Október 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


A nyomor lépcsői

A fiatal férfi gyakorta szerepel a televízióban.

Vitaműsorokban fejti ki a véleményét.

A vélemény mindig megegyezik a hatalmon lévők véleményével.

Védi a mások által hibásnak gondolt döntéseket.

Ha érvek nincsenek, sértett hangon sorolja, mennyivel volt hibásabb a másik, az előző.

Egy napon eltűnik a képernyőről.

Fontos feladatot kapott a kormányban.

Sikerült.

…………………………………………

Az előadóművész nem túlságosan tehetséges, de nagyon lelkes.

Minden gyűlésen ott van, adja a nevét, a hangját, az arcát.

Ő csak egy előadó, szerepelni vágyik.

Ki ítélhetné el ezért?

Így mindig van munka, van bevétel.

Aztán van jutalom.

Üzletember lesz, biztosította a jövőjét.

Nem tud arról, hogy más elveszítette a megélhetését miatta.

Nem tudja.

Nem érdekli.

……………………………………………..

A házaspár hajnalban kel.

Gyorsan készülődnek, el ne késsenek.

Inkább előbb indulnak a szükségesnél.

Hátha számít az is.

Egy helyen dolgoznak.

Szerencséjük van, kaptak munkát az üzemben.

Minimálbéren, de tudják fizetni a törlesztőt és a rezsit.

Persze spórolni kell.

Nincs autójuk.

Néhány éve még szerettek volna gyereket.

Már nem gondolnak erre.

A gyerekszobát kiadták, így jut ennivalóra.

Ameddig van munkájuk, addig nincs baj.

…………………………………….

Hajnal van.

A szupermarket mögötti konténerben egy nő élelmet keres.

Szerencséje van, az egyik lakatot, amely a fedelet tartja zárva, valaki elfelejtette bekattintani.

Gyorsan szedi ki a szinte hibátlan narancsot, káposztát, krumplit.

Amit talál, szatyorba rakja és szégyentől vörös arccal indul haza.

A férje még nem ébredt fel, szerencsére. A gyerek is alszik még.

A szekrényként szolgáló kartondobozok mögé rejti a zsákmányt.

Majd, ha a férfi munkába megy, előszedi és vacsorát készít.

A munka részmunka. Havi negyvenezerért. Ebből havi tízezer marad, mert a vizet és a villanyt fizetni kell.

Ebből élnek hárman.

A fűtést már évekkel ezelőtt kikapcsolták.

A ház a bank tulajdona, nem tudni, mikor kerülnek utcára.

A nő retteg.

……………………………………………

A férfi az üzlet parkolójában figyeli, ki tolja a bevásárlókocsit távol parkoló autóhoz.

A nyomába szegődve, udvariasan kérdi, visszaviheti-e majd a tárolóba?

Az a százas neki a túlélés.

Egy darabka kenyér.

Olykor egy szál lecsókolbász.

Egy maréknyi szög, hogy a tavaszt hozó szelek el ne vigyék a rongyokból, fóliából eszkábált otthonát.

Abban bízik, egyszer munkát kap.

A munkásszállón jó lenne, idővel majd tovább tudna lépni.

Esetleg egy albérlet.

Talán majd társa is akad.

Fedél, egy tál étel, egy kedves szó.

Még álmodik.

……………………………………………..

A másik férfi nem megy a parkolóba.

Nem köszön, nem keresi az emberek tekintetét.

Üveges szemmel ül a fal mellett, mocskosan, büdösen.

Rongyai közül előkotor egy flakont.

Olcsó bor, de a célnak megfelel.

Neki már nem kell sok a mámorhoz, a szervezete széthullik lassan.

Hosszú ideje nem józanodott ki.

Így jobb.

Szebbek az álmok.

Ha összegyűlik néhány forint, abból bort vesz.

Nem akar hajléktalan szállóra menni.

Néha vért hány.

………………………………………

A mentősök a betegfelvételre tolják a nyikorgó kerekű, roggyant hordágyat.

A túlterhelt orvos sorban vizsgálja az eseteket.

A várakozási idő 6-10 óra, a huzatos folyosón.

Egy idős nő nyugtalanná válik, zavarosan beszél.

A lehelete aceton szagú, egy napja nem kapott enni.

Pszichiátria.

Pelenka, nyugtató.

A nő már csöndben ül a széken.

Nyála a mellére csorog.

A hordágyon fekvő hajléktalan teste órákkal később kerül be a vizsgálóba.

Kint előbújik a nap.

Március van.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.