A Fidesz-KDNP tábora iskolázatlan, vidéki bunkókból áll?

A Századvég szerint a Fidesz szavazói (Forrás: hellodelsomogy.hu) A Századvég szerint a Fidesz szavazói (Forrás: hellodelsomogy.hu)

Arra jutottam, mivel ma már ennél sem viccesebb, sem tragikusabb nem lesz, beszéljünk egy kicsit az állami pénzekkel világbajnok szinten kistafírozott Századvég-csoport hosszú évekig titkolt, pereskedés árán megszerzett tanulmányainak legfrissebb, nyilvánosságra került tanulságairól.

Amelyeket a vs.hu tett közzé, amennyiben ők küzdöttek Lázár Jánossal és a Miniszterelnökséggel azért, hogy mi is megtudhassuk, 4 milliárd forintért mi minden okossággal segítette a kormány munkáját ez a konzervatív, jobboldali, objektivitással nehezen megvádolható agytröszt.

Megmondom őszintén, alig titkolható megelégedéssel olvastam, hogy még a Századvég szerint is szánalmasak a közpénzmilliárdokkal kitömött kormányseggnyaló oldalak. A Fidesz közeli agytröszt korszerűtlen, elmaradott, technológiában és színvonalban is a baloldali mögött kullogó mamutként jellemezte a jobboldali sajtót.

Ez a következtetés majdhogynem helyes, ám a milliárdos eszmefuttatás így is hemzseg a nettó baromságoktól, téves érvelésektől. Például meg sem próbálom megfejteni, hogy G. Fodor Gábor hogyan működtethet(ett) indexes blogot, ha az Index – amely totálisan leigázta a blogszférát – balliberális véleményformálók cenzúrája alatt működik, azonban három gondolatot feltétlenül ki kell emelnem a 2013-ban íródott bölcsességek tengeréből:

1. „Az olyan, a jobboldal zászlóshajójának számító orgánumok, mint a Magyar Demokrata, a Magyar Nemzet, a Hír TV, az Echo TV vagy a Magyar Hírlap ma sem nyitottak a technológiai újításokra, a változó médiafogyasztási szokásoknak való megfelelést nem tekintik elsődleges feladatuknak. Ez a torzultság hozzájárult ahhoz, hogy a jobboldal közéleti hírportáljainak látogatottsága folyamatosan elmaradt a baloldaliakétól, ami a színvonalas blogok kifejlődésének lehetőségeit is korlátozta.”

 

2. „A közéleti-politikai blogok írói és célközönségük jellemzően a magasan kvalifikált, fiatal, fővárosi férfiak közül kerülnek ki. Ez a médiafogyasztói réteg azonban nem a Fidesz-KDNP szavazói bázisához tartozik, sőt a kormányzó pártok szimpatizánsai éppen az említettekkel ellentétes demográfiai alkotókkal leírható társadalmi csoporthoz tartoznak.”

 

3. „A jobboldal hiányosságai edukációs problémákra is visszavezethetők.”

Ha már szerény kis oldalunkon két hajdani indexes blog is fut, tekintve, hogy nem tartozunk a közpénzzel (sem másmilyen pénzzel) megtámogatott kormányseggnyaló oldalak közé, figyelembe véve, hogy öncenzúránkon kívül semmilyen más cenzúrát nem kellett és ezután sem kell elviselnünk, néhány hozzáfűznivalóm van a fentiekhez.

Tök vicces, hogy a Századvég szerint a Fidesz-KDNP szavazótábora vidéki, idős hülyékből, sötét, iskolázatlan bunkókból áll, bloggereik pedig edukációs gondokkal küzdő félművelt idióták, akik következésképpen írni se tudnak. Ez persze némiképp ellentmond annak, hogy minden bajok okozója, a balliberális véleményterror, hiszen az, hogy sokkal többen, sokkal szívesebben olvasnak kritikus elemzéseket, mint végtelenített szervilizmustól csöpögő seggnyaló cikkeket, nem jelenti azt, hogy ne lehetne igényesen, színvonalasan írni a jobboldalon is.

Tökre nem vicces, ellenben dühítő, hogy a Századvég úgy látja, hogy akinek saját gondolatai vannak és azokat le is írja (neadj’isten), aki más véleményen van, mint ami egybeesik a hivatalos propagandával, az automatikusan balliberális. Majdhogynem vérlázító, hogy egy állítólag szakmai elemzéseket készítő intézet balliberálisozik. Mert ha Bayer, Stefka és Szaniszló teszi ezt, abban semmi furcsa nincs. De magukat politológusoknak nevező jobboldali értelmiségiektől ez szakmaiatlan prosztóság. Vagyis mára tudományos igényű kormányzati politikákat alátámasztó elemzésekben is hivatalos szitokszóként jelenik meg a balliberális.

Kimaradt az elemzésből, – ami szerencsére így is minden egyes fillért megért – ezért leírom. Az, hogy a kormány- és közmédia saját blogokat indít havi többszázezerért, ahol az ismert kormányhű megmondóemberek, politológusok – beleértve a Századvég kiváló szakembereit – még fényesebbre nyalják az amúgy is fényes csillag valagát és ütik-vágják az ellenzéket, nem emeli a színvonalat, nem hoz több olvasót. Sem tegnap, sem holnap.

A Fidesz 6, azaz hat éve kormányoz és – bár ellenzékben még értelmes cselekvésnek számított – értelmetlen küldetés ma már ugyanazt a politikai ellenfelet, vagyis az elmúlt nyolc évet mocskolni. A jobboldali vélemények márpedig nagyjából megrekednek a balliberálisok elleni gyűlölet szításánál, miközben a közéletet a Fidesz alakítja olyanná, amilyen most.

Az úgynevezett jobboldali újságírás (a Századvég-féle tudományos dichotomizálás alapján használom én is e kategóriát) legnagyobb tragédiája, hogy kénytelen figyelmen kívül hagyni a tényeket, mert akkor már nem lenne kormánypárti média. Kurva nehéz színvonalas, értékes, olvasottságra-nézettségre számot tartó tartalmakat előállítani úgy, hogy közben kényszeresen el kell hallgatni, vagy kozmetikázni kell az igazságot. Hiába dől milliárdszámra a közpénz, az emberek előbb-utóbb a szemüknek kezdenek el hinni, nem a jobban teljesítnek és a gagyi, primitív agymosásnak.

Amíg a jobboldali média sarokköve Bayer Zsolt lesz, miközben a Bencsik-Stefka-félék népes, de legalább lábszagúan félművelt zenekara szolgáltatja az aláfestést az önkritikátlan seggnyaláshoz, addig a magyar társadalom nyitottabb, műveltebb, tájékozottabb rétegei elveszettnek tekinthetők a Fidesz-KDNP számára. A jobboldalra nézve eléggé rossz hír tehát, hogy kínosan kevés az intelligens, jó tollú véleményformálója. De ha lenne, akkor se lenne túl sok értelme, mert az átlag jobboldali szavazó, azaz potenciális célközönség túl hülye, iskolázatlan és bunkó ahhoz, hogy ilyet olvasson és meg is értsen.

Az edukációs problémáival küzdő jobboldal képtelen megszólítani a tanult, tájékoztatásra és nem agymosásra vágyó olvasók-nézők-szavazók népes táborait, ezért marad a propaganda, maradnak a zászlóshajóknak alig nevezhető, népszerűségtől független kifizetőhelyek és oktatás helyett a szotyolaköpködésben mérhető, teljesítmény híján is kényszeresen a pofánkba tolt futball-mánia.

Hiába a közpénzmilliárdok, a szar akkor is szar marad, ha Rozikának nevezzük.