NEHAZUGGY

Egy pedagógus levele Sándor Máriának

Tamás Róbert | 2016. Április 5, Kedd | 7:19

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nyílt levél Sándor Máriának

Csak egy tanár vagyok, és Sándor Máriának szeretnék üzenni, aki „csak egy ápolónő”, és elfáradt.

Üzenetét sokan úgy értelmezték, hogy feladja – pedig csak a „frontvonalból” száll ki, és továbbra is velünk marad.

Kedves Mária! Nem lehetünk Neked elég hálásak, hogy felvállaltad a mozgalmunkat. Ma Magyarországon senki nincs, aki hitelesebben képviselhetne minket, az oktatásügyet is. Nem tudod magad megtagadni, hiszen (részleges) visszavonulásoddal is segíteni próbálsz – arra kéred az egészségügyi dolgozókat, hogy ha újra reményt akarnak adni Neked, akkor álljanak mellénk, tiltakozó tanárok mellé.

Ti, egészségügyi dolgozók, Ti, a szociális szféra minden dolgozója, és mi, pedagógusok, a legkiszolgáltatottabb emberekért dolgozunk. Ti a betegekért, a sérültekért, a szegényekért. Mi a gyerekekért. Azokért, akik nem tudják megvédeni magukat, és szinte teljes mértékben a velük foglalkozók helytállásától és emberségétől függ a sorsuk. Ugyan mi lesz velük, ha a nővérek, orvosok, ápolók, tanítók, tanárok, dajkák, óvónők, gyógypedagógusok és szociális munkások körül elfogy a levegő?

Nem lehetünk Neked elég hálásak – a modern pedagógiában evidens, hogy nem erkölcsi prédikációkkal, hanem csakis eleven példával, egész lényével képes az ember olyan dolgokat „tanítani”, melyek sokkal fontosabbak, mint az alapszófajok rendszere, vagy a Pitagorasz-tétel.

Emberség, bátorság, empátia, áldozat – csupa elkoptatott, üres frázis, melyet Te töltöttél meg újra élettel és tartalommal.

Azt mondják, ne „politizáljunk” – vagyis ne emeljük fel a fejünket, ne emeljük fel a szavunkat az elnyomottakért, a megalázottakért. Azt mondják, régen is rossz volt – ez talán ok arra, hogy sose legyen jó? Nekünk, akik nap mint nap emberekkel foglalkozunk, teljesen mindegy, hogy keresztényi könyörületből vagy liberális felvilágosultságból emberséges (vagy embertelen) valaki. Nekünk a tett és az ember számít, nem az ideológia.

Ti gyógyítanátok, mi tanítanánk – de nyugodt, korszerű és emberséges körülmények között.

Igazad van – hiába állt ki mostanáig rengeteg pedagógus egy korszerű, gyerekközpontú oktatáspolitikáért, esélyünk csakis akkor van, ha összefognak a megalázottak. Te példát adtál bátor kiállásból, embertelen terhet véve a törékeny válladra. Remélhetőleg a történetnek ezzel nincs vége, sőt, most kezdődik igazán. Most rajtunk a sor, hogy összefogásból adjunk példát. Mindenki, aki sajnálkozott és szégyenkezett, hogy nem segített Neked, most kapott még egy esélyt.

Azt mondják, az orvos és a nővér foglalkozzon csak a betegekkel, a tanár törődjön csak a diákokkal.

Erről mindig a repülőgép piktogramja jut eszembe, mely arra int, a felnőtt először a saját oxigénmaszkját vegye fel, ha baj van. Talán arra van a legnagyobb szükségünk, hogy mélyet lélegezzünk a szabadság és a változás levegőjéből. Hogy legyen erőnk cselekedni így, az utolsó utáni pillanatban.

2016. április 4.

Sulyok Blanka, tanár

Tanítanék Mozgalom

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!