DÜHÖNGŐ

Gáspár! A hittel nem kell házalni

H. A. | 2016. Április 16, Szombat | 18:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,052,606 forint, még hiányzik 947,394 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Bajban van az ember, amikor látszólag jelentéktelen dolgok jönnek vele szembe, de aztán rájön, hogy a látszólagos jelentéktelenség mégsem hagyja nyugodni. Valahogy így jártam én is tegnap, amikor belebotlottam ebbe a videóba:

Hát nem tudom, olyan szinten és úgy kínos ez a videó, ahogy van. De nemcsak kínos: hátborzongató és a maga módján hívő embernek, a nem hitbuzgó, nem vakon és mindenáron, divatból hinni akaró embernek erőteljesen felforgatja a gyomrát. Ijesztő ez a kis performansz és akkor is az lenne, ha mindenféle pikantéria nélkül, Orbán Gáspár nem virítana a kép jobb oldalán. Pedig ott virít ő, a maga nem közszereplő valójában és arról beszél, hogy „isten azt akarja, hogy ez az ország az övé legyen.”

Megmondom őszintén, egy egész borsóleves futott végig a hátamon ezektől a mondatoktól. Kőkemény kampányszöveg, toborzás, térítés. Mint hallhattuk, van ez a Felház nevű, önmagát kereszténynek nevező mozgalom, ami azért alakult, mert isten szólt a képen látható fiataloknak, hogy kéne csinálni egy ilyet.

Arról beszélnek a fiúkák, hogy őket választotta ki a Mindenható e nemes feladatra (ITT találtam egy februári rádióbeszélgetésről készült felvételt, jelen vannak mindhárman – Prekopa Donát, Ember Illés, Orbán Gáspár – és mesélnek a történetükről, nem kevésbé félelmetes, mint a videó – az 59. perctől élvezhető), egészen pontosan egy fél éve jelezte, hogy szervezkedjenek és csinálják meg a Felházat, ahová keresztény és nem keresztény fiatalokat gyűjtsenek össze, hogy együtt dicsőitsék az urat.

Legutóbb azt kérte isten tőlük, hogy a Felházat vigyék el a Körcsarnokba, ahol 2500 ember fér el, akik – Orbán Gáspár szerint – az úristen tüzét elviszik majd szerte az országba. Merthogy „isten megváltoztatja ezt a várost, ezt az országot és Európát. Ehhez a fiatalokat fogja használni, és már használja is. Óriási az a változás, amit elindított, és ahogy magához, illetve a szívéhez szólítja a fiatalokat” – így a Gazsi gyerek.

Tök jó dolog, hogy fiatal emberek ilyen módon tudnak lelkesedni és két sorban ötször emlegetni isten nevét. De azért mégiscsak felmerül a kérdés: miféle hívő az, aki a hitével haknizik? Ez nem valami nagyon belső, intim dolog? Erről beszélni kell mindenhol, mindenkinek? Árulni kell a hitet, mint a dinnyét? Kampányolni kell vele? Mi köze van ennek az underground keresztény dzsemborira toborzó elvetemült baromságnak bármiféle hithez? De milyen kapcsolata van a mélyen megélt hitnek ezzel a szektás, görcsös vigyorba torzult keserves lelkesedéssel és izgatottsággal?

Különösen aggasztó az a gondolat, hogy isten azt akarja, hogy ez az ország az övé legyen. Mi kell ahhoz, hogy egy huszonéves fiatalnak ilyen egetverő baromságok hagyják el a száját? Értem, és valahol mélyen majdhogynem sajnálatot is érzek Gáspár iránt, mert bármennyire is nem akarom, képtelen vagyok eltekinteni attól, hogy ki ő és hogy néhány éve miként kérte ki magának, hogy ő nem közszereplő és a média hagyja őt békén. Úgy tűnik, elmúlt neki, most ő maga kereste a szereplés lehetőségét. Abban a közegben, ahonnan ő jön, ahol a vallás egy eszköz és egy bármikor forgatható köpönyeg, valószínűleg értelmezhetetlen, hogy ez az ország nem lesz soha sem istené és főleg nem lehet egyetlen emberé, hanem mindazoké, akik benne élnek. E tekintetben pedig pont tökmindegy, hogy ki miben hisz és miben nem.

