Október 22,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ne legyen hozzá pofája

A hatalom igazi arca, a politikusok, a közpénzen fizetett alkalmazottaink valódi énje simán felismerhető arról, ahogyan beszélnek és amit tesznek.

A jelenlegi kormánypárt, az egypárti uralkodó hatalom közkatonái és tisztjei éppen olyanok, mint maga a kormány. A melldöngetve keresztény, a magyar emberekért éjt nappallá téve güriző, erkölcsös honatyák és honanyák, akik gond nélkül hozzájárultak a paksi szerződés létrejöttéhez, akik Putyin kezébe tették le a mi, de még az unokáink sorsát is, akik tevőlegesen, vagy hallgatással részt vállaltak az ország évtizedekre történő eladósításában, munka után szögre akasztják a keresztényi erkölcsöket, a politikusi etika maszkját és megmutatják, kik is ők valójában.

A tegnapi, mosógépcserét állami támogatással (tehát közpénzből) megoldó politikus után itt a mai történet.

Öt kormánypárti politikus (eddig öt ilyet találtak) többszázezer forintos állami támogatást kért és kapott ahhoz, hogy napelemeket szereltessen a családi házára.

Mi ezzel a baj? Szinte semmi. Minden.

Jogilag persze rendben van, ahogy a mosógépcsere is rendben van jogilag. És ahogy Szijjártó szülői kölcsöne, a Lázár gyerekek nevére íratott ingatlanok, a politikusfeleségek százmilliós földvásárlásai, a veszettül gazdagodó gázszerelő, a NAV-mentes kaszinótulajdonos és minden egyéb is rendben van.

Csak ameddig a politikai pöcegödör tetején úszó könnyű anyag százmilliós villákra tud családi összefogás keretében szert tenni, a közkatonák, a tűztől és a húsosfazéktól távolabbi sorokban állók számára maradnak a piti kis sunyiságok, az itt-ott lecsíphető kedvezmények, a Mészáros Lőrinc két órányi gazdagodásának megfelelő kis támogatások.

Nekik ez marad. Mosógép, napelem. Meg a bólogatás, gombnyomkodás, a mindent-támogatás. A mi bőrünkre.

A képmutatás olyan szintje ez, amit nehezen tudok hirtelen szavakba önteni. Nem csak itt és most, hanem mindig és mindenhol tetten érhető ez a lelki szegénység.

A napi melldöngetésben, hogy megvédtük az országot. Ők védték meg, a kormány, a politikusok. Közben a határőrizetre kiküldött katonák, rendőrök embertelen körülményei, a méltó lakhatás, ellátás teljes hiánya valahogy nem kerül be a propagandába. Mindenki hős, csak azok nem, akik valóban tesznek valamit.

Az ingyenes iskolai étkezés glóriáját fényezik egymás fején, miközben politikusokhoz köthető vállalkozók tesznek zsebre busás hasznot az ingyenes étkeztetés beszállítóiként. Ami egyébként annyira ingyenes, hogy azt is mi fizetjük, közpénzből. A szintén ingyenes tankönyvek esetében ugyanez van. Centire.

A földet a gazdáknak nagyívű lózung árnyékában egyre több földet felvásárló gázszerelők, politikusok és azok tágabb családja építgeti az új arisztokrácia korrupt bástyáit. Ez is jogszerű, persze. Arányaiban alig látszanak a politikusok és strómanok a földvásárlók között, hiszen 100 gazdára jut egy Mészáros Lőrinc. Igaz, hogy a 100 gazda fejenként fél-, egy hektár földhöz jut, Mészáros meg ezer hektárokhoz egyedül, de darab az darab.

Jogilag biztosan rendben van a napelem-támogatásra pályázó politikusok ügye is. Emberileg, erkölcsileg nincs rendben. Aki teli pofával hirdeti a paksi bővítés azonnali szükségességét, aki harsányan röhög a megújuló energiák zsákutcás mivoltán, aki bármi módon hozzájárult ahhoz, hogy a kormány egy évtizedekre kiható adósságba hajszolja – nem is hajszolta, kényszerítette – az ország lakóit, az ne vegyen napkollektorokat.

Saját pénzből se, a mi pénzünkből támogatva pedig főleg ne. Akkor sem, ha jogilag nagyon kerek a történet. Ne vegyen, ne legyen hozzá pofája.

Pedig van. Mindenhez van.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.