Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Ha lebuktál, told magad előtt anyádat

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nálam jóval okosabb és bölcsebb kollégám két napja levezette, hogyan aránylik egymáshoz a jogszerűség és az erkölcs, a törvény által nem tiltott harácsolás és az emberi jóérzés. Tette ezt annak kapcsán, hogy egy derék fideszes feleség államilag megtámogatott úton és módon mosógépet vásárolt. Pontosabban állami segítséggel cserélte le tavaly az elavult háztartási gépet: a maximálisan igényelhető 45 ezer forint állami támogatásra pályázott és el is nyerte az Otthon Melege program keretében.

Kedves kollégám kihangsúlyozta nagyon helyesen, hogy – ugyan nem milliárdokról, teljes piacokról, számolatlan hektár földekről, trafikokról, túlárazott közbeszerzésekről van szó -, létezik olyan támogatás, ami törvényileg belefér, morálisan azonban elfogadhatatlan. Vécsey Lászlót megkérdezték a történetről és ő – becsületére legyen mondva – nem játszotta el Kósa Doorstep Lajost, hanem válaszra méltatta az újságírót és a pórnépet. Legalább:

Mint kiderült egyrészt, Vécsey honatyának is van egy tök átlagos magyar állampolgár felesége, másfelől nem is tudott arról, hogy az az ember, akivel egy háztartásban él, közpénzen akarja lecserélni a mosógépüket, ezért be is adott egy pályázatot. Ám ha tudta volna, lehet, hogy nem így alakul, de ki fogják gondolni, hogy milyen formában tudják rendbe tenni a dolgot. És mit adott isten? Másnapra, azaz tegnapra ki is gondolták.

Fideszes feleség férje Facebook-oldalán panaszolta el, milyen gonosz ez a világ, hogy őket meghurcolták, pedig csupáncsak nyugdíjas édesanyjának akart jót, és ugyanbiza ki az, aki nem cselekedett volna hasonlóképpen, íme:

Nekem semmi kétségem afelől, hogy Képviselőfeleségné, Ex-polgármesterné Csilla asszony ugyanaz az ember, aki évtizedek óta. Szinte könnyekig meghatott a magyarázata. Igen, ő ugyanaz az önérzetes és végtelenül becsületes fából faragott ember, aki – ahelyett, hogy elvonulna egy csendes sarokba meditálni -, inkább kiáll a nyilvánosság elé és az alapvetően visszataszító történetre ráhazudik egy isteneset, de még a kedves édesanyját is belekeveri.

Azt most nem kommentálom, hogy ebből az az úgynevezett otthonmelegéből is csak éppen a leginkább rászorulókat sikerült kihagyni, akiknek se számítógépük, se internetük, se ügyfélkapujuk, se semmijük nincs, erről nem tehet a fent nevezett. Azt is felejtsük el nagyvonalúan, hogy a mikrofonvégre kapott képviselő úr két napja még nemcsak azt nem tudta, hogy anyós pajtásnak cserélték le az ócska mosógépét, hanem azt se, hogy egyáltalán pályáztak.

Az viszont már megint nyitogatja a bicskát az ember zsebében, hogy itt egy újabb áldozat, egy mártír, aki nyomokban sem tartalmaz erkölcsi megfontolásokat, aki csuklóból játssza el a hattyú halálát és sértettként, meghurcoltként nagy kegyesen visszalöki azt a 45 ezret, hogy örüljetek parasztok. És bár valószínűleg Rogántól Lázárig rongyosra csapkodták a térdüket, hogy a fideszes hátsó vonal ilyen pitiáner ügyeken is képes elbukni, azért nagyon jó lenne látni, hogy ebből a sok pitiáner szarkupacból áll össze az a hatalmas szartenger, amiben fuldoklik egy egész ország.

Vécseyné asszony hatalmas szereptévesztésben van: itt nem őt hurcolták meg, hanem ő taposta meg páros lábbál az emberi jóérzést  és azt a moralitás-minimumot, ami elvárható mindazoktól, akik a közpénz körül sürgölődnek.  Akár feleségként is. Az nyilván fel sem merült, hogy saját pénzből, vissza nem térítendő állami támogatás nélkül vegyék meg azt a rohadt mosógépet.

Nem, Vécseyné asszonyság! Jóérzésű ember, akinek kedves férjét az adófizetők tartják el, annak elvileg nem lehetne olyan vastag bőr a képén, hogy ilyen módon segítsen az édes jó anyjának. Egyrészt mert nem olyan megerőltető kipengetni azt a szaros 45 ezret, másrészt mert így morális. Amúgy meg tudomásom szerint a pályázat elutasítását eredményezte volna (elvileg), ha a pályázatot nem a támogatásra jogosult, vagy annak meghatalmazottja nyújtotta be. Akkor miért nem anyuka nevére igényelte az összeget, annak gyanítom, hogy nyoma is lenne, és most nem kellene ilyen álszent módon férje évszázados jócselekedeteire hivatkozni és ilyen bűzös magyarázatokkal védeni a védhetetlent.

Továbbá, kedves Vécseyné asszonyság, mivel a keret véges volt, igenis valaki olyan esett el a támogatástól ön miatt, akinek a férje nem parlamenti képviselő és akinek valóban gondot okoz egy nyomorult mosógép lecserélése. Jóérzésű ember  magára nézve kötelességnek tekinti, hogy idős szülein segítsen. Általában állami támogatás nélkül is. Ha viszont a jogszerűség oltárán hányta telibe a moralitást, vagyis ön ugyanolyan magyar állampolgár, mint bárki más, és ez így rendben van, akkor most miért mártírkodik és miért fizeti vissza azt a rongyos 45 ezret? És ha ilyen nagyvonalúan vissza tudja fizetni, akkor miért nem kezdte rögtön ezzel? Megkímélt volna mindenkit az olcsó és áttetsző mártírkodástól és ettől az arcpirító magyarázkodástól főleg.

Ez megint az az eset, amikor hallgatni sokkal nemesebb lett volna, mint ártatlanságot, gyermeki jószándékot mímelve osztani az észt és kikérni magunknak. Mert akkor már miért nem kér rögtön kártérítést a meghurcoltatásért, kedves Vécseyné? Ez már nem áll olyan távol annak gyomorforgatóságától, hogy az erkölcsi bukta után anyukával takarózunk.

Még egyszer hangsúlyozom: tényleg nem milliókról és nem milliárdokról van szó. Hanem egy nagyon is pitiáner ügyről, ami pontosan pitiánerségénél fogva megbotránkoztató. Sokaknak, akiknek a 3000 milliárdot nem fogja át a tudatuk, de 45 ezret  már láttak egy helyen. Kedves Vécseyné! A Wass Albert idézet, amit mellékelt a hegyi beszédéhez rendkívül megható, de csak még ragacsosabbá teszi a mondanivaló pofátlanságát. Aki adófizetők pénzéből összedobott nem éppen jelentéktelen fizetéséből nem tud anyjának/anyósának/nagynénjének/akárkijének megfinanszírozni egy mosógépet, hanem állami támogatást igényel, majd amikor kiderül a kicsinyesség, előáll egy hazugsággal és még ő kéri ki magának, az gyaníthatóan nagyobb aljasságokra is képes.

A legdurvább az, hogy nem is érti, mi ezzel a baj.

Frissítés: Néhány perce néztem meg és a képviselő úr eltávolította kedves neje sértett sirámát a Facebook-oldaláról. Valószínűleg elszaporodtak a kellemetlen kommentek alatta. Hát igen, így megy ez mifelénk.