Szerintem tök szar lehet Orbán Gáspárnak lenni, és mélyen megértem, hogy valahová menekülnie kellett. Csak ez a fajta megnevezhetetlen propaganda, amit tol és amibe beleéli magát, távol áll az individuálisan megtapasztalható hittől, amelynek nem kell fény és csillogás, de amely ebben a formában nyilvánvalóan szolgálja mások megtévesztését. Félelmetes ez az önjelölt prófétaság, ez az ópium erejével bódító nonszensz: úgy beszélni erről az egészről, mintha fél éve személyesen beszéltek volna istennel.

Nézhetjük bárhonnan, ez bizony visszataszító toborzás, térítés és kampány. Innen nézve pedig majdnem teljesen mindegy, hogy a miniszterelnök fiáról van szó, vagy bárkiről. Kőkemény agymosó szekta ez. Amelynek egyik oszlopa történetesen az apja árnyékából keservesen kilépni próbáló Gáspár. Aki profi futballkarrierje során összesen 347 percet töltött a pályán, egyetlen gólt sem szerzett és (Bayer Zsolt szerint sérülés miatt) 22 évesen hagyta abba a focizást. Tulajdonképpen viszont azért, mert elege lett abból, hogy nem a saját teljesítménye alapján ítélik meg, hanem az alapján, hogy ki az apja.

Ez a sértettség, világfájdalom, frusztrált keserűség és ez a bizonyítani vágyás látszik a fentieken és az, hogy egy focihoz tehetségtelen, tanulás tekintetében valószínűleg semmilyen komoly eredményt felmutatni nem tudó (Afrikában tanított gyerekeket focizni, ott talált rá istenre) átlagosan szürke fiatalember útkeresésében.

Szar lehet Gáspárnak lenni egy elszabadult, diktátor hajlamú apával, akinek az árnyéka mindenre rávetül, bármerre fordul. Gazsi – a fenti ábra szerint – nem tanult a korábbi mellényúlásokból és hát biztos hozott bőven azokból a génekből. Ahelyett, hogy bármilyen területen megpróbálna beilleszkedni, dolgozni, teljesíteni, inkább odaállt egy ilyen agymosó hitgyülekezetnek az élére, ahol kiválasztottnak érezheti magát. Pedig nem az. És ettől olyan borzasztóan szánalmas ez a vergődés. Ami nélküle is félelmetes lenne, de így legalább hiteltelen is.

Pedig még akár tiszteletet is kivívhatna magának azzal, ha nem nővére nyomdokaiba lépne, hanem önerőből próbálna nem az ország másik lábára állni. Gáspárka! Ennek a fajta torz vigyorba merevedett hittérítésnek (vagy minek nevezzem) semmi köze a hithez, és isten nem azt akarja, hogy ez az ország az övé legyen. Örülnék, ha ez a hitbuzgóság hasznodra válna, de félek, hogy nem erről lesz szó.

Ha ennyire ráérsz és jódolgodban már nem tudsz mit kezdeni magaddal és ha – állítólag – amúgy is kiválasztottnak érzed magad, akkor bőven elég lenne annyit felfognod: isten valószínűleg beérné azzal, ha egy ennél jóval emberségesebb helyen élnénk itt mindannyian, ki-ki a maga módján és hitében. Anélkül, hogy Felházakban dicsőítené a mindenhatót, anélkül, hogy meg akarná téríteni a másik embert. Azért kellene egy jó szót szólnod, hogy nem kell ide nekünk a butító önkényuralom, az egyház politikai szerepvállalása, a másik ember köpködése, az ellenfelek rugdosása. Ne a fiatalok agyát próbáld átmosni, hanem beszélgess el a drága jó édesapáddal és több mint egy fél ország hálás lesz neked. A harácsolás, csalás, hazudozás, megtévesztés, az ellenkező hitű és meggyőződésű emberek eltaposása ugyanis nem keresztényi cselekedet. Jó lenne, ha ezt a nagyfene megtérést előbb szűk családi körben kipróbálni. Köszi.

Arra meg gondolni sem merek, hogy valami jó üzlet áll ennek az ájtatos szektásodásnak a hátterében. Tényleg nem akarok erre gondolni, de az illetékesek mindent megtettek azért, hogy ilyen gyanakvó legyek. Sajnos.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

DÜHÖNGŐ

Gáspár! A hittel nem kell házalni

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY