December 13,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


A nemzeti önbecsülés trágyadombja

Nem ismerek senkit, akinek kutyáját, macskáját, vagy egyéb házikedvencét dr. Hargitay András állatorvos szerelte volna szét és össze valaha is. Nem ismerek senkit, aki ismeri Hargitay Andrást, halhatatlan magyar úszót, háromszoros világbajnokot, négyszeres Európa-bajnokot, olimpiai bronzérmest, aki a botrányos körülmények között, egyáltalán nem önszántából és nem is a megfelelő pillanatban lemondott Kiss László utódaként 2016. április 11-től a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya.

Az általam semmilyen minőségében nem ismert Hargitay András állatorvos-úszóval és szövetségi kapitánnyal, aki 1984 és 1988 között már betöltötte ezt a nemes pozíciót a Magyar Nemzet készített terjedelemes interjút, amelyet sokkal jobb lett volna nem olvasni, mint igen. De ha már így alakult, nem leszek önző-irigy kutya, megosztom mindenki mással is ennek a dialógusnak a legfinomabb részeit, hadd okuljunk belőle nemzetileg:

Nagyon örülök, hogy a Kiss László melletti erkölcsi alapú kiállás mögött egységesen felsorakoztak azok, akik a vezetőségi ülésen, valamint az azt követő edzőbizottsági ülésen részt vettek.

 

Mindig az elfogadásról beszélünk, de ebben a kérdésben éppen ez nem érvényesül. Tegyük fel a kérdést! Ölni bűn? Igen. A csecsemő meggyilkolása? Az is. És a meg nem született csecsemő megölése? Az a legnagyobb bűn. Ha most hoznak egy abortuszról szóló törvényt, akkor húsz-harminc év múlva majd előveszik azokat a nőket, aki megszakíttatták a terhességüket?! Elfogadom, hogy Kiss László ügye sokak számára elévülhetetlen, de más másféleképpen gondolja.

 

Nagy általánosságban legyen elég annyi, hogy azok akarnak botrányt, akik véleményem szerint nem Magyarország érdekeit képviselik. A tudomány és a művészet mellett a sport nagyon fontos egy nemzet önbecsülésében.

 

Gyárfás Tamást most éppen sokan támadják, például azért, mert kiállt Kiss László mellett. De ki álljon ki, ha nem az elnök? Ha egy családot megtámadnak, ki álljon ki, ha nem a családfő? Ilyenkor mutatkozik meg, hogy ki milyen ember. Az elnöknek képviselnie kell a rábízott embereket, az edzőket… Csodálatos összhang volt a vezetőségi és az edzőbizottsági ülésen, én mindkétszer elérzékenyültem. (…) Nem volt kérdés, nem volt megingás pont egy ilyen kényes helyzetben.

A Szent Koronáról szóló részt, meg az összes többi érdekfeszítő passzust most nem teszem ide, amiről beszélni akarok, ami a legfontosabb Kiss távozása kapcsán, az benne van ezekben a gondolatokban. Bőven benne van. Pedig szerettem volna hinni, hogy – ha nehezen is és egyáltalán nem mentesen mindenféle előjelű vagdalkozásoktól, stigmatizálástoktól – túltettük magunkat a Kiss László-ügyön, ami némelyek szerint egyáltalán nem is volt ügy. Hargitay András megszólalása azt bizonyítja, hogy a Kiss-ügy egy olyan fekélyes daganat, amely a konkrét neveken túl intézményesen kódolva van a nemzet testébe és elméjébe.

Nem értem, miért érzik egyesek-mások kötelességüknek, hogy az egyáltalán nem dicsőséges lemondás után még mindig mosdassák a főszereplőt és borzolják a kedélyeket. Hargitay András, Kiss utódja, gyakorlatilag első nagyobb horderejű nyilvános állásfoglalásában ugyanúgy bagatellizál, ahogyan Gyárfástól Friderikuszig sokan. Joguk van hozzá, ám ennyi erővel akkor Kiss Lászlónak lemondania sem kellett volna, nem? Minek kellett akkor ez az egész méltatlan, ocsmány cirkusz?

A nemzeti önbecsülés jegyében Hargitay András konkrétan összemossa a csoportos nemi erőszakot az abortusszal és közben erkölcsi kiállásról beszél, ami őt egyenesen könnyekig meghatotta. Nem egyszer, kétszer. Mert megtámadták a család egyik tagját és ilyenkor milyen szép az összezárás, nem igaz? Hargitay, Kiss méltó utóda a magyar úszósport élén kvázi bocsánatos botlásnak, hibának nevezi a csoportos erőszakot, sőt a férfivirtus majdhogynem elnézhető megnyilatkozásának tartja, miközben az abortuszt démonizálja. Csak azt nem értem, mi köze lehet egy ember életét kettétörő, mind közül a leggyalázatosabb, testet-lelket egyaránt meggyalázó bűncselekménynek az abortuszthoz?

