NEHAZUGGY

Kövér László és Semjén Zsolt megoldotta

Tamás Róbert | 2016. Április 2, Szombat | 7:45

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Budapesten ülésezett a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma. Azért kell ezeket a szavakat nagy kezdőbetűvel írni, mert ott volt Kövér László és külön Semjén Zsolt, akik nélkül eleve elképzelhetetlen egy ilyen fórum. Sőt, egy ilyen Fórum.

A magyarságért mindenkor és minden körülmények között aggódó politikusok gyakorlatilag megoldották Magyarország és a külhoni magyarok összes gondját. Ahogy az nálunk szokásban van, kommunikációs huszárvágással bogozták ki a csomót, amitől mindjárt minden sokkal jobb lett.

Már nem Magyarországon belül lenne jó megtartani a lakosságot, nem itt kellene megélhetést találni a magyaroknak, ezen belül a fiataloknak, középkorúaknak és mindenkinek, aki dolgozni tud és akar, hanem egy kicsit széjjelebb húzva a határokat, az egész Kárpát-medencében. Miután már azzal is tisztában vagyunk, hogy azok a magyarok, akik kénytelenek Angliába, Németországba, vagy Ausztriába költözni a megélhetés reményében, tulajdonképpen nem is mentek el, csak egy kicsit odébb költöztek, a Kárpát-medence szinte szűkösnek tűnik.

Kövér László azt állította ezen a nemzetközi hírnévre is számot tartó ülésen, hogy tulajdonképpen a többi országhoz képest Magyarországról alig vándorolnak ki a fiatalok. Én abban egy percig sem kételkedem, hogy Kövér László és az ő ismeretségi köre – Lázár, Orbán, Szijjártó, Rogán és társaik – segíteni tud gyermekeinek az itthoni boldogulásban. Képesek anyagi biztonságot, saját lakást, tanulási- és munkalehetőséget biztosítani a sarjaknak, aminek igazán és szívből örülök.

De például az én rokoni, baráti és ismeretségi körömben ez egyáltalán nem így van. Mire egy fiatal diplomához jut, addigra ő maga is, a családja is nyakig eladósodott, amiből csak évek hosszú során át tudnak kikeveredni. Ez azt jelenti – az én köreimben -, hogy a középkorú szülők, akik már elég sokat dolgoztak, felneveltek akárhány gyereket és joggal gondolhatnák azt, hogy most egy kicsit róluk szól a saját életük, utazhatnak, színházba járhatnak, élhetnek a hobbijuknak, világot láthatnak, nyaralni mehetnek, lecserélhetik a bútort, vagy csinálhatnak egy csomó mindent, amit addig nem, azok a gyerek diplomáját további 10-15 év kemény lemondással és szigorú beosztással ünnepelhetik. Ha szerencséjük van és nyugdíjas korukra helyrebillen a családi kassza, akkor spórolhatnak tovább azért, mert a nyugdíjból már nem engedhetik meg maguknak azt, amit a fizetésükből még megengedhettek volna.

Ezzel szemben a fiatal, aki szakmával a kezében rászabadul a mai magyar valóságra, hamar rá fog jönni, hogy ötszáz évnyi kemény koplalás és minden fillér élére állítása árán talán majd vehet egy lakótelepi lakást. A következő ötszáz évben akár már családot is alapíthat. Vagypedig meghallja Kövér és Semjén hívó szavát és jó életösztönnel az ellenkező irányba kezd el futni.

Kövér László azt is mondta ezen a fórumon: a következő években a magyar államnak korábban nem tapasztalt nagyságrendű anyagi erőfeszítéseket kell tennie egy olyan integrált Kárpát-medencei magyar munkaerő-gazdálkodás érdekében, amelynek stabilizáló ereje és hatása van minden magyarra.

Szerintem meg jó lenne ezt először kicsiben kipróbálni, hogy működik-e. Az integrálás előtt – csak kísérleti jelleggel – határokon belül kellene munkahelyeket létesíteni, vagy azok létrejöttét segíteni, megfelelő bérszínvonalat megcélozni, biztonságos és fejlődőképes, stabil gazdaságot kiépíteni.

Ugyanis – amennyiben egy pillanatra levesszük Kövér és Semjén urak szemét az egész Kárpát-medencéről és áttesszük mondjuk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére, vagy Nógrád megyére és még lehet sorolni, egyből könnybe lábadnak azok a látószervek. Baj van, nem is kicsi. Hanem nagy. Célszerű lenne ezekre a területekre összpontosítani először, hogy aztán tudjunk majd hatékonyan segíteni a külhoni magyaroknak is, amennyiben erre szükségük van.

Elhiszem én, hogy matematikailag örömhír, hogy sikerült eddig hétszázezer külhoni magyart honosítani és hamarosan egymillió új állampolgárral büszkélkedhetünk, de attól még Magyarországról eddig legalább 600 ezer munkavállaló vándorolt el és ez a szám folyamatosan növekszik. Ez a 600 ezer fiatal fájóbban fog hiányozni néhány éven belül, mint amennyire örülünk annak, hogy egymillió magyar honfitársunk viszont egyre versenyképesebb fizetésért dolgozhat Romániában, Szlovákiában.

Tartok tőle, hogy hamarosan kevés lesz nekünk a Kárpát-medence, szélesíteni kell azt a kört, amin belül a magyarok jól boldogulnak. Kezdésnek célszerű lenne az Unió területét ki- és bejelölni, hátha azon belül meg lehet őrizni a magyar munkaerő döntő részét.

De talán még ennél is jobb lenne tükörbe nézni végre. A propaganda és nagyívű hazugságok akkor sem válnak valósággá, ha hangosan, sokan és sokszor ismételgetik azokat.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!