December 13,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


A pedagógus, aki az állam(párt) bizniszéért aggódik

Nálam éberebb kollégám megtalálta az évtized legocsmányabb cikke díjért minden bizonnyal hatalmas eséllyel versenybe szálló írást (ideteszem, pedig nem akartam) az egyik közpénzen élősködő jobboldali portálon. Mint reggeli posztunkban is jeleztük, a kormánypropaganda tojócsöveiként üzemelő weboldalak hétfő hajnalban – újult erővel és lelkesedéssel – elkezdték rugdosni, keresztre feszíteni, mocskolni, nevetségessé tenni, vagy éppen temetni a kormány oktatáspolitikáját kritizáló pedagógusokat.

A legborzasztóbb, amikor ennek a nagyszerű küldetésnek az élére olyan valaki áll, aki maga is pedagógus (állítólag), miközben szívesen és rendszeresen publikál a fennálló rezsim tévedhetetlen álláspontjára rímelő véleményeket, kritikákat. Az mindig hiteles. Vagy legalábbis szörnyű és kiábrándító. És nem azért, mert ne lehetne elfogadható, hogy valaki pedagógusként a fennálló hatalom mindenféle intézkedésével messzemenően elégedett legyen. Van ilyen, legyen ilyen. De amikor valaki pedagógus létére az állampárt büdös, avas lózungjait puffogtatja a valósággal szembemenve és köpködi azon pedagógustársait, akik máshogyan képzelték a rendet, az nem bocsánatos bűn.

P.V. egy ilyen igazi NER-tartóoszlop, ki is írhatnám a nevét, de minek. Mióta a Miskolcon fogant nyílt levélből szárba szökkent az utóbbi évek talán legnagyobb társadalmi elégedetlensége, ez a pedagógus-publicista folyamatosan ontja magából különböző kormányközeli felületeken magvasan megvető véleményét a pedagógusokról. Kompetensnek érzi magát ezeknek a szentenciáknak a megfogalmazásában, mivel – állítása szerint – tizenhat éven át tanított egy középiskolában, és a főváros egyik kerületének oktatási osztályvezetője is volt.

Mikor nem egyenesen áldásnak nevezi a Klik-et; amikor nem álcivilekként, Soros-kitartottakként és hídlezáró anarchistákként emlegeti a tiltakozókat; vagy nem éppen azt fejtegeti, hogy polgári demokráciákban a pedagógusoknak szíve-joga vitatkozni a kormány oktatáspolitikai koncepciójával, de tudomásul kellene venni, hogy az erősebb kutya baszik és ez nem a pedagógustársadalom, hanem a kormány, akkor csak simán bagatellizál, megbélyegez és csúsztat. Vagy egyenesen hazudik.

P.V. állítólag nem politikus, hanem pedagógus, mégis a Fidesz-állampárt ügyeletes megmondóit megszégyenítő stílusban szállítja a lejárató sallangokat. Legfrissebb szellemi alkotásában arról filozófál, hogy a lázadó tanárok zömének fingja nincs a káoszt akaró szervezőmag (Pukli, fújj) 25 vagy 12 vagy akárhány pontos követeléseiről, amelyekben „mint trójai falóban, el van rejtve valami. Mégpedig a pénz. Sok pénz, amely kevés emberhez vándorolhat.”

Felcsút-mezben focizó kisfiúval illusztrálják egy harmadikos olvasókönyvben Lackfi János versét (Forrás: nepszava.hu)

P.V. szerint itt van rögtön a tankönyvpiac, ami milliárdos biznisz volt korábban. Bezzeg most! Az állam milliárdokat hagyott a családok zsebében azáltal, hogy ingyenessé vált a tankönyvellátás.Még szerencse, hogy az ilyen éber munkásőrök egyből átlátnak Pukliék tankönyvellátással kapcsolatos követelésein: minél nagyobb falatot kihasítani az állam jelenlegi szerepvállalásából a saját vállalkozásuknak, és hadd menjen az üzlet.” P.V szerint gyakorlatilag erre megy ki az egész pedagógustüntetés, hogy egyesek (értsd: a pedagógusokat bátorítók, a láthatatlan háttéremberek) jól járjanak. Minden más, amit megfogalmaztak, csak körítés.

És lám-lám, sem a nevetséges nyolc napos ultimátum, sem a tiltakozás nem rengette meg a világot – dörzsölgeti megfelelési kényszertől izzadt kezét a szerző – és ráadául törvénysértő is volt. Jön a jogászkodás és a slusszpoén: ha politikacsináló ellenségei a magyar oktatáspolitikának egy órát következmények nélkül elmulaszthattak, akkor a nem ellenségek miért ne hiányozhatnának bármikor tetszőlegesen? Nekik nem lehet nyolc óra helyett csak kilencre menni bármikor? Szó, ami szó:

Az új keletű mozgalmárok szét akarják verni az oktatást, de legalább azt el szeretnék érni, hogy az ő kottájukból játsszon a kormányzat. Ennek nem szabad engedni. A tanárok négy százaléka nem szoríthatja sarokba az egész pedagógustársadalmat. Mert hogy mindössze ennyien „sztrájkoltak” közülük. Igen, ők a kemény mag, akik inkább bomlasztani akarnak, nem pedig tanítani. Ehhez kellett egy megtévesztő mozgalmi név is, a Tanítanék. Ha tudnék vagy akarnék, csak ezt nem tették hozzá.