Nem vagyok büntetőjogász, de mióta az eszemet tudom, a csoportos erőszak az egyik legundorítóbb és legsúlyosabb bűncselekmények egyike volt. Ezzel szemben a (nem ritkán világnézeti viták tárgyát képező) abortusz kies tájainkon törvényileg szabályozott, leggyakrabban kórházi körülmények között elvégzett beavatkozás, amely egy nő, vagy egy pár rendkívül sok tényező mérlegelésével meghozott döntése. Amely Magyarországon nem minősül bűncselekménynek! Hogy sikerült ezt aljas hasonlatot megtalálni vajon? Mi a kapcsolat a kettő között? Hogy nemi erőszak után előfordul az abortusz? Vagy éppen ellenkezőleg: ha három fess fiatalember megerőszakol egy amúgy is könnyűvérű nőt, akkor a keresztény erkölcs úgy kívánja, hogy meg is tartsa a gyalázat esetleges gyülmölcsét? Lehet moralizálni az abortusz helyénvalóságán, de az erőszak bűncselekmény! Ennek melyik részét képtelen felfogni vajon Hargitay?

Ahelyett, hogy komoly szakvezetőként, akinek néhány hónappal az olimpia előtt az lenne a feladata, hogy csillapítsa a kedélyeket és szakmai mederbe tereljen mindenfajta párbeszédet az úszószövetség körül, Hargitay arról tart előadást, hogy egy nő megerőszakolása felejtős. Bezzeg egy nem kívánt terhesség megszakítása gyilkosság, aki meg mást mond, az Gyárfást támadja, az Magyarországot támadja, az a nemzetet és annak a sportban kiteljesedő önbecsülését támadja.

Mennyire undorító ez az egész már megint! Tényleg arról beszél Kiss László utóda, hogy kurvára nem gáz, ha az élsport meghatározó alakjai egykori erőszaktevők, elítéltek? Tényleg csak ilyen erkölcsi világítótornyok jutottak az úszósportnak? Egy ötven éven át elhallgatott, elsunnyogott csoportos erőszakot közös nevezőre lehet hozni az abortusszal és zárójelbe lehet tenni a társadalom azon jogát, hogy egy jogi értelemben elévült, ám erkölcsileg soha el nem évülő bűncselekményt szigorúbban ítéljen meg, miután annyi ideig tudatosan elhallgatták előle? Mindenki, aki ezen a véleményen van az nemzetellenes, hazaáruló, mert ráadásul nem a Szent Korona a háttérkép a telefonján? Rendben van, hogy a magyar úszósport élén 10 napja egy olyan Hargitay András áll, aki elérzékenyül attól (és el is mondja!!!), hogy egy igazi férfi többedmagával megerőszakol egy nőt, kussol róla 50 évig, majd mikor kiderül, akkor tagad, bagatellizál, de a szakma szépen összezár előtte-mögötte?

Ez volna a nemzeti önbecsülés? Semmi nem ássa alá jobban a nemzeti önbecsülést, mint hogy már minden fontos, vagy annak vélt pozícióban ilyen emberek ülnek. Hogy miután az elkövető nagy nehezen lemond, a helyére egy ugyanolyan tahó ül. Azt hiszem, hogy ha e bűzös ügy kapcsán nemzeti önbecsülést emlegetünk, akkor azt leginkább onnan kellene megközelíteni, hogy miként viszonyulunk az erőszakhoz. Márpedig a társadalom egyik fele most jogosan érezheti úgy – látva, hogy egy nőkkel szembeni csoportos erőszakot így el lehet szarelkenni, ilyen dehonesztáló módon lehet beszélni az áldozatról és ilyen meghatódva és könnyes szemmel lehet védeni az elkövetőt -, hogy porig van alázva az önbecsülése. Az a személyes, emberi önbecsülése. Az az egy, ami van neki. Arról nem beszélve, hogy az önbecsüléshez kell némi becsület is, ami megkívánja egyebek mellett, hogy egy csoportos nemi erőszakot ne lehessen következmények nélkül elhallgatni 50 évig.

Hargitay András visszataszító kiállása annak a bizonyítéka, hogy Kiss László eltakarodásával semmiféle megtisztulás, megújulás, önkritika nem következett be az úszószóvetség szintjén, de esély sincs semmi ilyesmire. A társadalom további megosztásán és saját lojális erkölcstelenségén kívül semmi maradandót nem alkotott ebben az interjúban Hargitay, ami bármilyen reményre adna okot. Ráadásul gyomorforgató ez a beteges, nemzetinek nevezett értékrend, ami állítólag a Szent Koronán átívelő sportban teljesedik ki. Amibe az is belefér, hogy sportvezetőként bűnöző légy, csak kösd át a mocskodat azzal a nemzeti-turulszínű masnival és máris minden meg van bocsátva. Akik téged támadnak, az egész nemzetet támadják, ők az ellenség, őket kell köpködni és máris meg van úszva, el van felejtve minden.

Igen, ez a nemzeti önbecsülés trágyadombja. Az enyém nem. Az övék.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.