Október 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Csörgősipkás futóbolondok amíg a szem ellát

Akkor folytassuk a gyógypedezést, mondaná kedves kollégám, mert úgy tűnik, nem mostanában kellene leszállni erről a hálás témáról, ami a Matolcsy-féle jegybankot övezi. Azt bizonyára tudja már mindenki, hogy a Magyar Nemzeti Bank és annak alapítványai, amelyeknek persze hogy semmi közük egymáshoz, Matolcsyhoz pláne, a kormánytól meg végképp függetlenek – minden más egyéb életbevágó költésük mellett – olyan áron vásároltak szőnyeget, mint keményen dolgozó kisember lakást szokott. Mármint az, aki egyáltalán.

Mivel nekem ez eddig nem volt meg információként a fejemben, tegyük ide a többi mellé. Lássuk be, nem lenne sem életszerű, sem méltó, ha Matolcsy és csőcseléke valami kínai padlószőnyegen koptatná a cipője talpát, amikor verseny nélkül meg lehet támogatni a GKI (úgy mint Gazdaságkutató Intézet) alelnöke feleségének cégét, amely Magyarországon egyedülálló, kézi csomózású szőnyegeket állít elő.

Ami a 280 ezer forint/négyzetméter áron, összesen 165 millió értékben (szánalmas, nevetséges kis összeg ez, ne is hasogassuk fölötte a szőrszálat) felvásárolt szőnyegeken túl azonban igencsak le tudja teríteni az ember józan eszét, az akkor van, amikor azzal szembesül, kik futkároznak eme gyönyörű testbe gyúrt legalább három darab pénzügyi zseni körül.

A korszakalkotó interjúk korát éljük, Kovács Zoltán kormányszóvivőt (nem tudom, lemondott-e már, vagy lemondatták-e már) persze lehetetlen túlszárnyalni, de az egyik Matolcsy alapítványban kuratóriumi tagként jegyzett, MIÉP-es és FgKP-s múltra visszatekintő, Lentner Csaba névre hallgató közgazdász bebizonyította: a helyzet még annál is súlyosabb, mint gondoltuk.

A Hír tévében nyújtott performanszát minden erős idegzetű olvasónknak kötelezően ajánlom megnézésre, a kevésbé kalandvágyóknak összefoglalom a lényeget:

  • Az Alkotmánybíróság közpénz-nem közpénz tárgykörben hozott ítéletével hátba döfte Matolcsy Györgyöt, a Magyar Nemzeti Bankot és a magyar kormány gazdaságpolitikáját (eddig az volt, hogy az MNB kurvára független a kormánytól, lázári nyelven szólva: betonfal választja el őket egymástól);
  • Az Alkotmánybíróság hibásan indokolt, hibás jogkövetkezményt eredményező döntése miatt van a jelenlegi botrány: nem az a baj, hogy úgy költekeznek, mintha nem lenne holnap, hanem az, hogy kiderült;
  • Bezzeg Simor András idejében az MNB mindig brutálisan veszteséges volt (hazugság!), úgyhogy nem kell fennakadni ezen a pár milliárdon, ami Matolcsy rokonainak, kegyeltjeinek, cimboráinak jutott;
  • Kuratóriumi tag minőségében Lentner is írt könyvet, de egy fillér tiszteletdíjat nem kapott érte, egyébként ezek a könyvek elengedhetetlenek az újjászervezett magyar állam közgazdasági oktatásának megújításához, lassan már mindenhol ezekből a könyvekből fognak tanítani;
  • „Az MNB adja a mostani gazdasági növekedés zömét”, mert „a Nemzetgazdasági Minisztérium nem képes erre”(?!?!);
  • Eszeveszett ingatlan-vásárlás: „Anyukám mindig azt mondja, fiam, én csak akkor adok pénzt, ha abból ingatlant veszel (…) Ha befektetem, a vagyont még jobban meg tudom pörgetni”;
  • És hogy miért pont Mészáros Lőrinc újítja fel az MNB által vásárolt ingatlanokat? Semmi kivetnivaló nincs ebben, mit tegyünk ha pont neki van olyan vállalkozása, ami nem külföldi és így a magyar nemzetgazdaságot gyarapítja (a szokásos bullshit).

