VIBRÁTOR

Nevezzük nevén a dolgot: velejéig korrupt, kirekesztő álkeresztény

Annyi a Fidesz és a kormány körül a korrupció-gyanús ügy, hogy már végigolvasni is képtelenség a végtelen listákat: a minden napra jutó, megdöbbenésre számot tartó híreknek, az egy Mészáros Lőrincre, egy Matolcsyra és társaikra jutó elgurult milliárdoknak se szeri, se száma. És bár a népi ingerküszöb egyre inkább tendál a csillagos ég felé, azért soha nem árt gondoskodni a figyelem megfelelő irányba tereléséről.

A láthatatlan migránsok köré épülő, összeszorított fogú kormánypropaganda ellenére nem igazán jönnek azok a hordák abban a tempóban, ahogyan kellene, ami értelmet adna a megvédésnek, terroveszélyhelyzetnek, alaptörvény-módosításnak és úgy általában az egészséges népnemzeti riogatásnak.

Ilyenkor találni kell egy új, vagy egy már köztudottan jól bevált csoportot, akit közkívánatra rugdosni érdemes. Erre a feladatra senki sem alkalmsabb, mint Orbán Viktor átlagmagyar, Magyarország jogvégzett miniszterelnöke, kisebbségi komplexusos, papíron vagyontalan plebejus illiberóta, aki a portugál Expresso lapnak adott interjút, amelyben üzent a népnek.

Ebben a Mészáros Lőrinc földjei és közbeszerzésen nyert milliárdjai, illetve a Matolcsy-féle bűnszervezetben elkövetetett lopás, csalás és sikkasztás gyanúja nem volt téma, ellenben minden más igen (senki nem kényszerítheti Magyarországot, hogy bárkit befogadjon), ami magyar fülnek oly kedves lehet:

• „senki sem erőltethet ránk olyasvalamit, amit a magyar nép nem akar”;
• a kereszténység olyan hagyomány, amelyet tiszteletben kell tartani, mert nélküle „nem éltük volna túl az elmúlt ezer évet”;
• „…úgy véljük, hogy egy nemzet alapja a család, és ezt védeni kell. Világossá tesszük azt, hogy csak egy férfi és egy nő házasodhat össze és alapíthat családot.” (…) A Polgári törvénykönyv szerint (…) a homoszexuálisok „csinálhatnak, amit akarnak, de nem köthetnek az állam által elismert házasságot”;
• „Egy alma nem kérheti azt, hogy hívják körtének. (…) Ha egy ember egy másikkal él együtt és nem akarnak gyerekeket, nem ápolja a több ezer éves magyar hagyományt, amelynek értelmében a férfi és a nő házasodik. Ha egy férfi és egy nő együtt él, összeházasodik, gyerekeik születnek, ezt hívjuk családnak. Ez nem emberi jogi kérdés, hanem nevén nevezzük a dolgokat”;
• Magyarországon már négy éve elfogadták az alaptörvényt, és az emberek elégedettek. Senki sem akar változtatni a szabályokon, vagyis az alkotmány jól működik.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az újdonság erejével suhintottak tarkón a fenti kinyilatkoztatások: eddig is pontos képem volt arról, hogy kicsoda az az ember, aki Magyarország élén áll. Ettől függetlenül most sem zavar kevésbé a királyi többes, mint korábban és nem szorul ökölbe kevésbé a kezem ettől az öntelt, szájkeresztény pojácától. Aki most úgy döntött, nem csak hazudik, de uszít is egy egészségeset, hiszen a buzizás és a kirekesztés még eddig mindig bejött.

Orbán Viktor – párhuzamosan azzal, hogy 95%-ban megszakította a kapcsolatot a realitással – a fennmaradó 5 százaléknyi valós ismeretek birtokában tisztában van azzal, hogy a magyar ember (az, aki a kamu kétharmadát biztosítani tudja) ugyanolyan homofób és gyűlölködő, mint ő maga. Ráadásul az utóbbi időben nem is emelkedett túlságosan a Fidesz népszerűsége, a migránsparáztatás migránsok hiányában szopóágra került, ezért a demagógia nyelvén értők közé most érdemes bedobni a buzizás lélektani, időzített bombáját.

