Október 22,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Hoffmann Rózsa képtelen befogni

Miután Gallóné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke tegnapi sajtótájékoztatóján közölte, hogy a megyei szervezetektől délig beérkezett adatok szerint 24 960-an vettek részt a sztrájkban (és hozzátette, hogy ez még néhány száz fővel nőhet), munkabeszüntetésre pedig 1185 iskolában került sor, a hat éve regnáló kormánypárt sűrű bajnaigyurcsányozásban tört ki, ahogy ezt eddig is minden alkalommal tette, amikor a propagandával ellentétes dolgok történtek a nemzeti együttmükődés centrális rendszerében.

Hat évvel az elmúlt nyolc év után, arra való tekintet nélkül, hogy 1995 óta nem volt példa Magyarországon ennyi embert érintő sztrájkra, a Fidesz visítva kürtölte világgá a mantrát: a pedagógusok többsége ráébredt arra, hogy csak felhasználják őket az egymást érintő politikai akciókhoz. Noha Bajnai és Gyurcsány nevét még véletlenül sem sikerült kihagyni a sápítozásból, arról elfelejtettek szólni, hogy a párt hűséges katonái és önjelölt támogatói miként követtek el mindent azért, hogy minél több pedagógust megfélemlítsenek és elvegyék a kedvüket bármiféle tiltakozástól. (Erről ITT és ITT is elég kimerítően írtunk.)

Ehhez a megszokhatatlanul hazug – a „polgári kormány” folyamatosan pótolja a Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon és a szocialisták által a közneveléstől elvett forrásokat; míg a baloldal csődbe vitte az iskolákat és a településeket, ma az állam felelősséget vállal az iskolák fenntartásért és fejleszti azokat – rikácsoláshoz mérten is végigborzolta az idegeimet ma reggel Hoffmann Rózsa egykori MSZMP-párttitkár elvtársnőnek, egyben a polgári kormány legtehetségesebb köznevelési államtitkárának közösségi oldalra felhányt bölcsessége:

Kivételesen nem húztam alá pirossal vagy zölddel vagy turullal a távolból aggodalmaskodó kereszténydemokrata honanya igénytelen elütéseit, amelyeket sikerült szép számmal összehoznia e röpke odamondásban, de mert nem bírt már megint hallgatni, így sajnos engem is szóra bírt, hát leírom.

Hoffmann Rózsa az a jelenség, amelyhez foghatóan kártékony persze rengeteg lézeng még a magyar közéletben, ám okoskodó, mindenféle önkritikától mentes megnyilvánulásai olyan elemi erővel szorítják ökölbe az ember kezét, hogy azt Harrach Péter és Semjén Zsolt is megirigyelhetné.

Hoffmann Rózsa a polgári kormány első köznevelési államtitkára, aki gyakorlatilag tető alá hozta és felügyelte a Klik nevű borzadály létrehozását, aki tényszerűen levezényelte az oktatási intézmények központosítását, aki sikertörténetnetnek nevezte az állami vízfejet és aki még a 2012/2013-as tanév végén is azt állította, jól vizsgázott a gyermekek érdekében megújított iskolarendszer.

Hoffmann Rózsa az, akinek azóta leváltott bizalmasa került az iskolafenntartó élére, és akinek később – amikor már nem kapott szerepet a közoktatás élén az újabb választási siker után és kezdett bűzleni az oktatási rendszer ágya alá berúgott ürülék – első dolga volt letagadni mindent: egy központból 198 tankerületet közvetlenül lehetetlen jól irányítani, a Klik-ről szóló jogszabályt különben sem ő alkotta, sőt, előre szólt, hogy a rendszer így nem fog működni.

Hoffmann Rózsa, akinek nevéhez a felsőoktatás központosítása, a korai fejlesztés megszűntetése, de a tankönyvpiac ledózerolása is szervesen kapcsolódik, még mindig jelen van a közéletben, New Yorktól Párizson át Strasbourgig utazgat a köz pénzén és megkerülhetetlen fontosságának tudatában tájékoztatja a világot a magyar sikerekről. Most is azért tudott csupán a távolból véleményt nyilvánítani a pedagógusok sztrájkjáról, mert éppen az Európa Tanács parlamentjében számolt be a Magyarországon bevezetett középiskolai KÖZÖSSÉGI MUNKÁRÓL, amit a képviselők ėrdeklődéssel és tetszéssel fogadtak.