Van abban valami borzasztóan elkeserítő, amikor egy pedagógus felkapaszkodik a Kósa Lajos és Németh Szilárd által ostromolt szellemi hegycsúcsokra. Az egy dolog, hogy a kormány hol Soros Györgyöt, hol a kommunista gyilkosokat, hol csak simán az ellenzéket azonosítja a pedagógusok mögött és ezzel próbálja hitelteleníteni és lesöpörni az asztalról őket, ámazonban ez itt mégiscsak tanár volt valamikor, vagy mi a frász.

erkolcstankonyvA házasságon kívüli nemi érintkezés bűn – Magyar erkölcstankönyv (fotó: Librarius)

Az is egy dolog, hogy Lázár János szerint nem szabad engedni a tankönyvlobbinak, márpedig a szabad tankönyvválasztás visszaállításának követelése mögött ezt az egyetlen célt lehet azonosítani, ami nyilván nem a gyerekek érdekét szolgálja. Az egy másik dolog, hogy a szakavatott Kósa Lajos szerint a tankönyvpiac nagyszerű átalakításának köszönhető, hogy míg a korábbi tankönyvrendszer országosan 25 milliárd forintba, a mostani, ahol – nagyon helyesen – egyfajta tankönyvből lehet választani, csak 10 milliárdba kerül a családoknak. Még az is rendben van, hogy Rétvári Bencének meggyőződése: a szabad tankönyvválasztással a követelőzők 15 milliárdot húznának ki a családok és az állam zsebéből.

Az erősebb kutya baszik elv alapján azt hazudhatnak, amit akarnak, attól még nem lesz igaz. Míg 2014-ben P.V. hőn szeretett kormánya azzal verte a mellét,  hogy az olcsóbb könyvek és a tankönyvpiac államosítása 1,5 milliárd forint megtakarítást eredményezett, melyből félmilliárd forint a családok pénztárcájában marad, 1 milliárddal pedig a költségvetés kiadásai csökkennek, kérdezem én: hogy lett 2016 januárjára ebből az 1,5 milliárdos nettó haszonból 15 milliárd? Sehogy.

Feladatlap harmadikosoknak: így kell kínos helyzetbe hozni 9-10 éves gyerekeket a magyar tankönyvreform rögös útján (Forrás: divany.hu)

Az állam szerepvállalását dicsőítő pedagógus figyelmét elkerülte, hogy a két kiemelt tankönyvkiadó (Nemzedékek Tudása – volt Nemzeti – és az Apáczai Kiadó) államosításának és a piaci verseny kiiktatásának egyetlen eredménye a hibáktól hemzsegő, silány, vállalhatatlan tankönyvek megszületése lett. Miközben a magyar családok zsebében maradó milliárdokról örömujjong, a pedagógusok szégyene elfelejtette hozzátenni: egyáltalán nem lettek olcsóbbak a tankönyvek, csak más fizet értük. Nem közvetlenül a szülők, hanem az adófizetők. Arra sem terjedt ki éber figyelme, hogy a tankönyvek terjesztését végző Könyvtárellátó Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft. (Kelló) a korábbinál alacsonyabb színvonalú szolgáltatást végez, de jóval drágábban és így is előfordul, hogy a szeptemberben kezdődött tanévre még januárban is szállítják a nagyszerű egyenpéldányokat.

Előítéleteket sulykol egy nyolcadikos tankönyv (Fotó: nol.hu)

A Tanítanék Mozgalmat földbe döngölni vágyó pedagógus-publicistát egyáltalán nem zavarják a nem ritkán elképesztően túlírt, vagy arcpirító ostobaságoktól hemzsegő, még droidképzésre sem, nemhogy kreatív felnőttek képzésére alkalmas förmedvények. Isteníti az állami szerepvállalást, miközben azért aggódik, hogy a milliárdok a kormány zsebében maradjanak. Az sem baj, ha felnövekvő generációk ezekből a primitív, borzalmas szellemi-erkölcsi pöcegödrökből tanulnak még hosszú évekig.

Borzasztó, hogy az ilyen elfuserált pedagógusok és önjelölt megmondóemberek szégyen nélkül odaállnak a Hoffmann Rózsával kezdődött tudatos rombolás mellé, hiszik és vallják, hogy akik felemelik szavukat a tanár-diák társadalom kiskorúsítása és szellemi nyomorba döntése ellen, azok szétverni akarnak, azok öncélúan lázítanak azért, hogy sok pénz kevés zsebbe vándoroljon. Miközben az egyedüli, akinek a sokak pénze a zsebébe vándorolt, aki lenyúlta, szétverte, porig zúzta az egész magyar oktatási rendszert tankönyvpiacostól, az a regnáló állampárt.

Ahhoz, hogy a törekvései ilyen sikeresnek bizonyultak, többek között ilyen P.V.-kre volt szükség, akik sem két éve, sem öt éve nem fogták fel, hogy az államot megtestesítő Fidesz-kormány közönséges magánvállalkozássá alakította a felelős szerepvállalást. Remélem, hogy a Tanítanék Mozgalomban és a társadalomban van még annyi erő, hogy elsöprje végre a P.V.-félékkel együtt ezt a hat éve tartó nemzetrombolást. Ha nem, akkor továbbra is az ilyenek fogják sarokba szorítani a gyerekeiket. Pedagógusnak silány, agymosott pártkatonák.

Mellesleg ajánlom a tudatlan, de legalább lelkesen szervilis P.V. figyelmébe a Tanítanék Mozgalom három napja közzétett állásfoglalását a tankönyvválasztás szabadságáról, mert abban pontosan le van írva minden, amit ő kényszeresen elhallgat. A köpködés helyett tanulságos volna tájékozódni, ha már a szakmai szempontjait (ha egyáltalán voltak valaha is kerületi oktatási osztályvezetőként) felülírta a politikai elköteleződés.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.