Odalöknek egy csontvéget és máris csóváljuk a farkunkat örömünkben

Lukács Zoltán, az MSZP alelnöke várakozik a székház aulájának közepére kihelyezett időbélyegző mellett a Nemzeti Választási Iroda épületében. (MTI Fotó: Koszticsák Szilárd) Lukács Zoltán, az MSZP alelnöke várakozik a székház aulájának közepére kihelyezett időbélyegző mellett a Nemzeti Választási Iroda épületében. (MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)

Nézzük hát a nap hírét és örvendezzünk. Lehetőleg a helyzet komikus drámaiságához mért visszafogottsággal. Az van, hogy a Nemzeti Választási Bizottság döntését megváltoztatva, a Kúria elkaszálta Erdösiné honvédő asszonyság népszavazási kérdését, helyette pedig az MSZP-s Nyakó Istvánét engedte át.

Ez azt jelenti, hogy 5 nappal azután, hogy a döntés megjelenik a Közlönyben, az ellenzéki pártnak 120 nap áll rendelkezésére összegyűjteni azt a 200 ezer aláírást, amivel népszavazásra bocsátható ama eldöntendő kérdőmondat, miszerint akar vagy nem akar vasárnap zárvatartó boltokat a jó magyar ember.

A mai napon tehát ez történt: kiderült az, amit eddig is tudtunk, csak ezentúl bírósági ítélet is van róla. Erdősiné nem személyesen járt el az időbélyegzőnél, a népszavazási kezdeményezés aláírással is igazolt átadásakor másodikként nyújtotta be a kérdését. Továbbá az is kimondatott, hogy Erdösiné időbélyegző szerinti elsőbbségét az NVI előterében tartózkodó csoport (értsd: a Kubatovhoz gyanúsan köthető kopasz verőemberek) jogellenes magatartása biztosította.

A legelső hírek szerint az MSZP két másik kérdést is hozzácsapna népszavazási kezdeményezéséhez (ezzel már háromigenesre bővülne a dolog), éspedig az állami földek kiárusításának tilalmát, illetve az állami cégek vezetőinek kétmillió forintos bérplafonját. Ezekkel most nem foglalkozom, inkább térjünk vissza a mai történéshez, amire Nyakó István első felindulásában azt találta mondani, hogy Győztünk! és köszöni a független bíróságnak.

Azt gondolom, hogy aki úgy érzi, hogy különösebb ünnepelnivalója van, az picit el van tévedve. Még akkor is, ha a mai állapotok között Nyakóék küzdelmét mindenképpen elismerés illeti. Aki nem látja, hogy ebben a kérdésben nem az az elsődleges (persze, az is), hogy az MSZP, vagy bárki más aláírást gyűjthet bármilyen témájú népszavazás kiírására, hanem az, hogy mi és miért történt február 23-án a választási irodánál, az még mindig nem érti ennek a rendszernek a természetét.  Aki nem látja, hogy ebben az ügyben legfőképpen Erdösiné és a kopaszok jelenlétét, illetve kapcsolatát kell tisztázni, az fölöslegesen örömködik.

Történt ugyanis – példátlan módon a magyar demokrácia történetében -, hogy valaki/valakik kísérletet tett/tettek egy állampolgári kezdeményezés befolyásolására, csírájában való elfojtására. Szeretném itt feltenni azt a nem éppen mellékesen fontos kérdést: ezzel az ítélettel a kopaszos, Erdősinés kérdés, vagy választási iroda/bizottság és az Adatvédelmi Hivatal több, mint kínos részvételének vizsgálata is le van tudva? Az, hogy 2016. április 6-án fellebbezések és sorozatos jogtiprások után született egy jogállaminak nevezhető döntés, azt jelenti, hogy ami február 23-ától máig történt az meg sem történt? Miután – az újabb kopasztámadástól tartva – egy ellenzéki párt két napot és éjszakát kénytelen szobrozni az NVI-nél, nem szánalmas egy olyan bírósági ítéletnek örülni, amely működő demokráciában annyira magától értetődő lenne, hogy beszélni sem volna érdemes róla? Odadobnak egy csontvéget és máris a farkunkat csóváljuk örömünkben?

Nem fogok találgatni abban a tekintetben, hogy az állampárt mely formáját választja a továbbiakban annak a vergődésnek, amellyel minimalizálni tudja veszteségeit, hogy vajon csendben végigasszisztálja az MSZP lázas, egyebekben nagyon helyes népszavazási igyekezetét, avagy egy közönséges kormányinfón jelenti be Lázár János, hogy – az idők és a kisember szavára hallgatva – leszarják saját önérzetes parazitáikat (KDNP és külön Semjén Zsolt) és visszaállítják a vasárnapi nyitvatartást.