Mert ha a trágyalébe, ami már a térdünk kalácsát nyaldossa, beledobunk egy istentelen nagy malomkövet, akkor a felkavarodott bűz legalább ideig-óráig eltereli a figyelmet arról, hogy mégiscsak egy maffiaszervezet irányítja az országot, amelynek néha nem jön be minden manőver úgy, ahogy kellene, ergo néha nem sikerül köztörvényes ügyeket titkosítani. Ezért aztán.

Azt most hagyjuk a fenébe, hogy Orbán Viktor a magyar nép nevében évek óta büntetlenül beszél többes számban. Azt is felejtsük el, hogy ugyanebben a szellemben minő vastag bőr húzódhat a pofáján annak, aki a gránitszilárdságú fércmű sorban hatodik tervezett módosítása előtt olyat talált mondani: senki sem akar változtatni a szabályokon, minden így van jól, a tákolmány működik.

Azt viszont kénytelen vagyok szóvá tenni, hogy az az ember, akinek uralkodása óta családok tömegei kerültek létbizonytalanságba, aki nap mint nap erőszakolja meg az elemi jóérzést azzal, hogy kegyeltjei révén tüntet el milliárdos nagyságrendű tételeket a közösből, már megint jogot formált arra, hogy kijelentse: szerinte mi a család, hogyan kell élni, mit kell cselekedni ahhoz, hogy a felcsúti vasutasnak az tetsző legyen.

Mit látunk azon túl, hogy ez a korrupt, középkori gondolkodású személyiségzavaros ember miniszterelnök lehet? Miközben a világ boldogabbik felén senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés bármilyen típusú (vallás, nem, szexuális irányultság, bőrszín, stb) hovatartozása miatt, sötétebb féldiktatúrákban inzultus, és számos – akár törvényileg szabályozott – hátrány éri az ilyen kisebbségeket. Magyarországon ehhez mérten is jobb a helyzet, mert itt az ország miniszterelnöke nyíltan, vagy a sorok között uszít ellenük és pakolja a cuccot arra a lapátra, amely a gyűlölet beszivárgását segíti az arra egyébként is nyitott társadalam különböző rétegeibe.

Orbán Viktor ezúttal nem elégedett meg azzal, hogy indirekt módon üzenjen a homoszexuálisoknak, de a Fidesz legocsmányabb, legkártékonyabb stratégiájának szellemében más csoportokat is kizárt abból a modellből, ami szerinte az ezeréves keresztény hagyományokra épülő, mindenek felett álló családot jelenti. Én személyesen nem tudtam, hogy a házasság – amelynek értelmében a férfi és a nő házasodik – ezer éves magyar hagyomány volna. Nem, nem tudtam, hogy ez is hungarikum, bár azt érteni vélem, hogy miért jó a Fidesznek és személyesen Orbánnak, ha egymás ellen uszítja az embereket: amíg marják egymást, a közpénz-lopás karavánja boldogan halad a maga útján.

Mondanám, hogy nem kell komolyan venni ezeket a közvetett módon homofób nyilatkozatokat, de pont azért kell komolyan venni őket, mert nem kizárólag egyetlen csoport ellen irányulnak. Ez a sötét, korlátolt elme, aki semmiféle politikai elvet nem követ, aki úgy forgatja a köpönyeget 25 éve, ahogy, aki pusztán arra gyúr, hogy megfogyatkozott táborát egyben tartsa, aki magyar plakátokkal uszított a menekültek ellen, aki rendre minden társadalmi csoportban potenciális célpontot talál, újra több százezer emberbe rúgott egyszerre. Ezúttal nem csupán a melegekbe, hanem minden irányba.

