NEHAZUGGY

Amikor Freud legyőzi a propagandát

H. Andrea | 2016. Április 29, Péntek | 8:09

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,627,337 forint, még hiányzik 372,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mindenki, aki erről a korszakalkotó, alig 18 perces beszélgetésről lemaradt, ITT nézze meg, mert én kevés vagyok ennek reprodukálásához. Sőt, pillanatnyilag még nem is tértem magamhoz annyira, hogy koherens rendbe tudjam állítani a gondolataimat azok után, amit Kovács Zoltán, aki nem egy kidobóember, se nem a sarki kocsma csaposa, hanem a magyar kormány szóvivője, Matolcsyról és a tőle független MNB-alapítványok közpénz-költéseiről összehordott Kálmán Olga Egyenes beszédében tegnap este.

Kétségtelenül történelmi mélypontja ez nemcsak a kormányzati kommunikációnak és közbeszédenek, de annak a bűzlő pöcegödörnek is, amelynek legalján az állampárt az ország polgárait ellenségként kezeli, hülyének nézi és még ő van megsértődve, mert némely polgár kérdez is, mielőtt lenyelné az ehetetetlen gombócot, amit a torkán lekényszerítenek.

Az is legalább ilyen szép volt (Pelikán elvtárs is megnyalná a szája szélét), amikor Lázár János megkérte a nyilvánosságot, hogy ne támadja a jegybankot, mert aki a jegybankot támadja, az a forintot támadja és aki nem szereti a kormányt és Orbán Viktort, az is legyen szíves fogja vissza magát, mert nem szép dolog ilyet tenni. A jegybankot támadni kizárólag a Fidesznek előjoga mindig, amikor nem Matolcsy György a jegybank elnöke, hanem Simor András vagy bárki más. Mert olyankor valahogy a jegybank nem is független annyira a kormánytól és parlamenttől, csak most képződött áthatolhatatlan betonfal Matolcsy és Orbán közé. Most, amikor ruandai kirándulásokat, ukrán nyelvre fordított könyveket, kastélyokat és műkincseket, unokatestvéreket, rokonokat kellett megvásárolni, kitömni, finanszírozni.

Szóval Kovács Zoltán kormányszóvivő azt állítja, hogy az MNB körül politikai cirkusz folyik, pedig minden egyes magyar állampolgár érezheti Matolcsy áldásos tevékenységének hatásait, a devizahitelesek jól jártak, mert ők amúgy ennél csak rosszabbul járhattak volna. Megpróbálták ugyan törvényes úton eltitkolni, mire költi Matolcsy a köz pénzét:

„De sikerült?” – kérdez vissza pofátlanul és öntudatlanul a szó átmosott agyú vivője, és szerintem még az operatőr is felsírt kínjában. Hát igen, ha a kormánypárt több késszúrással támad védtelen emberekre, de azok valamilyen csoda folytán túlélik, akkor a dolog meg sem történt. Legalábbis enyhítő körülmény, hogy lebuktak és tényleg érthetetlen, mi a francért várja el a sajtó, a közvélemény, hogy bármire is magyarázatot adjanak. Még egyszer:

Kálmán Olga: Önök ezt megpróbálták eltitkolni!
Kovács Zoltán: De sikerült?

Azt hiszem, itt a magyarázat arra, hogy Orbán Viktor miért nem áll bele évek óta semmiféle konfontrációt potenciálisan magában hordozó vitába, ahol érvelni kell, ahol nem elég betanulni a habonyista dallamokat. Kovács negyed óráig bírta a hagymázas össze-vissza beszélést, míg végül Freud győzött: igen, korruptak vagyunk, kalandorok vagyunk, gazemberek vagyunk, ráadásul bénák, idióták és balf*szok. Nem sikerült eltitkolni, hogy felelőtlenül gazdálkodunk a ránk bízott közpénzzel, pedig mi mindent elkövettünk az ügy érdekében.

Kovács Zoltán, bűntársaihoz hasonlóan (és ugyan amíg Polt Péter legfőbb ügyész lehet e hazában, büntetőjogi felelősségüket soha semmilyen bíróság nem fogja kimondani, hiszen eleve nem lesz ügy) sunyi fejjel hazudik bele Kálmán Olga és egy egész ország arcába. Szerencséjére a rezsicsökkentés szintjén vegetálók egyáltalán nem értik, mi itt a baj, vagy ha igen, akkor Gyurcsány. Kovács ettől függetlenül hazudik, ahogyan minden kormánypárti megszólaló (beleértve Orbánt is) hazudott ebben a súlyos kérdésben. Ugyanis az MNB függetlensége kizárólag a monetáris politikára vonatkozik, amibe nem szólhat(na) bele a végrehajtó hatalmi ág, azonban az MNB működésének ellenőrzése és felügyelete, elkövetett disznóságainak számonkérése igenis feladata, kötelessége a kormánynak.

Ezzel szemben kovácsul így áll a dolog: a lenyúlás egyik felét (amelyiket sikerült) legálissá tettük, minden másra, amit nem sikerült, arra ott van Polt Péter. Soha semmi nem tapad a kezünkhöz, bármilyen konkrét bizonyíték áll a sajtó rendelkezésére, az hisztériakeltés, kitaláció, feltételezés, rágalmazás, nemtelen támadás, rosszindulat. Mert – még egyszer – Kovács Zoltán és a magyar kormány hivatalos álláspontja szerint a kritikákat a rosszindulat szüli, és ha valaki úgy érzi, hogy nincs rendben félmilliárdot adni az unokatestvérnek, az tegye meg a feljelentést, és várja meg a bíróság döntését.

Tehát lefordítva érthető, magyar nyelvre: a kormány tévedhetetlen, aki kritizálni meri ezt a csodát, amit körülöttünk Matolcsy elvtárs véghezvitt, az rosszindulatból teszi, más opció nincs. Abba pedig, hogy Matolcsy elkurvázza, elrulettezi a közvagyont, vagy éppen 20 ezresekkel fűti ki az MNB által felvásárolt kastélyokat, abba a magyar kormánynak nincsen beleszólása. A kormányzat nem befolyásolhatja az MNB működését. Biztos vagyok benne, hogy ezért lehetséges, hogy egy ex-gazdasági miniszter állhat a független jegybank élén.

Normális helyeken egy ilyen freudi elszólás után, az illetékes elvtárs már régen benyújtotta felmondását és eltűnt a süllyesztőben. Igaz, normális helyeken a jegybank elnöke és az őt pártolók sem lehetnének már szabadlábon. Mert ugyanis ami itt tegnap este kimondatott, az pont azt jelenti, amit. A Fidesz és Kovács Zoltán bűnrészessége nyilvánvaló lenne minden olyan demokratikus országban, ahol közérdekű adatokkal próbálnak meg szándékosan visszaélni, vagy bárkit hozzásegítenek ahhoz (a független jegybankot jelen esetben), hogy visszaélhessen ezekkel az adatokkal. Nem beszélve a nyilvánosságra került bizonyítékokról.

Magyarország tragédiája, hogy az öntudatos polgárok töredékének fogja át a tudata, mi történik itt, a szeme láttára. Ez pedig szükségszerű következménye annak, hogy a Szulejmán és a Barátok közt elviszi a show-t a Kálmán Olgáéhoz hasonló, egyre ritkább műsorok elől. És mert ez így van, Kovács Zoltán és a kormány nyugodtan hivatkozhat arra, hogy valójában kétszer annyit akartak eltüntetni, de felmentő körülmény, hogy csak ennyit sikerült.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!