NEHAZUGGY

Lehet, hogy Putyinnak is Habony ad tanácsot?

Molnár Bálint | 2016. Április 15, Péntek | 7:33

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Végre megoldódott a panamai iratok rejtélye, az offshore-lovagok sötét titka, a világ számos országát foglalkoztató kérdés. Az egész azért volt, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint kínos helyzetbe hozza az ellenség.

Természetesen nem csupán a nagyhatalmú politikust, hanem egész Oroszországot, az orosz népet, az orosz embereket és az orosz családokat támadta meg az aljas, ám folyamatosan rothadó Nyugat, ezen belül is a legbüdösebb, az Amerikai Egyesült Államok.

Vlagyimir Putyin orosz elnök szerint amerikai tisztségviselők állnak a „panamai iratok” kiszivárogtatása mögött, amit „provokációnak” nevezett.

Putyin csütörtöki televíziós fórumán rámutatott hogy az ezekről elsőként beszámoló Süddeutche Zeitung az amerikai Goldman Sachs bank birtokában lévő médiakonzorcium része. Hangsúlyozta: az akció célja az volt, hogy kétségeket keltsen egyes személyekkel kapcsolatban, és hangot adott meggyőződésének, hogy az orosz parlamenti választások közeledtével a hasonló esetek gyakoriakká válnak.
Hangsúlyozta, hogy Oroszországot nem lehet manipulálni, hanem tisztelettel és egyenlő félként kell kezelni, ahogyan azt ő is teszi más államokkal, így lehet kompromisszumot elérni.
Megismételte, hogy a „panamai iratokban” megemlített csellista barátja, Szergej Roldugin vagyonát arra költötte, hogy egyedülálló hangszereket szerezzen be Oroszországnak. – Moszkva, 2016. április 14., csütörtök (MTI)

Még vigyorogni is lehetne ezen, ha nem lenne szembeszökő, mellbevágó a hasonlóság az orosz és a magyar kormánykommunikáció gagyi, ósdi és átlátszó retorikai elemekkel átszőtt hazugságai között.

Persze, nem újdonság ez és a szektatagokon kívül mindenkinek feltűnt már az a szovjet-típusú propaganda, amit az Orbán-kormány évek óta folytat.

Ha valami kínos dolog derül ki, akkor azonnal ellenséget kiáltanak, támadásra gyanakszanak, hazugságot szimatolnak és természetesen tiszteletet követelnek.

Putyin is ezt csinálja, Orbán és csapata is ezt csinálja.

Nyilván nem véletlen, főleg a nagyon-titkos paksi szerződés fényében nem az, hogy ennyire átlátszóan hasonló szóvirágokkal igyekszik kibújni a felelősség alól mindkét politikus.

Már csak azt nem értem, hogy vajon Putyinnak a senki által nem ismert Habony Árpád ridikül-tulajdonos ad tanácsot, vagy az oroszok mondják meg Habonynak, aznap milyen zseniális gondolatai támadtak?

Az biztos, hogy ahogy Oroszországban, úgy Magyarországon sincs válasz semmire. Csak felháborodott nyilatkozatok, melldöngetés, elkenés van. Meg méretes és pofátlan hazugságok.

Azért van különbség is a két populista népvezér között. Egyrészt Putyin szemrebbenés nélkül börtönbe záratja az ellenfeleit (és még ez a jobbik eset), az őt kritizáló újságírókat és bárkit, aki keresztbe tesz a szép terveinek. Orbán ezt nem tudja megtenni, mert sajnálatos módon a pénz az uniós kasszából jön, ezért cserébe vannak minimum elvárások.

Másrészt Oroszország egy picit jelentősebb tényező a világpolitika színpadán, mint Magyarország. Oroszországnak van olaja, nekünk legfeljebb Vénusz étolajunk.

Ezeken túl Putyinnak van annyi esze, hogy engedi élni az embereket. Nem csak egy nagyon szűk réteg az, amelyik jól él és a többség nagyon rosszul, hanem hagy annyi mozgásteret az embereknek, amely térben azok el tudnak úgy lavírozni, hogy akár elégedettnek is érezhessék magukat.

De a mérhetetlen hatalomvágy és a megszerezhető vagyon iránti elkötelezettség rendkívül hasonló mindkét politikus esetében. Ráadásul mindezt úgy próbálják leplezni, hogy puritán, szerény igényű, majdnem szegény embernek igyekeznek mutatkozni, miközben a környezetük, de az egész ország is pontosan tudja, hogy ez mennyire nem így van.

Nem tudom, Orbánnak mikor fog feltűnni az az apró különbség a két nép között, hogy ameddig Oroszországban sok ember számára vonzó és kívánatos egy erős kezű vezető, egy cár atyuska, addig Magyarországon – bár itt is akadnak ilyen hívek – viszonylag kevés ember viseli jól, ha minden lépését irányítani akarja a hatalom. Az ebben érdekeltek természetesen szilárd falként állnak a hatalom mellett, de ez nem elkötelezettség, hanem számítás. Addig tart a hűség, ameddig a pénz és a befolyás. Egy centivel sem tovább.

Sokan vágjuk már azt a centit.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!