Egyfelől aggasztó, hogy Orbán szerint nem család az a két ember, akinek számos oknál fogva nem lehet gyereke. Nem család az, ahol biológiai okokból egy párnak nem lehet gyereke, de örökbefogad kettőt. Nem család az, ahol két ember neveli szeretetben nem közös gyerekeiket. Nem család az, ahol az egyik szülő neveli félárván maradt gyerekeit, mert a másik szülő autóbalesetben, betegségben elhunyt. Nem család az, ahol a szülők tragikus hirtelenséggel elhunytak és a nagyszülőkre, testvérekre, rokonokra hárult a felelősség, hogy a kicsiket felneveljék. Nem család az, ahol egy pár a házasságot megpecsételő papír nélkül él le egy életet egymás mellett szeretetben, kölcsönös tiszteletben és megbecsülésben. És végképp nem család az, ahol egynemű párok egymásban találják meg életük értelmét, gyereket is vállalnának, örökbe fogadnának, csak éppen nincsen rá lehetőségük mert Magyarországon élnek.

Másfelől látni kell, hogy az a család, amelyet állítólag tehát az ezeréves keresztény hagyományok ápolása garantál, és amely a mindenek felett álló megkérdőjelezhetetlen intézmény, sok esetben pontosan olyan sérült embereket termel ki, mint Orbán Viktor. Akinek ez úton üzenném, hogy szerintem meg nem család az, ahol a primitív, erőszakos és agresszív apa naponta rúgja le a veséjét anyunak meg a gyerekeknek. Nem család az, ahol az iszákos férj a vak komondoron átesve töri szilánkosra élettársa arcát. De az sem család, ahol két ember házassági bizonyítvány által megpecsételt, egyébként szeretetet, törődést, bizalmat nélkülöző kényszerű együttélése sérült utódokat ad a világnak, akik aztán egész életükben bűnbakokat fognak keresni az őket ért megrázkódtatások kompenzálására. Az pedig végképp ne vegye a bátorságot, hogy megmondja, mi a család, aki egy szót nem szólt a családon belüli erőszak fideszes megnyilatkozásai után és nem ítélte el azt.

Nagyon gáz, hogy az ország miniszterelnöke ilyen irreális definíciókról beszél, kirekeszt és olyan ezeréves dohos, bűzös mantrákat puffogtat, amelyeknek közük nincs a valósághoz. Felfoghatatlan, hogy 2016-ban ezekkel a témákkal még mindig lehet kampányolni, hogy a magát családbarátnak nevező kormány nem más, mint egy homofób, frusztrált erőszakszervezet, amelynek saját polgárai a legnagyobb ellenségei. Mindazok, akik szerint a család definíciója nem Orbán Viktor pillanatnyi elmeállapotának megnyilatkozása.

Valahol örülök, hogy ez az elszabadult hajóágyú naponta térdepel bele egyre több ember szájába. Ha ettől remélhető itt bármiféle változás, ám legyen. Attól még dühítő, hogy bármennyire is igyekszik szalonbuzizni, most pont azokat sikerült kitagadni a megtűrtek és elfogadottak közül, akik ugyanúgy nem férnek bele ebbe az avas családmodellbe, mint a melegek. De valószínűleg sokkal többen is vannak.

Úgy undorító ez az egész, ahogy van, a legnagyobb tanulság pedig az, hogy a család semmire nem garancia, alaptörvényi definíciója pedig egy nagy rakás sz*r. Család legfeljebb az lehet, ahol papírral és papír nélkül emberek egymás iránti szeretete, tisztelete, megbecsülése és bizalma ad értelmet a létezésnek. Akkor is, ha van/lehet gyerekük, akkor is, ha nem. Nemtől, bőrszintől, vallástól és egyéb identitást meghatározó jegyeken túl.

Orbán Viktor jó példa arra, hogy akinek ebből nem sok jut gyerekként, az felnőttként sem fogja érteni, hogy miért van jól ez így. A tragédia az, hogy nem a felcsúti birkapásztor nem érti, hanem egy ország miniszterelnöke. Akit eddig sem volt, ezek után meg végképp nem nehéz a nevén nevezni: egy velejéig korrupt, nemzetrontó álkeresztény.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább