Szeptember 27,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ne gyere erre Viktor, mert hókon csaplak a kapával

Drága Viktor!

Remélem, jól vagy. Mert én nem. Az történt, hogy fellázadt a falu. De az egész ám, nem csak a kétharmad. Azt mondták, most van elegük belőled, meg abból a szanaszét néző barátodból, meg általában mindenből. A média tehet róla, tudom én. Te rendes ember vagy, meg a kollégáid is csupa jót akarnak. Konkrétan a javunkat akarjátok. Csak hát most a faluban úgy döntött a nép, hogy nem adják a javaikat. Éljetek meg ti is munkából, mint mindenki más.

Úgy kezdődött az egész, hogy megbolondult a polgármester. Elkezdett mindenre adót kivetni, mert szerinte az a jó a közösségnek. Már ott tartottunk, hogy elszedte a fele pénzünket, mondván, hogy majd abból lesz ingyen ebéd az iskolában, meg megcsináltatja a kátyúkat a főúton és  lesz rendes közvilágítás, hogy az öregasszonyok ne bukdossanak a sötétben, mikor a temetőből csámpáznak hazafelé.

Ebből annyi lett, hogy a tőlünk elszedett pénzen megosztoztak a tiszteletes úrral. Az útjavítás annyiból állt, hogy kinevezte a polgármester a Józsit közmunkásnak (napi 1 kiflit meg egy zacskó szotyolát kapott a Józsi fizetés helyett), kapott egy lapátot meg egy kapát. A kapával földet kellett kiszednie az árkokból és azt a földet belapátolni a kátyúba. Hát, gondolhatod, meddig tartott az. Állandóan kimosta az eső, mindig újra kellett tömni, az árkok meg már 8 méter mélyek a faluban. Ha beleesik valaki véletlen, a hegyimentőket kell riasztani, hogy kihúzzák.

Amikor aztán a polgármester vett egy csomag gyertyát és megbízta Józsi-közmunkást, hogy minden este gyújtson meg egy szálat az utca elején és sétáljon végig az utcán mint közvilágítás, akkor valami elpattant az itteniekben.

Összehívták a falugyűlést. A polgármester meg a tisztelendő úr el sem jött, mert azt üzenték, csak ők hívhatnak össze falugyűlést, de ők nem hívtak, mert éppen ultiznak. Egyszóval húzzon haza mindenki, nincs gyűlés. Erre a Béla, meg a Feri (tudod, micsoda két nagy barom) rárúgták az ajtót a két potentátra. Béla a polgármestert fogta galléron, Feri a tisztelendő úr szoknyáját kapta marokra és biza jöttek azok a falugyűlésre, ha akartak, ha nem.

Ott a polgármester megpróbálta csitítani a felhergelt népet és azt mondta nekik, takarodjanak haza azonnal, mert itt az van, amit ő mond. Ihatott is valami jóféle kontyalávalót a paplakban, mert ahelyett, hogy befogta volna, még azt is üvöltözte, hogy mivel őt választottuk meg vezetőnek, minekünk kuss van. És mivel megzavartuk kártyázás közben és megsértettük a személyes jogait, vagy micsodáját, ezért holnaptól még plusz adót kell fizessünk. Mikor kérdeztük tőle, hogy ugyan mire fizessünk, mert amit eddig fizettünk, annak sincs látszatja, azt mondta, semmi közünk hozzá. Annyira nincs, hogy ezennel titkosít mindent. Az is titok, mire költötte a mi pénzünket, az is, ő miből épített a falu közepén egy tizenhét szobás kastélyt. Pedig ez érdekel mindenkit, ugyanis amikor polgármester lett öt éve, a segge lógott ki a gatyából, olyan szegény volt. Egy kétszobás vályogházban lakott a falu végén. A fizetése polgármesterként annyi, amennyi, de abból nemhogy kastélyt, egy disznóólat is nehezen építhetett volna. Tehát megkérdeztük, honnan van a pénz?

Erre – ahelyett, hogy kussolt volna – elkezdte verni az asztalt, hogy semmi közünk hozzá, az az ő magánügye és egyébként is a családja dobta össze a kastély árát. Csakhát a családja is pont olyan csóró volt, mint ő maga. Azok is akkor kezdtek el megtollasodni, mikor ezt a nyomorultat polgármesternek választottuk.

