Október 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Támogatásra szoruló politikusok nyomora

Egy fideszes politkus felesége sikeresen pályázott (kivételesen nem teszek hivatkozást, sem nevet, mert nem ez a fontos)  a mosógépcsereprogramban elérhető legmagasabb támogatásra, így 45 ezer forintnyi közpénzzel tudta megtámogatni a politikus családjának háztartásigép vásárlását. Szinte már nem is hír, akár legyinthetnénk is rá. 45 ezer forint aprópénz, nem ügy.

Pedig de.

Nem az összeg miatt ügy, hanem a mentalitás miatt. Talán így jobban megérti mindenki a magyar politkai elit (tudom, de nem találok más kifejezést) gondolkodását és főleg hozzáállását a közvagyonhoz és a társadalom tagjaihoz. Az ezermilliárd hétköznapi ember számára akkora összeg, hogy nem érhető fel józan ésszel. Olyan, mintha nem is létezne. Csak egy szó, nem sokban különbözik attól, hogy csillagrendszer, vagy lélek.

A 45 ezer forint érthető, felfogható. Annyit már mindenki látott, el tud költeni. Annyiból meg lehet élni egy hónapban, ha van hozzá egy kecske is. 45 ezer forint akkora összeg, amit sokan keresnek, mások pedig csak álmodnak arról, hogy kereshetnek majd a 22 800 forint helyett.

Adva van tehát egy politikus, aki a köz pénzéből kapja a fizetését. A minimálbér tízszeresét, plusz amit még ezen fölül. Mert ami jár, az jár.

Jár például a mosógépcserére támogatás. Maximum 45 ezer forint. Az, hogy ezt nem közvetlenül a politikus, hanem annak felesége pályázta meg, teljesen mindegy. De megpályázta, megnyerte, elvitte. Mindezt közpénzből. Olyan pénzből, amiben benne van a közmunkás, az ápolónő, a pedagógus, bolti pénztáros, vállalkozó és mindenki befizetett adója.

Rendben, jogilag, törvényileg jár(hat) ez a támogatás. Morálisan azonban nem. És éppen ez a baj a politikával, az alapvető erkölcs olyan mértékű deficitje, ami alkalmatlanná tesz bárkit arra, hogy a közt szolgálja. Igaz, nem is akarnak ők szolgálni semmiféle közt, pedig ez lenne a feladat. Ám szolgálat helyett mohóság, önös érdekek, taposás, harácsolás van.

Ahogy nem elég a – magyar viszonyokhoz képest – busás fizetés, hanem kell még mindenféle szervezetekben igazgatótanácsi, felügyelőbizottsági szék, mert az plusz pénz. De nem elég ez sem, mert kell természetesen a költségtérítés, lakhatási támogatás, szolgálati autó, laptop, titkárnő, iroda, telefon. Minden kell, ami jár és minden olyan, ami megkaparintható.

Kellenek az elzabrálható uniós támogatások, a fejlesztési források, a megbízások, piacok. Kell a családnak is, a feleségnek, gyereknek, keresztgyereknek, unokatestvérnek, vőnek, sógornak.

Kell a nyugdíj mellé a fizetés (nem vagyok képes tiszteletdíjnak nevezni), mert az jár. Az is. Igazából kell az egész ország, annak megszerezhető és pénzzé tehető vagyona, mindegy, milyen áron. Az árat ugyanis nem a haszonélvezők fizetik, hanem mi, közösen.

Van, ami törvényileg nem tiltott, de erkölcsileg igen. Ezt nem értik mindazok, akik természetesnek veszik azt, hogy mindent megszerezzenek, amihez hozzáférnek. Földeket, piacokat, támogatásokat, pozíciókat, beruházásokat, bányákat, megbízásokat.

Itt az a morális nullpont, ahol a magyar politikai elit nagyobbik része jelenleg tart. És még csak nem is érzik át annak a súlyát, hogy micsoda rombolást visznek végbe ebben a társadalomban. Évek óta. Évtizedek óta.

Filléres ügy, mondhatnánk és ez tényszerűen igaz is lenne. De erkölcsileg nem igaz. A valóság az, hogy ez egy nagyon drága mosógép, ami nem a koszos ruhát mossa tisztára, hanem a már most is mocskost szennyezi tovább.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.