Október 22,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Ha egyszer a Farkas Flóriánok eltakarodnak

Vasárnap van és miközben pont nem érdekel, hogy mely boltok vannak nyitva hol, arra gondoltam, milyen jó lenne végre valami szép dologról írni, ami közben nem kell anyázni, csapkodni a billentyűzetet, de még homlokot sem muszáj ráncolni. És tessék! Olvasom, hogy díjat nyert egy rákkutató cigány fiú. Nem az elsőt.

Horváth József 28 éves, a karcagi cigánytelepről a Debreceni Tudományegyetemig vezető útja egyáltalán nem volt mentes a gyötrelmektől és nehézségektől. Három testvére van, szüleik elváltak, édesanyjuk egyedül nevelte őkte. Tíz éves kora óta dolgozik, kezdetben építkezéseken segédkezett és mezőgazdasági munkát vállalt. Jelenleg a Debreceni Egyetem kutató-biológusa, a szájüregi rák korai diagnosztizálásán dolgozik.

József tavaly is elnyert már egy rangos kitüntetést, mégpedig Magyarországon elsőként. Ő kapta meg a Roma Sajtóközponttól az Aranypánt Díjat, amelyet olyan hétköznapi hősöknek ítélnek oda, akik életükkel példaképek lehetnek romáknak és nem romáknak egyaránt. Tegnap ugyancsak ő vehette át a Gergely Alexandra Emlékdíjat, amelynek névadója 17 évesen veszítette el a küzdelmet a rákkal. A lány szülei részben gyermekük emlékére, részben a hasonló betegséggel küzdőket segítendő, hozták létre a Gergely Alexandra Alapítványt.

Az ember megáll egy pillanatra és elgondolkodik: itt van egy fiatalember, aki saját erejéből letett valamit arra az asztalra. Nélkülözött, tanult, sikeres lett. Nem mindegy, hogy származását tekintve cigány, arab, piréz vagy magyar? Miért az a hír ebben, hogy cigány? Nem teljesen mellékes, hogy egy reménytelen, lecsúszott cigánytelepről lett ismert és talán ma már elismert tagja is a társadalomnak? Hát ez az. Egyáltalán nem mindegy. Mert ez egyáltalán nem magától értetődik.

Horváth József tegnap köszönő beszédében azt mondta, gyermekkorában szeretett volna valami olyan dolgot elérni, amire a szülei és a testvérei büszkék lehetnek. Most arra törekszik, hogy az egész ország büszke lehessen arra, amit képviselni tud. Vajon akarja ez az ország, hogy büszke lehessen Horváth Józsefre? Tesz valamit ez az ország azért, hogy minél több Horváth Józsefre lehessen büszke?

A Józseffel készült interjúkat olvasgatva nyilvánvalóvá válik az eddig is nyilvánvaló. Hogy – bár persze nagyon jól hangzik azt mondani, az ő sikertörténete éppen annak a bizonyítéka, hogy az ember értékét nem a származása határozza meg – a cigányság soraiban nagyon keveseknek adatik meg saját erőből megtalálni a kiutat egy alapvetően vert helyzetből. József életét az a fajta kettősség határozza meg, ami miatt hatványozott erőfeszítéseket kellett tennie, hogy elfogadják, folyamatosan és erőn felül kellett bizonyítania, hogy ne a bőre színe számítson.

Néhány napja nyilatkozta a cigánysággal összefüggésben:

Fáj a szívem értük, legszívesebben egyenként mennék hozzájuk, és ráznám fel őket, a szívükig, az elméjükig ordítanék: Ha nekem sikerült, neked is menni fog! Épp ezért vállalok el szinte minden szereplést, ahol beszélhetek, előadást tarthatok arról, honnan indultam, és hová jutottam, mert hiszem, ha egyetlen szív is megérti, amit mondani akarok, nem volt hiába való a létezésem! Fáj, amikor azt látom, hogy a bőrszín még mindig mennyire fontos ebben az országban. Legyen szó akár csak egy apró ügyintézésről, aki cigány, máris falakba ütközik. Szó sincs arról, hogy cigánynak lenni egyszerű. A születésünktől a halálunkig folyamatos küzdelem az életünk. Azt gondolom csupán a küzdelem megélése az, ami különbözik.

Hát erről van szó. Meg arról, amit tavaly mondott, amikor tevékenysége és személye egyre nagyobb nyilvánosságot kapott az Aranypánt Díj elnyerését követően:

De itt van a Farkas Flórián-botrány is, ami reánk nézve szégyen. Bosszant a korrupció. A cigány értelmiség jó része szerintem korrupt. Lehet, hogy megköveznek ezért, de én ezt látom. Kell két-három generáció, hogy ez megváltozzon.

Arról van szó, hogy miközben Brüsszelben a Hétköznapi Roma Hősök kiállításon Horváth József portréja is bekerült azon kevesek közé, akikre már egy egész világ méltán büszke, itt még mindig Farkas Flórián-szerű haszontalan gazemberek miatt szégyenkezik egy jobb sorsra érdemes közösség. Amelynek soraiban valószínűleg szép számmal megtalálhatók azok a tehetséges, jó eszű Horváth Józsefek, akik azonban önerőből soha nem fognak eljutni oda, ahova ez a 28 éves fiatalember. Akiknek csak egy nagyon kevés támogatásra, ösztönzésre lenne szükségük ahhoz, hogy áttörjék azokat a falakat, amelyeket a cigánynak lenni eleve elrendelése húzott fel köréjük.

Ennek a történetének talán az a legnagyobb tanulsága, hogy egy szkeptikus, (nem ritkán egyáltalán nem megalapozatlanul) előítéletes többségi társadalom számára megmutatta: a cigányok nem mind Farkas Flóriánok, hanem sokan vannak közöttük a Horváth Józsefek. Az, hogy ez a hányatott sorsú, kevéssé iskolázott közösség nagyon kisszámú Horváth Józsefet tud adni a világnak, abban többek között az olyan gazembereknek van soha el nem évülő szerepük, mint a mindenkori hatalomhoz dörgölőző, sunyi gazember Farkas. Akinek kötelessége lett volna hozzájárulni a cigányság felzárkóztatásához, megélhetési és tanulási esélyeinek jobbításához, ehelyett hosszú éveken, lassan évtizedeken át megélhetési cigányként kártyázta el sokuk jelenét, jövőjét.

Ha majd egyszer a Farkas Flóriánok eltakarodnak és egy fiatalember kutatásainak eredményeként a 17 éves rákbeteg kislány legyőzi a halálos kórt, akkor talán nem az lesz a hír, hogy a nyomorból indult, halmozottan hátrányos helyzetű cigányfiú adott reményt ott, ahol már mindenről lemondtak.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.