Ami még nem is lenne baj, ha gazdagodnak, csakhát mi meg, többiek, szegényedünk. Mi már a faluban egymástól kéregetünk kölcsön, mert hónap végére senkinek nincs egy vasa sem, mert a fele fizetésünket odaadjuk ennek a pernahajdernek, hogy szép legyen a falu, meg legyen közvilágítás, meg a gyerekeinknek rendes oktatás, játszótér, járda, sima út. De semmi nincs, csak mindenki egyre csóróbb, a polgármester famíliája meg egyre gazdagabb. Egyedül a templomra került új torony. Pedig ha három vénasszony jár vasárnapi misére, akkor sokat mondok.

Na szóval, ebben a paprikás hangulatban bírta azt szólni a polgi, hogy ő mindent titkosított, mindenkinek kuss van, semmi közünk az ő pénzéhez, sem ahhoz, a mi pénzünket mire költötte. De mivel ilyen szemétládák vagyunk, hogy számon merjük őt kérni, ezért majd mindjárt felvesz még nyolc közmunkást tízszeres fizetésért (hogy mit fognak azok csinálni napi 10 zacskó szotyival, el se tudom képzelni) és az lesz a dolguk, hogy őt, meg a kastélyát védjék.

No, ekkor szakadt el végleg a cérna a falusiaknál. Tudod, hogy milyen béketűrők pedig, ezeknek a hátán fát lehet hasogatni. De elfogyott a türelem. Fogták a polgit meg a tiszteletest, berakták őket a Matild ócska Ladájába, kivitték a falu szélére és kilökték mindkettőt. Mondták nekik, hogy innentől be ne merjék tenni a lábukat a falu határán belülre, mert prórul járnak. A falu körül lévő földekre se jöhetnek, azt majd mi, falubéliek használjuk.

Mert azt elfelejtettem mondani, hogy a földeket is mind elvette a polgi, hogy majd ő jobb gazdája lesz, mint a parasztok.

Egyszóval a faluból kuss ki, a földjeinkről is kuss és ha meglátjuk itt sündörögni valamelyiküket, vagy a pereputtyukat, csúnya világ jön.

Aztán a falu egyhangúlag kikiáltotta a függetlenséget. Nem csak a polgármestertől, hanem – ne haragudj cimbora – tőled, meg a kuszaszemű barátodtól és minden haverodtól, rokonodtól is. Mert azt mondják, hogy ti is pont úgy kifosztotok minket, mint a polgi meg a pap a falut. Tehát kerítést húzunk a falu köré (a Margit felajánlotta, hogy vihetjük a maradék csirkehálót) és aki átlép a kerítésen, az megy az üres borospincébe rabnak.

A pénzünkből egy fillért nem kaptok. Te sem, kuszanézésű sem és egy kollégátok sem. Majd mi eldöntjük itt a faluban, mire költjük. A földjeinket mi fogjuk bevetni és learatni is. A gyerekeinket mi etetjük. Minden iratunk – adóbevallás is, de még a személyi igazolvány is – titkosított, szerzői jogvédett meg nem is tudom milyen lett. A lényeg, hogy semmi köze hozzá senkinek.

Kicsit sajnálom, hogy így alakult, pajtás. Én kedvellek téged, te is tudod. Mindig meg is védtelek. De most látom, hogy jobb így nekünk, mert rendesen le vannak aszfaltozva az utak, van normális közvilágítás, még a könyvtárat, meg a mozit is helyrehoztuk. A gyerekek szeretnek tanulni, az orvos rendesen vigyáz az egészségünkre. Hetente egyszer még egy pap is jön a szomszéd faluból, hogy a három öregasszony se maradjon áhítat nélkül. A földek szépen rendben vannak, megterem, ami kell a falunak. Egyszóval jól vagyunk. Remélem, te is.

Csak azt akarom mondani, hogy mostanában ne gyere erre. Mert engem bíztak meg azzal, hogy strázsáljak az út mellett és ha erre találsz kódorogni, vagy valamelyik cimborád, akkor üsselek hókon a kapával. Úgyhogy maradj távol tőlünk, mert én nem akarlak bántani.

De itt őrködöm, mert most ez a dolgom. A kapával.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!