Október 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Orbán párhuzamos valóságában elsülnek a fegyverek

Alighogy egy kicsit lehiggadtunk a tekintetben, hogy a kormány milyen nemes egyszerűséggel – mintha mi sem történt volna alapon – adta hírül tegnap, mindig is azt akarta, amit a magyar emberek és nem azt, amit külön Semjén Zsolt, langyos megrökönyödéssel azt kell olvasnunk, Rogánnak és Varga Mihálynak már több mint egy hete parancsba adta Orbán Viktor, hogy kezdjék el kidolgozni a vasárnapi boltzár visszavonásáról szóló jogszabályt. A csatakiáltás így hangzott:

„Jó ha a töltény a tárban van. Hátha meg kell húznunk a ravaszt.”

Amíg kiderül, hogy Lázár János és Balog Zoltán e háborús hadviselés (töltény, ravasz) kellős közepén mennyire bizonyul férfiasnak és a miniszterelnöki fenyítéssel hogyan megy szembe vagy nem, amikor megszavazza, avagy nem szavazza meg a visszavonulásról szóló jogszabályt, amin egyébként Rogán és Varga több, mint egy hete dolgozik, nézzük meg, hogyan csinált hülyét néhány nap leforgása alatt egy egész országból és saját magából a hadvezér. Nem mintha lenne bármilyen következménye, de ha majd egyszer mégis lesz, akkor legyen mire hivatkozni.

Egy héttel ezelőtt legfeljebb árpilis 5-e lehetett, amikor is a propaganda és a nemzetgazdaság illetékesei a hátuk mögött álló Habony Árpáddal már serényen írták a kihátrálás forgatókönyvét minden idők egyik legnagyobb kormányzati baromságából, aminek egyetlen megfontolását az adta, hogy a KDNP parazitái is elmondhassák magukról, hogy saját kútfőből képesek nagyot alkotni. Pontosan látjuk, hogy milyen nagyot alkottak.

Tehát miután kiadta az utasítást a töltény és a tár egymáshoz viszonyított állapotára vonatkozóan, április 8-án, azaz pénteken Orbán lazán besétált a Kossuth-rádióba, ahol a következőket mondotta:

„…vissza akarjuk adni a szabad vasárnapot a munkavállalóknak. Ennek az első és legfontosabb lépése a kereskedelemben van, mert az a legegyszerűbben szabályozható terültet. Itt kezdtük, de ez csak az első lépés volt. Azóta is dolgozunk azon, a szakszervezetekkel is egyeztetünk, meg a kereskedelmi és ipari kamarával is egyeztetünk, hogyan lehetne más szektorokra is kiterjeszteni a szabad vasárnapnak az elvét. Nem haladunk elég gyorsan ebben az ügyben, mert ez egy nagyon bonyolult terület, az emberek tekintélyes része ezt úgy érzékeli, hogy beleavatkoznak az életébe. Tehát nagyon óvatosan kell eljárni. De mindegy, egy területen, a kiskereskedelemben ezt sikerült megoldanunk. Eltelt egy év, a kormány hétfőn kap jelentést a gazdasági minisztertől, hogy az egy évnek milyen tanulságai voltak, mit gondolnak a szakszervezetek, maguk az érintettek, vagyis akik dolgoznak, csökkent-e a kereskedelmi forgalom, a forgalom átterelődött-e legalább részben a nagy cégektől a kisebbekhez. Egyáltalán: mi a valóságos helyzet? Ezzel hétfőn szembe fogunk nézni. Ezt a jelentést nyilvánosságra fogjuk hozni, erről nyilván lesznek majd viták, és majd utána ezeknek a vitáknak a fényében eldöntjük, hogy mi a helyes politikai magatartás. Erre még van időnk.”

Hogy kétség ne férhessen hozzá, itt kizárólag komoly szakmai jelentések alapján születnek a közpolitikai döntések, Tuzson Bence kormányzati kommunikációért felelős államtitkár az ATV hétfő vadhajnali műsorában azért megerősítette a hazugságot. A vasárnapi zárvatartás jó dolog, a kiterjesztése meg még jobb lesz, csak a színjáték kedvéért lássuk azokat a gazdasági mutatókat. Vagyis Bencus visszaböfögte Orbán 3 nappal korábbi állításait, mit sem tudva arról, hogy pár óra múlva a Rogán-Varga páros bejelentése belőle is úgy csinál hülyét, mint minden mezei pártkatonából, aki papagájnak tökéletes, de a felső vezetés zártajtós egyeztetésein semmi keresnivalója. Aztán majd mondhatja utólag, hogy a végleges politikai döntés a kormányülésen születetett meg tegnap reggel, ezért nem tudta, hogy merre az arra. Pedig.

