December 12,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mészáros Lőrinc leparkolt

Mészáros Lőrinc leparkolt a Belügyminisztérium előtt. Totál előtte. Úgy, ahogy van, megállt a Merci terepjáróval. Putty, a közepén. Láttad? – fordulok Bálinthoz, aki veri a gépét, közben cikket ír és párhuzamosan figyeli az eseményeket a neten.

  • Nem láttam. Vagy láttam, de nem tűnt fel. Szaturálódtam.

Igen, ez az. Mindenki telítődött. Akklimatizálódtunk. Nem tudom. Ez van. És?

Ez a nagy titok, ez a politika, pontosabban a kormány működésének nyitja. Addig nyomni a szemétséget, addig tolni a pofánkba az abszurdot, ameddig normálisnak érezzük.

Viszik a földeket? És? Eddig is vitték. Mindent vittek. Mindig vittek. Viszik a közpénzt? Szétosztják maguk közt? És? Az a normális. Nem?

Beleugatnak az életembe? Hát ők a vezetők. Orbán az isten. Ki mondja meg, mit csináljak, mit érezzek, ha nem ő? Hát így kell lennie.

Helyettem, pontosabban az én nevemben pofázik? Hogy én vagyok a nép, amikor kell? Amikor meg nép akarok lenni, akkor kuss van nekem? Hát ilyen a politika. Ilyen a világ.

Nincs közöm semmihez? Az MNB költéseihez? Hát miért? Van közöm? Nincs. Miért lenne?

Megint lett egy ingatlan Orbánéknál? Hát hiszen gazdagok, nem? Amúgy sem az övé. Az apjáé. Az is gazdag. Meg a felesége. Meg a gyereke. A veje.

Hogy nem? Nem úgy született? Nem kiválasztott? De, az.

Mindegyik az. A rokonai is. A szomszédja is. Mészáros Lőrinc is. A kormány tagjai is. Hogy nem kékvérűek? Már azok. Mától mindig is azok voltak.

Nem így van máshol is? Nem ez a természetes?

De, ez. Megszoktam, elfogadtam. Megszoktuk, elfogadtuk. Már ez a természetes. Már nem csodálkozunk, nem háborodunk.

Szaturálódtunk. Nem látjuk a színeket. Az árnyalatokat. A különbségeket. Eltompultunk.

Hogy ki a franc az a Mészáros Lőrinc? Hát ő Orbán szomszédja. Kicsoda Orbán? A miniszterelnök. Ezt mindenki tudja az országban. Senki sem háborog. Fel sem tűnik.

Mészáros Lőrinc leparkolt. Oda, a Belügyminisztérium küszöbére. És? Neki lehet. Tudjuk. Mindenki tudja.

Ez a baj.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.