Nem tudom, a NER-ben egyáltalán lehetséges-e visszavonulót fújni és bevallani, hogy tévedtünk, elvtársak. Nem tudom, lesznek-e feltört autókból ellopott aláírásgyűjtő ívek, véletlenül elázott vagy lángra gyúlt nyilvántartások, sima terepen megbotlott aktivisták, ávós felmenőkkel és gyilkos barátokkal teletűzdelt lejáratási kísérletek, migránhordák által megerőszakolt keresztények és úgy általában meddig megy el a magyarok zsebében turkáló bukott baloldal elleni fizetett kormánypropaganda. Még az is lehet, hogy ezt a csatát simán el lehetett veszíteni a Fidesznek egy még durvább háború érdekében.

Az sem világos, de nem is akarom/tudom megjósolni, hogy a legutolsó sikeres népszavazás (vizitdíj és társai) alig valamivel több, mint 50%-os részvételi arányára tekintettel, mennyire lesz könnyű egy alapvetően nehezített pályán most 4 milliónál valamivel több szavazni hajlandó embert mozgósítani (már ha egyáltalán eljut odáig a történet).

Azt viszont tudom, hogy ma, amikor a magyar polgárok apró, de legalább kesernyés győzelmet arattak a foltokban jogállamot is tartalmazó, magyar, ám főleg illiberális demokráciában és amikor a Fidesz, illetve a polgári kormány két téglával veri a mellét, amiért visszafizette (nem az adófizetők, hanem polgáriék fizették vissza, értjük?!) a „Gyurcsány-kormány által 2008-ban felvett hatalmas IMF-hitelt, amellyel a szakadék szélére sodorta az országot”, arról kell még pár szót ejteni, hogy mégiscsak egy polgári kezdeményezéssel kapcsolatos bűncselekmény-gyanús akció történt a szemünk láttára. Addig, amíg ezzel kapcsolatban nincsenek válaszok, magyarázatok és megfejtések, nagyjából felesleges a népszavazás esélyeit latolgatni.

Nagy kérdés, hogy az illetékes független magyar hatóságoknak sikerül-e a nyomára bukkaniuk azoknak az arcoknak, akikről minden médiafogyasztó, ellenben nyomozati jogkörrel nem rendelkező magyar állampolgár is tudja már, hogy hol őriznek és védenek kit és miért. Kérdés, hogy a független magyar hatóságoknak sikerül-e kideríteniük, hogy azok a szép szál kopasz emberek Erdösinéstől pénzért, vagy saját hatáskörben eljárva, vagy utasításra, vagy zsarolásra, vagy bármilyen más okra való tekintettel próbálták meg békés állampolgárok jogszerű kezdeményezését megakadályozni. További kérdés, hogy ez egyáltalán kiderülhet-e és ha kiderül, lesz-e bármilyen következménye. Hogy nyomoznak-e az ügyben, ha egyáltalán: mikortól meddig. Kötelezően megválaszolandó kérdés, hogy konkrétan kinek volt célja legyűrni a demokratikus jogrendet és -államot és miért.

Ha ezekre a kérdésekre nem születik megnyugtató válasz a közeljövőben, vagyis ha az igazságszolgáltatás átsiklik egy alapvetően bűncselekmény-gyanús ügy felett (ami egyáltalán nem kevésbé súlyos, mint az, hogy lehet-e vasárnap vásárolni, vagy sem), akkor a Kúria mai ítélete ellenére sem történik más, mint a jogállam változatlan megcsúfolása és szembeköpése.

Ha ugyanis a bűncselekményre hajazó történések nyomán nem indul eljárás, akkor mindenki nyugodjon le a pics*ba: választási csalás esetén sem fog történni semmi. Pártokon, személyeken, egyéni ambíciókon túl, márpedig ez az igazán fontos és sarkalatos kérdés. Ezért a magam részéről nem örülök annak egyáltalán, hogy erről sokkal kevesebb szó esik ma, mint kellene, és jellemzően a cirkusznak tapsolnak sokan.

Fontos és dícséretes, hogy lamentálás, okoskodás tátott szájjal sültgalamb-várás helyett az MSZP elvitte idáig az ügyet, de remélem nem tévesztik szem elől a fenti kérdéseket. Mert ha netán kiderül, hogy Erdösiné meg a kopaszok következmények nélkül szállították ezt a botrányt a nemzet szórakoztatására, avagy simán a nagyipari lopásról való figyelemelterelés céljából, akkor hamarosan a legkisebb bajunk is nagyobb lesz annál, hogy vasárnap mi van nyitva és mi nincs.