Amikor történetesen nem utazgat a nagyvilágban, akkor vidéken pihen és néha jelzi, hogy szervilis szelleme még mindig itt kísért közöttünk, pedig az általa végrehajtott rombolást így is mindenki tapasztalja a saját bőrén. Legutóbb február végén, egy nappal azelőtt állapította meg, hogy idén szökőév van, hogy az oktatási rendszer jelen állapota iránti tiltakozás szellemében, a szülők nem engedték iskolába a gyerekeiket.

Hoffmann Rózsa akkor sem bírta befogni a száját és belegyalogolt azokba, akik ma többek között neki köszönhetően kénytelenek elviselni, hogy Rózsa gondolkodás nélkül végrehajtott minden rábízott utasítást. Totális szereptévesztésében ez a nagyszerű asszonyság akkor is rezzenéstelen arccal tudott tükörbe nézni, mintha semmi köze nem lenne ahhoz az ócska, kontraproduktív, embertelen rendszerhez, amelyet kiépített.

Szükségszerű, de ugyanolyan felháborító, hogy ma sebek begyógyítása miatt aggodalmaskodik és szinte kárörvendően jubilál, mert ötből csak egy tanár mert szembemenni a rendszerrel és mert mégsem állt le az ország, ahogyan némelyek szerették volna. Csak a kora iránti halovány tisztelet miatt van az, hogy kivételesen kultúráltan próbálom elmagyarázni e szűzkeresztény köpönyegforgató honanyának, hogy ha kussban maradni nem tud, akkor legalább ne tegyen úgy, mintha ezekhez a sebekhez neki semmi köze nem lenne.

Egyáltalán nem tisztelt Hoffmann Rózsa! Ahhoz a trágyadombhoz, amit ma közoktatásnak neveznek ön a nevét adta és – miként a történelem folyamán mások sem hivatkozhattak arra, hogy csak parancsot teljesítettek és rajta kívülálló erők vezették a kezüket – ön sem határolódhat el saját magától. Aljas dolog Strasbourgból, immár kívülállóként szemlélődve osztani az észt úgy, hogy a maga mögött hagyott szenny eltakarítása akkor is hosszú évekbe telik, ha véletlenül ilyen irányú valós szándék körvonalazódna is.

Egy bukott államtitkárnak akkor sincsen erkölcsi alapja lesajnálni és számonkérni, ha öt tanárból csak egynek volt bátorsága tegnap szembemenni azzal az arrogáns, arcátlan, hazug és velejéig korrupt rendszerrel, amelynek végbeléből a minden körülmények között lojális és szervilis Hoffmann Rózsa feje lóg ki. Aki majd akkor kezdhet el sebek gyógyításáról bölcselkedni, amikor felvállalja azokat a sebeket, amelyeket konkrétan ő okozott.

Igen, valahol végtelenül szomorú, hogy a pedagógusok, szakszervezetek, mozgalmak nem voltak képesek egy emberként kiállni egymásért, a gyerekekért, de így méginkább felértékelődik azoknak a szerepe, akik más érdekében is ki mertek állni, akiket egy püspöki vagy polgármesteri fenyítés sem tudott ebben megakadályozni. Hoffmann Rózsának pedig a kárörvendő, elítélő bölcselkedés helyett jó lenne tudomásul venni, hogy ő sem kerüheti el a számonkérést. Normális helyeken semmi nem indokolná, hogy egy szakmailag és erkölcsileg megbukott, totálisan alkalmatlan Hoffmann Rózsa-szerű politikus még mindig közszereplő lehessen. De ha már kénytelenek vagyunk elviselni, hogy ez így van, nem lehetne mégis, hogy ezeket a pofátlan, cinikus kirohanásokat megtartsa magának, Rózsa?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.