És valóban, semmilyen gazdasági jelentésre nem volt szükség, arra meg a legkevésbé sem, hogy nyilvánosságra hozzák, ahogy Orbán azt ígérte. Tegnap dél körül a szolgálatos miniszterek közölték: mostantól soha nem is akarták a boltzárat. Hogy ki, mikor, mit hazudott bele a népek keményen dolgozástól pirospozsgás orcájába, az másodlagos. A ravaszt meg kellett húzni. Mert az mégsem lehet, hogy az MSZP országos Kubatov-listát építsen (benne a Fidesz szavazóinak adataival), a rezsicsökkentést támogatók vagy a betelepítési kvóta ellen tiltakozók listáinak megkaparintása kizárólag a kormánypárt kiváltsága. Az mégsem lehet, hogy valakik politikai tőkét kovácsoljanak abból, ami a Fidesz sírját ássa, nem igaz? De.

Ezeken a nyilvánvaló, kizárólag a politikai pozíció megtartása/visszaszerzése szempontjából értelmezhető, átlátszó, kiszámítható lépéseken túl, súlyos és megdöbbentő tanulsággal szolgál az elmúlt pár nap és a jelenlegi alapállás.

Úgy tűnhet, hogy ez a legkevésbé fontos, pedig ez a legfontosabb: amikor az MSZP népszavazási kérdéseit átengedte a Kúria és Erdösiné marhaságait kukába dobta, már megfogalmaztuk, hogy az örömmámoron túl milyen fontos kérdések maradtak a levegőben, amelyek a jogállam léte, vagy nemléte szempontjából megkerülhetetlenek. Nevezetesen azok a kérdések, amelyek Erdösiné és a kopaszok bűncselekmény-gyanús ténykedéseinek feltárását illetik. Élek a gyanúperrel, hogy a kormány kihátrálása önnön baromságából, a törvény visszavonása és a népszavazás elmaradása miatt az ellenük folyó nyomozást (ha egyáltalán van ilyen), okafogyottnak minősítik és megszűntetik. Függetlenül attól, hogy egy egész ország vásárolhat ezután vasárnaponként, a magyar jogállam mindenképpen vereséget szenved ezáltal.

Másfelől borzasztó látni, hogy Magyarországot kizárólag az előzetes tervezés, tájékozódás és valódi konzultáció nélküli dilettáns próbálkozásoknak is szar politikai erőfitogtatás mentén kormányozzák. Ahol minden ténykedést a gépház örökös, szűnni nem akaró zaja ír felül. Ahol minden ellenvéleményt csírájában fojtanak el, majd amikor kiderül, hogy az ellenvéleményt megfogalmazóknak volt igazuk, előre menekülve, a felelősséget nem vállalva próbálják menteni a menthetőt.

A legdurvább ezzel összefüggésben, hogy Orbán Viktor már nyíltan hazudik az embereknek, és már nem évek telnek el az egyes hazugságok között, hanem napok, órák. Orbán Viktort már a saját emberei sem tudják követni, egyre nagyobb hibák csúsznak a jobban teljesítés mátrixába. Orbán párhuzamos valóságában utolsó helyre kerültek a magyar emberek és már arra sem törekszik, hogy legalább következetesen böffentsen bele a pofájukba.

Ez a fegyveres hasonlat sajnos pontosan megmutatja a miniszterelnök ideg- és elmeállapotát. Mindenkivel, önmagával is háborúban áll és oroszrulettezik a szeretett néppel. Az mondjuk kevésbé érdekes, hogy közben bármelyik parasztjából, lovából vagy bástyájából gondolkodás nélkül képes hülyét csinálni folyamatosan hajszolt és soha meg nem talált belső harmóniája érdekében. Ami viszont nagyon is érdekes, hogy mennyivel békésebb, normálisabb hely lehetne ez itt, ha nem kellene folyton valaki ellen harcolni és készenlétbe helyezni azt a tárat. Ami azonban a fentiekből következik, az az, hogy ilyen opció nincs. Itt ez az egyetlen módja maradt a hatalom megtartásának. Mikor már a hazugságok sem működnek, előkapja a fegyvert és készenlétbe helyezi a töltényeket.

Egyetlen emberre épül ez a rendszer, a megvásárolt, megzsarolt csicskák pedig szállítják a puskaport az újabb és újabb csatákhoz. Egyetlen kormányzási eszköz maradt: a háborús retorikára épülő háborús pszichózis fenntartása. Ami alapvetően nem újdonság, de ez itt az első olyan kérdés, aminél nyilvánvalóan látszik, hogy a társadalom kétharmada a puskacsővel szemben lévő oldalon áll.

Orbán Viktor békeidőben háborúzik az ország polgáraival. És ő a miniszterelnök. Ennek nem lesz jó vége.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.