Lassan testületileg kiütésünk lesz a Matolcsy név hallatán, úgyhogy a tegnapi nap fejleményei után semmi kedvem már ebbe a témakörbe különösebben belemerülni.
Ámde azért van itt még valami, ami bizonyos értelemben tragikusan túlmutat a jegybank körüli példátlan botrányon, a közpénz milliárdok felhőtlen eltüntetésén.
Ez pedig az egyáltalán nem tisztelt honatyák, kormány- és nem kormánytagok, a Fidesz vezérkari főnökségének és mezei parasztjainak minden pofátlanságon túlmutató reakciója arra, hogy Matolcsy György alapítványai gyakorlatilag önkényesen elosztogattak 20 milliárd forintot az arra érdemes köröknek.
Jobb sorsú, konszolidált demokráciákban ilyen esetekben elő nem fordulhatna, hogy egy közpénzből élő(sködő) politikus – a kormányfőtől, az Országgyűlés elnökén át a legutolsó sorban üldögélő szavazóautomatáig – lehajtott fejjel, szemlesütve, oldalra nézve, telefonálva, cipőfűzőt kötögetve, papírokat tanulmányozva, ünnepre vagy temetésre hivatkozva, felháborodva, felsőbbrendűen affektálva sunnyoghatna el bármely közérdekű témában feltett újságírói kérdés elől. Nem először írjuk le: ezeket a parazitákat azért fizetik, azért tartják el az adófizető állampolgárok, hogy amikor kérdezik őket, akkor kinyissák a pofájukat és válaszoljanak.
Most, amikor hivatalosan is kiderült, hogy 20 milliárd forintot tapsolt el a független jegybank elnöke az említett adófizetők pénzéből – úgy, hogy járulékos haszonként, a fosztogatás tüzében hazavágták a nagyon kevés hiteles, kiegyensúlyozott internetes portálok egyikét is – a kormánykritikus sajtó még életben lévő része arra volt kíváncsi, mit szól az állampárt egyszeri képviselője ehhez a majdhogynem példátlan történethez:
Az Index által készített videó tanulságai bele az arcunkba:
Nehéz szavakat találni ennyi impertinens, pofátlan bunkóságra, ellenben a történetnek távolról sem itt van a vége: mai hatállyal Kövér László ugyanis (meghatározatlan időre) kitiltotta a parlamentből a fenti riportok készítőit, azaz az Index, a Nol, de még a hvg.hu és a 24.hu újságíróit is. Szerinte ugyanis engedély nélkül forgattak, a szabályokkal nyíltan és tudatosan szembeszegültek. Lefordítom: már megint olyan helyen merték kérdezni a főméltóságú urakat, ahol nem lett volna szabad. Mert az urakat nem lehet csak úgy bármikor, bármiről megkérdezni.
Fotó: Facebook – Kovács Klára
Aljas, mocskos, gyáva társaság. Az újságíró a munkáját végzi egy állítólag szabad országban, tájékoztatni kívánja az olvasóit, nézőit, beleértve a Fidesz választóit is, ám a hatalomban pöffeszkedő, totálisan szereptévesztett nagyurak ezt minden elképzelhető és elképzelhetetlen módon akadályozni próbálják.
Nem elég, hogy a kormány szócsöveinek el sem érte az ingerküszöbét a nagyipari lopás, ma reggel egyetlen közpénzzel kitömött sajtóorgánum oldalán sem találkoztam az MNB körüli lenyúlást feszegető témával, ellenben nyomják a legerősebb tudatmódosító propagandát, most már testületileg tiltják ki a parlamentből azt a néhány sajtóorgánumot, ahonnan még másról is tájékozódni lehetne, mint a jobban teljesítés megannyi örömhíréről.
Nem elég, hogy nyíltan beletolják a pofánkba, hogy a közpénzeket normális esetben a baráti-pártközeli helyekre szokás tolni, nem elég, hogy válasz nélkül elsunnyognak a kérdések elől, nem elég, hogy menekülnek a felelősségre vonás elől, nem elég, hogy nem hajlandóak érdemben megmagyarázni a közvagyont érintő súlyos, bűncselekmény-gyanús ügyletek, de immár el is lehetetlenítik az egyelőre még szabad sajtó munkáját.
Európa erős embere lehajtott fejjel, sunyi módon süketet játszva menekül, a tapló, demokráciáról és sajtószabadságról hírből sem halló házelnök, aki mindenkit kioktat, hasonló szégyenteljes módon csapja rá az ajtót a médiára, másnap meg bosszúból kitilt mindenkit a parlamentből.
Az erdogani barátságnak beértek a gyümölcsei. A szólás- és sajtószabadság végső kiherélésének lehetünk éppen szemtanúi: a köz pénzét úgy kezelik, mintha a sajátjuk lenne, az ország házába pedig azt engednek be, akit akarnak. Azok, akiket a nép megbízott az ország vezetésével, egyszerűen nem hajlandóak eleget tenni kötelességüknek, az újságírónak pedig szabályt kell szegnie ahhoz, hogy megmutassa a birkának, ezek azok és így szarnak a fejetekre.
Ez van, amikor a szolgák elhiszik magukról, hogy ők az uralkodók. A magyar média történetében a tegnapi nap az egyik legocsmányabb volt. Mára kiderült, hogy a java még csak most kezdődik. Legközelebb majd az újságírók közé lövetnek?
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.