December 13,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az ember, aki nem tud elégszer megbukni

Van olyan ember, aki képtelen visszavonulni. Nem tud elég nagyot bukni, nem érzi soha azt, hogy célszerű lenne befogni, eltűnni a közéletből. Ha kidobják az ajtón, bemászik az ablakon, ha kivágják az ablakon, jön a kéményen keresztül. Mint a légy, amit hiába hessent el az ember, újra ott dong, köröz és lecsap az asztalon felejtett ételre. Mert kell neki, mert ott akar lenni, ha megzabálni nem is tudja, legalább beköpi.

Nem erről jutott eszembe, csak úgy, spontán. Schmitt Pál, a mindent aláíró, mindenre rábólintó konstruktív álamfő, a hivatalából kibukott volt köztársasági elnök, a feladatára méltatlannak és túl könnyűnek ítélt ember leporolta a milliós illetményéből vásárolt (mert élete végéig jár neki a köztársasági elnöki fizetés és egyéb más juttatások) nadrágja ülepéről leporolta a cipőnyomot és újra hadrendbe állt.

Mindenki Palibácsija, akihez Orbán Viktor ragaszkodott foggal-körömmel, akinek csak akkor engedte el a kezét, amikor már semmi más megoldás nem volt, visszaszivárog, mint a feltörő szennyvíz. A miniszterelnöki évértékelők alkalmával már előkerült, már ott ült az első sorban, Orbán Viktor külön köszöntötte. Mert meg kell mutatni mindenkinek, hogy aki hűséges a párthoz és annak vezéréhez, azt nem engedi elbukni minden magyarok ura. Így van ez.

Schmitt Pál jelenleg az Olimpiai Védnökök Testületének elnöke. Mert Orbán Viktor olimpiát akar ebbe a lepusztult országba. Akkor is, ha belerokkanunk, ha végletesen eladósodunk. Akkor is, ha eddig minden ország rémületesen nagyot bukott a rendezéssel. Orbánnak olimpia kell, mert a felcsúti aranylábúak még nem világhírűek, a magyar stadionokba nem özönlik a nép. Majd az olimpia, arról beszélnek, azt közvetítik, nézi az egész világ. Végre ránk öszpontosulna minden figyelem arra a pár hétre és végre megtanulná mindenki a magyar kormányfő nevét, fogadhatná a külföldi delegációkat, fotózkodhatna mindenkivel, aki számít.

Schmitt Pál szerint meg kell nézni, hogyan lesz megszervezve, a szervezőbizottság mennyire lesz átlátható és a közpénzeket átlátható módon költik-e el. Hozzátette, hogy egyből korrupcióra asszociálni az olimpiáról „nem fair feltételezés”. (444.hu)

A környezete pedig természetesen lelkesen helyesel, mert őrületes beruházásokról van itt szó. Hihetetlen építkezések, elképesztő mennyiségű pénz az, amihez hozzá lehet férni. Mégpedig úgy, hogy mielőtt egyáltalán eldőlne, hogy megkapja-e Magyarország a rendezés jogát, már el fog készülni a beruházások 80 százaléka. Azok a létesítmények akkor is ott lesznek, ha végül nem mi rendezzük az olimpiát. Azokat valakinek fel kell építeni, de előtte kellenek előtanulmányok milliárdokért, felmérések, kutatások, javaslatok, reklámok, tervek a tervekről, aztán másik tervek. Mielőtt csak egy kapavágás is történne, már tíz és tízmilliárdok, vagy akár százmilliárdok folytak el. Aztán majd persze kiderül, hogy a tanulmány 98 százaléka lopott, innen-onnan összeollózott, használhatatlan szemét, de nem baj. Aztán kiderül, hogy a reklámokon megint hízott egy jót Rogán szomszédja, a kormány mesterségesen létrehozott és fenntartott médiája, a rokon, barát, ismerős.

A beruházások kivitelezését véletlenül megnyeri a szomszéd, a vő, a fogorvos, a jó barát, rokon. Természetesen nem az én rokonom és nem is a kedves olvasó rokona, hanem a húsosfazék körül ülők rokonai, barátai. Végül vagy lesz olimpia, vagy nem. De inkább nem. Az már senkit nem érdekel. A lényeg, hogy igen sok pénz fog eltűnni onnan, ahol már most is hiány van. Nem jut az oktatásra, egészségügyre, szociális szférába, nem lesznek béremelések, semmi nem lesz. Többek között orvosok sem, ápolók sem és fiatalok sem. Mert az ilyen országból, ahol a nép fele rongyos, éhezik és reménye sincs jobbá tenni az életét, de ahol ennek ellenére stadion stadion hátán nő ki a földből, ahol kizárólag a hatalomban lévők pereputtya jut megbízáshoz, ahol a mások nyomorából várat épít az úri közönség és a kiszolgáltatottak fején táncol, ott nem jó maradni.

Talán egy napon majd Orbán-kormány sem lesz. De itt maradnak a fenntarthatatlan sportlétesítmények és itt marad nekünk Paks II. Valamint itt marad a rengeteg adósság, amit természetesen nekünk kell majd törleszteni. Mint mindig. Akik pedig gömböcre zabálták magukat a nagy álom ürügyén, azok röhögnek a markukba. Mint mindig.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.