Szeptember 19,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ha valaki meglátja, köpje le helyettem

Megszólalt a Kiss László-ügy halottnak hitt áldozata. Megrázó volt végignézni azt a fél órát, amelynek során a most 73 éves Takáts Zsuzsanna – aki mindössze 18 éves volt és 40 kiló, amikor a nemzet halhatatlanja két bűntársával együtt könyörtelenül megerőszakolta – visszafogottan és méltósággal beszélt a több mint fél évszázada bekövetkezett gyalázatról.

Lévai Katalin: Beszéljen a többi áldozat is!Takáts Zsuzsanna és az aljas csoportos erőszakoló, a nemzet hőse, Kiss László (fotó: via Propeller)

Nem halt meg, ahogyan a botrány kirobbanása után sok helyütt írták. A „kihívóan viselkedő, könnyűvérű nőcske” azért állt kamerák elé (nem tudok bele sem gondolni abba, hogy mekkora lelkierő kellett ehhez), mert rágalmak sokaságát szórta rá a Kiss Lászlót védelmező és az elhunyt emberről kritikán aluli véleményeket megfogalmazó újságírók, közéleti szereplők, úszóedzők, halhatatlanok és magas beosztású szakági vezetők hada.

Friderikusz Sándortól és Aczél Endrétől Gyárfás Tamásig, Bayer Zsolttól Hargitay Andrásig, a Halhatatlanok Klubjától a Magyar Úszó Szövetség valamennyi tagjáig (a nagyon kevés kivételnek tisztelet és megbecsülés) most ott állnak abban a tükörben, amelyet ez a 73 éves, háromdiplomás, kiegyensúlyozott, higgadt hölgy fél óra leforgása előtt eléjük állított. És ott áll ebben a tükörben egy mindenféle rendszereken átívelő, mindenkori hatalmi elit és egy embertelenül lealjasodott társadalom látlelete is.

Nem vigasztal egyáltalán, elégtételt sem nyújt, hogy minden egyes mondat, amit ebben a témakörben leírtunk, e nyilatkozat után hatványozottan érvényes és kikezdhetetlen. Ehhez mérten mélységesen elkeserít viszont és majdhogynem hátborzongatónak is érzem, hogy ha Kiss Lászlón, Gyárfás Tamáson és a minden erkölcsi iránytűjét elvesztett hatalmi eliten múlik, erről az ügyről tudomást sem szereztünk volna. Kiss László, Laci bácsi pedig halála után is a nemzet példaképe és büszkesége maradt volna.

Takáts Zsuzsanna, akinek négy évébe telt túltenni magát a megaláztatáson (túltenni? ugyan már!), aki saját gyermekének sem mesélte el soha, ami vele történt, akinek az apja nem tekintélyes ember volt, hanem egy tisztességes cipészmester, aki nem hagyta kettétörni az életét, hanem szépen bedobozolta, elnyomta, elfojtotta, elrejtette valahova mélyre, nagy valószínűleg a sírba vitte volna az ügyet. Takáts Zsuzsanna nem akart elégtételt szerezni semmiért, örült, hogy így is teljes élete lehetett: tanult, dolgozott, férjhez ment, karriert épített. Az, hogy Kiss László nem úgy fog meghalni sokak szemében, mint egy nemzeti hős pedig nem azért lesz, mert az egykor „kihívóan viselkedő, könnyűvérű nőcske” bosszút akart állni rajta.

Kiss László és az őt pajzsukra emelő cinkostársak, média- és egyéb közszereplők voltak azok, akiknek embertelen, erkölcstelen hozzáállása, hazug, csúsztató, felületes kijelentései és szentenciái szóra bírták a hölgyet. Aki nem tudott megbocsátani, hisz – mint mondta – megbocsátani csak annak lehet, aki bocsánatot kér. Kiss László, akiről az is kiderült, hogy barátaival együtt kvázi sportot űzött fiatal lányok megbecstelenítéséből – soha semmilyen jelét nem mutatta annak, hogy bármit is megbánt volna. Kiss László 55 év után sem fogta fel, mit művelt és ezt nem csak Zsuzsanna asszony erősítette meg, hanem az az aljas, undorító ember maga is, aki április elején ezt nyilatkozta (ide teszem, hogy kerek legyen a kép):

„A magyar sport érdekeit, valamint a személyemet ért támadás folytán megrendült egészségi állapotomat is szem előtt tartva, úgy döntöttem, hogy a mai nappal lemondok szövetségi kapitányi tisztségemről (…) kijelentem, hogy az ítéletben foglalt cselekményt soha, semmilyen körülmények között nem követtem el.”

(Kiss László) 

Igen, megbántam, leültem, vezekeltem, jóvátettem, kis(s) botlás volt csupán. Nem, soha, semmilyen körülmények között nem követtem el. Igen, koncepciós per volt, perújrafelvételt kérek, hogy kiderüljön az igazság. Hagyjanak a picsába, nem nyilatkozom. 

Nálam ezen a ponton zárult le örökre a Kiss László-ügy. Hányingerrel és undorodva veszem tudomásul, hogy mekkora mély és feneketlen fostengerben dagonyázunk, milyen figurák betonozódnak be fontos pozíciókba és mászkálnak szabadon, szégyen nélkül évtizedekig. Szégyen, hogy Kiss László-típusú élsportolók és társaik minden megbánás nélkül molesztálhattak lányokat és 50 év után ugyanúgy nem értik, mi a baj ezzel. Ahogy akkor sem értették. A legdurvább mégis az, hogy a hatalom 50 éve is ugyanúgy megpróbálta eltussolni az ügyet, mint ahogy most is megpróbálta. Ez egy kórkép. Tragikus, lehangoló kórkép.

Ebben a bűzlő mocsárban, ebben az erkölcsi fertőben, ami körbevesz minket, Zsuzsanna asszony kiállása rendkívül fontos. Egyfelől csodálatra méltó a bátorság, amellyel ennyi idő után újra közel merte engedni magához az egykori borzalmakat, amelyek minden bizonnyal sebeket szakítottak fel. Elismerés illeti azt a bölcs, erkölcsi alapú kiállást, amellyel udvariasan, civilizáltan, indulatok nélkül semmisítette meg mindazokat, akik jogot formáltak arra, hogy egy halottnak hitt embert gyalázzanak egy közönséges erőszakoló védelmében. És mindennél fontosabb lehet azoknak a nőknek, akik hasonló helyzetben elhallgatnak, elfojtanak és nem mernek cselekedni, beszélni róla, feldolgozatlan traumákkal élik le az életüket.

Takáts Zsuzsanna tükre megmutatta, hogy Kiss László és fizetett-fizetetlen pártfogói erkölcsileg végérvényesen megbuktak, innen már nincs tovább számukra. Nem először buktak meg. Csak mostmár végérvényesen. Akkor is, ha ezek maguktól soha nem fognak eltakarodni, hátralépni, eltűnni. Ez az ember az én szememben nem élsportoló többé, nem a nemzet csillaga és példaképe, nem aranyérem-gyártó kivételes teheteség. Ez egy perverz bűnöző, akiről többet hallani nem akarok. Ha valaki meglátja, köpje le helyettem. És a többieket is. Gyárfástól Hargitay Andrásig. Mindegyiket.

Frissítés: Aczél Endre szerint Kiss László áldozata nem mond igazat – „(…) ezeknek a csinos sztárúszóknak semmi szükségük nem volt arra, hogy erőszakot alkalmazzanak.” Nem hiszem, hogy erre vannak szavak.

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!