Ez az ember, aki 1998 és 2002 között nem mellesleg ült a parlamentben, aki jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezetője és a Pallas Athéné Domus Scientiae Közalapítvány-, illetve a Pénziránytű Alapítvány kuraróriumainak tagja szerintem ékes bizonyítéka annak, hogy ebben az országban az egy főre jutó hülyék száma legalább kettő, de már simán lehet 12 is. Ez az ember egy újabb lesújtó példa arra, hogy szellemileg milyen mélyre süllyedt ez az ország és hogy lassan már kizárólag a Kerényi- és Fekete György-féle csörgősipkás idióták osztják a lapokat minden szinten.

Nyomasztó és elkeserítő távlatokat nyit, pontosabban zár az, amikor újra meg újra kiderül: nemcsak kilóra megvehető taknyok, de ráadásul sarlatánok kerülnek olyan pozíciókba, ahol azért a szakértelem nem volna utolsó szempont. Persze nyilvánvaló, hogy ahol Matolcsy György jegybankelnök lehet, ott egy LentNER Csaba miért ne lehetne kuratóriumi tag egy jegybanki alapítványban, de az, hogy olyanokat pofázzon a szájával, sértetten és felháborodottan, amilyeneket, az túlmegy mindenen.

Mégcsak az sem lenne baj, hogy ennek az embernek az édes jó anyja adja a tanácsokat ennyi idős fejére, ha nem az ország jegybankja körül sertepertélne és nem szélhámos elméleteiből írna olyan könyveket, amelyeket kötelező jelleggel oktatnak a magyar felsőoktatásban. Mi folyik itt, kérdezem már ki tudja hányadszor.

Lehetetlen kiválogatni a Lentner professzor elvtárs (a közgazdaság-tudomány kandidátusa!!!) által elsütött hajmeresztő állítások közül a legsúlyosabbat, mert egyenként és összevetve is tragédia, amiről beszél. De tényleg ott tartunk, hogy az MNB ingatlanspekulánsok szervezeteként működik? Az MNB, amelynek – ezerszer leírtuk, mi lenne a feladata és mi nem – őrködnie kellene az árfolyamstabilitás fölött, felcsapott ingatlanirodává és ezt így nyíltan ki is jelenti? Mi az, hogy az ingatlan mindig jó befektetés? Az MNB működését szabályozó törvény mely passzusa írja elő, hogy az intézménynek úgy kell pörgetnie az ingatlanokat, mint a rulettgolyót? Az építőipar is annyira pörög évek óta, hogy hova máshova lenne érdemesebb befektetni a jogtalanul, erkölcstelenül megszerzett hozamot/profitot, mint palotákba? A Nemzeti Banknak?

És hogy az MNB hitelessége adja a 3%-os gazdasági növekedés zömét, ha már Vargáék nem képesek erre? Miről beszél ez az ember? Igencsak elb*szott ország az, ahol a gazdasági növekedést nem az egészségesen működő iparágak és a korrekt piaci verseny szavatolja, hanem a jegybank. A magyar gazdaság növekedési potenciálja amúgy tényleg a 0 felé tart és az uniós támogatások nélkül már jóval az alatt lenne, de ezeket a baromságokat egy közgazdász mondja, nem a portás, vagy a konyhásnéni. Ez az ember az olyan alapvető fogalmak jelentésével sincs tisztában, mint közpénz, nem közpénz, magántulajdon, köztulajdon, pénzügyi fegyelem, kiszámíthatóság, stabilitás. Beszarás.

Ez annyira hihetetlen, hogy már trágárkodni sincs kedvem. Lentner Csaba nem kivétel, Lentner maga a kőkemény gyakorlat. És nem az a baj, hogy egy-két ilyen eltévelyedett csinovnyik került olyan helyekre, ahova semmilyen körülmények között nem kerülhetett volna, hanem hogy ez maga a rendszer. Itt már nem megoldás, hogy egyiket-másikat leváltják, lecserélik és minden a helyére kerül. Itt gyakorló elmebetegek és dilettáns, szélhámos sarlatánok alkotják a rendszert, itt nem egy-két rothadó gyümölcs került a kosárba, itt rothad az egész kosár. Velejéig. Ez már nem az a szint, ahol elkerülhető a tragédia.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.