázó, primitív, mindenhol szénné égő Németh Szilárdoknak meg kell válaszolni a kérdéseket, amiket ők maguk provokáltak ki.

Szomorú, hogy már egyre ritkábban lehet szó olyasmiről, hogy érvek és ellenérvek ütközzenek egymással, amikor a hatalom bármelyik képviselője beül vitázni valamely tévéstúdióba. A hívek és a nem hívek tájékoztatására. Maradnak a betanult szövegek, a lekezelő, túlkiabáló modor, a fóbiák, az ellenségképek, a démonok és a burkolt megbélyegzés. Aztán ha véletlenül sarokba szorítanak, akkor kivágtatunk a stúdióból, mint az önérzetes szűzkurva. Úgy értem, mint Németh Szilárd.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.