Ezt nevezik népnemzeti átbaszásra épülő, legalizált választási csalásnak

Fotó: MTI / Kovács Tamás Fotó: MTI / Kovács Tamás

A Pannon RTV vajdasági magyar televízió tegnapi híradójából megtudtam én és mindenki, akit érdekel, vagy nem, hogy a délvidéki/szerbiai magyarok véleményét is kikéri a Magyar Kormány a kötelező uniós betelepítési kvótarendszerrel kapcsolatos októberi népszavazás alkalmával. Hogy ne az legyen, hogy mellébeszélek, iderakom a sokatmondó riportot:

Vajdaságban mintegy 180 ezer kettős állampolgár él, ők Wetzel Tamás honosításért felelős miniszteri biztos szerint a saját bőrükön érezték a mingránsáradatot, tudják, hogy milyen fontos a migránsokkal kapcsolatos népszavazás. Tehát mivel ők Szerbiában érezték ezeket a hatásokat, mi sem indokoltabb annál, hogy eldöntsék, Magyarországon mi történjék migránsügyileg. Akárcsak 2014-ben, levélben tudnak majd szavazni.

Ez igazán lenyűgöző, mondhatnám. De bármennyire elvetemült nemzetifideszes szimpatizáns lennék is én a Délvidéken, azért a pofám leszakadna erre a hírre. Feltéve persze, ha gondolkodásra is használnám az agyvelőmet a feltétlen bálványimádáson túl. Ha ez így lenne, akkor nyilvánvalóan látnám, hogy már megint aljas módon felhasználnak valamire, amire egyáltalán nem kellene és amihez egyáltalán nincs közöm.

Ha tényleg képes lennék használni az agyvelőmet, már eleve azt sem érteném tehát, hogy nekem, a kerítés innenső oldalán élő magyarnak miért lesz jó, ha arról szavazok, maradjanak csak itt a migránsok és ne menjenek át amoda, a kerítés túloldalára, a drága anyaországba. Miről szavazok én tulajdonképpen?

Szeretett Orbán Viktorom ugyanis azt mondta, nehogy már Brüsszelből akarják megmondani neki, hogy kivel akar együttélni, kit akar befogadni. Akkor vajon Szabadkáról én milyen alapon mondhatom meg neki ugyanazt? Szerbia nem EU-tagállam, én a nem EU-tagállam polgára szavazhatok arról, hogy az EU konszenzusos döntését utólag felülbírálhatja Magyarország (egyelőre EU-tagállam) országgyűlése? (Nem, nem bírálhatja felül amúgy.)

Rám, aki itt élek Szerbiában, az Unión kívül, akire semmilyen formában nem vonatkozik az Európai Uniós betelepítési kvóta, akinek az életére semmilyen hatása nem lesz ennek népszavazásnak, miért kellene résztvennem azon? Miért kellene a nevemet adnom egy mindenféle jogkövetkezmények nélküli blöffhöz, egy gondosan előkészített propagandahúzáshoz? Még mindig nem értem, hogy én vajdasági magyar egy egyszerű politikai eszköz vagyok csupán egy olyan kormánynak a kezében, amely saját önös érdekei miatt fordítja ellenem az anyaországi magyarokat? Miért sétálok bele ebbe az ocsmány csapdába, miért hagyom, hogy – mint már annyiszor – hülyét csináljanak belőlem?

Attól tartok, ahogy Magyarországon, úgy a Vajdaságban sem a tágabb összefüggésekben való gondolkodás vezérli a mindennapokat, nem tartom valószínűnek, hogy Orbánék arcpirító kettős beszéde értő fülekre talál és a hülyének nézett határon túli magyar zsigerből távolmarad ettől a bohózattól.

A magam részéről azt nem értem, hogy ha a szerbiai magyarok szavazhatnak, akkor a szerbek már miért nem? És a görögök, horvátok, macedónok, olaszok? Ők miért nem? Nekik is ugyanannyi joguk van részt venni egy másik ország népszavazásán, mint a vajdasági magyaroknak. Semennyi. Már amennyiben az országos népszavazáson szavazati joga van minden – magyarországi lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező – nagykorú magyar állampolgárnak, kivéve ha böriben ül, el van tiltva a közügyektől, kényszergyógykezelés alatt áll és hasonlók.

