Szeptember 29,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


A józan ész betömi a kátyúkat is

A mai nap legjópofább hírét a sonline.hu-n találtam. Balatonlelle önkormányzatának teli lett a hócipője azzal, hogy minden évben kátyúzni kell a településen, ráadásul mindig ugyanazokat a gödröket javítják újra és újra. Fogták magukat és megvásárolták a szükséges gépeket. Így lényegesen olcsóbban meg tudják maguk javítani a település útjait, ráadásul akkor, amikor arra szükség van és nem akkor, amikor az illetékes brigád éppen ráér kivonulni.

Bevallom, már igen régen azon gondolkodom én is, miért nem lehet úgy megjavítani az útburkolat hibáit, hogy az valameddig jó is maradjon? Magam is tapasztalom (és rajtam kívül nyilván mindenki más is), hogy vannak notórius kátyúk. Ősszel megjavítják, de szó sincs arról, hogy legalább egy évig kitartana a javítás. Tavaszra már újra ott a gödör, minden évben kicsit nagyobb, mint előzőleg. Tehát praktikusan tavasztól őszig kerülgetjük, vagy, amikor a forgalom nem teszi lehetővé, akkor belehajtunk és spontán anyáknapi megemlékezés keretében átkelünk a gödrökön.

Fogalmam sincs, hogy ez kinek és miért jó így. Már persze a kátyúzókon kívül, akik minden évben biztosra mennek, mert garantáltan lesz munkájuk jövőre is, 10 év múlva is. Vélhetőleg garancia sincs a munkára, hiszen ha lenne, nyilván tartósabbra sikerülne a foltozás. Mert senki nem szívesen végez ingyen munkát, márpedig a garanciában végzett munkáért nem szokás fizetni.

Tehát a kátyúk újratermelődnek, egy idő után jönnek a szakik és belemaszatolnak a lyukba némi aszfaltot, vagy nem tudom, micsodát, ami azon nyomban mállani kezd. Vajon miből lehet a cucc, amit egy lapáttal beletömködnek a gödörbe? Maradék kekszmorzsából? Szikkadt piskótából? Mert még a sűrűre sikerült babfőzelék is tovább bírná a gyűrődést.

Nálunk már valamiféle nemzeti sport a kátyúkerülgetés. Benszülöttek eleve előnnyel indulnak, hiszen személyesen és név szerint ismerik a csapdákat. Az óvatlan idegen könnyen a gumisnál, vagy az autószerelőnél köthet ki. De legalább már értem, miért van minden faluban legalább két gumis és három karosszériás műhely. Ha már turizmusból nem tud megélni a közösség, legalább ebből csurran-cseppen egy kis bevétel.

A következő kérdés: lehetséges, hogy a gumisok és karosszéria lakatosok titkos egyesülete javítja a kátyúkat? Direkt úgy, hogy semeddig ne tartsanak ki? Nem tartom kizártnak ezt sem, mert így dupla haszonnal tudnak dolgozni. Egyrészt az útjavításért jókora pénzt kérnek és mivel ez soha el nem fogyó feladat, garantált a megélhetés még az unokák unokáinak is. Másrészt, mivel a gondos javítás eredményeképpen pont olyan pocsék az út, mint a javítás előtt, két kágyúzás között jól meg lehet élni a leamortizált autók szereléséből.

Autósként a szél üt meg mérgemben és ez kivételesen nem a jelenlegi kormány találmánya. Pontosan ugyanez volt a helyzet az elmúlt hat évet megelőző elmúlt nyolc évben és előtte is. Mióta én vezetek, azóta mindig.

A múltkoriban hallottam megnyilatkozni egy szakembert ezzel kapcsolatban. Ő azt mondta, azért van ez a visszatérő probléma, mert az utak alapja sem jó, azokat cserélni kellene, de az iszonyatosan nagy munka és elképesztően sok pénz. Ezt akár el is tudnám fogadni, ha legalább törekvést látnék arra, hogy valamennyire tartósra csinálják a javításokat. De egy talicskával, lapáttal és a gödörbe kupacolt vacakkal kizártnak tűnik, hogy eredményt lehetne elérni.

Ennek pontosan annyi értelme van, mint ami felénk népszokás, de képtelen vagyok röhögés nélkül kibírni. Hegyes-völgyes vidéken lakom. A nyári zivatarok, esetenként felhőszakadások a főútra nyíló mellékutcákból – mivel azok elég meredekek – mindig lehordja a zúzott követ, ami útburkolati funkciót hivatott ellátni. Konkrétan egy nagyobb eső után föld, sóder és kőkupacokat kell kerülgetni, mert a főúton köt ki minden. Ekkor jön a kis markoló és visszahorja szépen a mellékutcákba a hordalékot, ami egészen a következő felhőszakadásig ott is marad.

Ehhez a hülyeséghez képest feltétlenül megsüvegelendő, innovatív és a közösség elemi érdekeit szolgáló ötletnek tartom Balatonlelle döntését. Remélem, sok önkormányzat követi a község példáját és kilépve az ördögi körből a maga kezébe veszi a döntést közösségek érdekében.

A magvas gondolatok lezárásaként érdeklődni szeretnék (hátha valaki tudja a megfejtést a kedves, vagy kedvetlen olvasók közül), az M0-ás út Megyeri-híd felől Ferihegy felé (tudom, Liszt Ferenc, de nem érdekel) nem oly rég épült. Ehhez képest több szakaszon felreszelték, felszántották, vagy nem tudom, mit csináltak vele, egy másik szakaszon ellenben olyan prímán sikerült – nem javítani, hanem eleve megcsinálni – hogy gyakorlatlanabb arrajárók rendszeresen félreállnak ellenőrizni, vajon defekt érte őket, vagy a futómű szakadt ki. Pedig nem, hanem ilyen vicces az az útszakasz.

Ennek mi lehet az oka?

A megfejtéseket kíváncsian várom ide, a cikk alá.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!