Októberig még rengeteg idő van, nem hiszem, hogy bármi is akadályt gördíthetne a népszavazási csalás törvényesítésének útjába. Amúgy sem a szavazást kell megnyerni, hanem a szavazatszámlálást, nem? De. Ez egy ilyen népképviseleti demokrácia. Ahol alaptörvényileg ugyan a nép választott képviselői révén gyakorolja a hatalmat, de ebbe olyanok is beletartoznak, akiknek egyáltalán nincsenek választott képviselőik a magyar parlamentben. Nahát. Ahogy 2014-ben a parlamenti választáson most is olyanok szavazhatnak – csak most a pikantéria kedvéért egy még inkább beülgynek számító voksoláson, azaz népszavazáson – levélben, kvázi bemondásra, akiknek nem kell viselniük a szavazás következményeit. Wetzel Tamás szóhasználatával élve: nem a saját bőrükön érzik ennek hatásait.

És tényleg, akkor ez most hogy lesz? Ha a vajdasági magyar szavazhat, akkor az erdélyi, kárpátaljai miért nem? És kik fognak beleszámítani a népszavazás eredményességének megállapításául szolgáló összlakosságba? Az előre megfontoltan felszaporított lakosság külhoni magyarokkal együtt, vagy ezeknek a számát levonjuk szépen és csak a belhoni szavazók számát vesszük figyelembe? És a külhoni szavazók minden egyes szavazatát megszámoljuk, vagy csak a kormánnyal egyetértő szavazatokat fogadjuk el érvényesnek? És ha esetleg nem lesz elég, akkor küldünk még felcímzett borítékokat?

A helyzet totális abszurditásából következő kérdéseket nyilván nem gondolom teljesen komolyan, pedig akár jogosak is lehetnének. Az én fogalmaim szerint ez a cirkusz körülbelül annyira durva és groteszk, mintha Magyarország EU tagságáról azok a romániai, bulgáriai állampolgárok szavaztak volna 2003-ban, akik nem is voltak tagjai akkor az Uniónak. Vagy azok a szerbek, akik most sem azok.

Ez a népszavazás most annyiban kapcsolódik a fenti példához egy igencsak szomorú szálon, hogy miközben a magyar kormány szuverenitási kérdésként próbálja eladni a kvótaügyet azért, hogy 2018-ban is behúzza a választásokat, az öncélú izmozás (nem csak szimbolikus értelemben) Magyarország EU-tagságát kérdőjelezi meg. Hogy ehhez ráadásul nem EU-tagállamok polgárait is felhasználják, az maga a közröhej.

Ilyen az, amikor egy egyébként is elszabadult, gátlástalan, magát nemzetinek nevező jogászkormánnyal elszalad az összes ló és a megtévesztő kettősbeszéd lép a racionalitás helyére. Orbán vadul ássa az árkokat és szembefordítja egymással a magyarországi, a határon túli és a külföldre kényszerült magyarokat. A külhoniakkal szemben ez utóbbiak nem, vagy csak nagyon nehezen szavazhatnak. Minden másra ott van a levélben szavazás botrányos módszere.

Miközben a kormány- és állampárt minden nap hangosan rikácsolja, hogy a magyar emberek többsége nem kér a kényszerbetelepítésből, 5 milliárd forintos népszavazást írnak ki azért, hogy bebizonyítsák azt, amit már most is tudnak. Hogy a magyar emberek többsége nem kér a kényszerbetelepítésből. Brüsszel csak küldje a pénzt, de ne szóljon bele a mocskos belügyeinkbe, viszont szóljon bele Szabadka, mert az rendjén van. Ezt nevezik népnemzeti átbaszásra épülő, legalizált választási csalásnak. Amelynek rengeteg járulékos áldozata van és lesz. Főleg azoknak a személyében, akik nem is tudnak róla.