December 12,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Kapálózunk tovább, mert mást nem tehetünk

Sándor Mária úgy érzi, eddig bírta. A blogján jelentette be, hogy feladja. Nincs tovább. Csalódott, mert nem érte el azt a célt, amiért fekete pólót húzott, amiért egy éven keresztül ment, rendületlenül. Talán most nem érzi, nem érti, hogy nem vallott kudarcot.

Azt sem tudja talán, hogy az ilyesmit nem lehet feladni. Nem azért, mert valaki is elvárja tőle, hogy folytassa. Azért nem lehet feladni, amiért a vízbe zuhant ember sem adja fel a kapálózást.

Sokan kapálózunk, mindenki a maga módján. Fekete pólóban, kockás ingben, zöld dossziéval, kitartó nyomozással, élő szóval, leírt szavakkal, versekkel, nyílt levelekkel, dalokkal. Ki mivel tud, ki mire képes.

Igen, rossz a rendszer. Az egész rendszer rossz. Az ország egészének rossz. Még azoknak is, akik meg tudják fizetni a magánrendelést, akik képesek jobb ellátást, emberibb körülményeket vásárolni a szeretteiknek. Azoknak is rossz, akik meg tudják fizetni a magánórákat, a különtanárt, a tandíjas oktatást, a külföldi tanulmányokat. Azoknak is rossz, akiknek van munkájuk, biztos és magas jövedelmük. Ha a többségnek mindez nem adatik meg, akkor a teljes társadalom veszít.

Azok a vezető beosztású egészségügyi dolgozók, oktatásban dolgozók, államtitkárok, miniszterek is, akik abban érdekeltek, hogy elkenjék az egyre égetőbb problémákat, ők is veszítenek. Az a Palkovics László is veszít, aki az autizmussal élő gyermekek szüleinek jajszavára hosszas levélben fejtegeti, mennyi jót tesz velük ez a kormány. Ez éppen úgy porhintés, ahogy az egészségügy, az oktatás, a szociális rendszer égető bajaira cinikusan odalökött minden válasz csak ócska hazugság.

Mindenki, aki nem a bajok orvoslásával, hanem a bajra rámutatók eltiprásával, lejáratásával szolgálja a rossz rendszert, elárulja az országot és az országban élő embereket. Az önbecsapás csak ideig-óráig működik. Akkor is, ha végtelennek tűnik ez az idő. Aki tehetne azért, hogy ne haljanak meg idős emberek azért, mert a túlterhelt egészségügy szelektálni kénytelen és nekik már nem jut megfelelő ellátás, hiszen amúgy is öregek, az bűnös minden élet elvesztésében. Akkor is, ha kórházigazgató, ha államtitkár, ha miniszter, ha miniszterelnök.

Aki tehetne azért, hogy a kórházakban legyen felszerelés, fertőtlenítőszer, gyógyszer, orvos, ápoló, de fontosabbnak érzi a párthűséget, a tulajdon posztjának megtartását, a vezető elvárásainak való megfelelést, az pusztít és nem épít.

Aki segíthetne abban, hogy a sérült gyermekek megfelelő ellátást, oktatást kapjanak, aki küzdhetne azért, hogy a sérült, fogyatékkal élő emberek méltósággal élhessenek, a mankóval, vagy kerekesszékkel közlekedők ne szoruljanak rá idegenek segítségére, a munkaképtelenek megfelelő ellátást kapjanak és ne legyenek nyomorra, vagy éppen lassú éhhalálra kárhoztatva, de nem tesz ezért, az alkalmatlan. A pozíciójára is alkalmatlan – függetlenül attól, hogy egy kicsi falu polgármestere, vagy az ország miniszterelnöke – és embernek is alkalmatlan.

Aki ki mer állni és azt hangoztatja, hogy itt minden rendben van és aki mást mond, az politikai babérokra tör, az hazug. Aki azt állítja, hogy ebben az országban jó irányba haladnak a dolgok, aki minden alkalommal a másikra mutogatva, a múltban keresi a ma bajainak gyökerét, az alattomos. Aki azt állítja, hogy a luxusberuházásokra, gyermekkori álmok megvalósítására, stadionokra, olimpia rendezésére, Várba költözésre, kormányzati luxusautók vásárlására költött ezer és ezermilliárdok egyébként sem költhetőek egészségügyre, oktatásra, szociális ellátásra, az hazug is, áruló is. De igen, költhető. Ahogy a parlagfű irtására felajánlott összegből egy perc alatt vásároltak fénymásolót és cipőpucoló gépet, vagy ahogy a rászoruló gyermekek étkeztetésére szánt összeg egy részéből sportolók jutalmazására csoportosítottak át összegeket, éppen úgy meg lehet ezt tenni fordítva is. Ha nem pitiáner érdekek, személyes haszonszerzés lenne a cél, meg lehetne tenni.

De ahhoz felelős emberek kellenek. Egyenként, személyenként felelősek, akik fel merik emelni a szavukat, akik el merik mondani, hogy rossz ez így, máshogyan kellene. Felelős miniszterelnök, miniszterek, államtitkárok, iskolaigazgatók, orvosok, nővérek, betegek, hozzátartozók. Máshogy nem fog menni, csak akkor, ha mindenki megtalálja önmagában azt a kis bátorságot, azokat a szavakat, amiket egyre többen megtalálnak.

Egymagában elbukhat, elfáradhat, megtörhet Sándor Mária is, Pukli István is, András juhász is, Ferenczi Krisztina is, Horvát András, Juhász Péter, Iványi Gábor, L. Ritók Nóra és bárki. Mert mindig lesznek olyanok, akik ezeknek az embereknek a vállán állva akarnak magasabbra jutni, vagy magasban maradni. Mindig lesznek olyanok, akik személy szerint, a másik életébe, önérzetébe, lelkébe taposva akarják bebizonyítani a saját nagyszerűségüket, akik abba rúgnak bele, aki elég bátor kiállni és képviselni valamit. Mindig lesznek olyanok, akiknek fontosabb bebizonyítani, hogy miért is nem működhet valami, miért nem működhet semmi és miért is nem lehet itt semmin változtatni. Mindig lesznek ilyen gyáva, valójában tehetségtelen és sikertelen emberek, akik attól érzik jobbnak, többnek magukat, ha beletörölhetik a lábukat a náluk különbekbe. Ez így működik, ilyenek vagyunk mi, emberek. Ez a rosszabbik énünk.

De kell, hogy túl tudjunk emelkedni ezen. Át kell lépni a tulajdon árnyékunkon. Ez másként nem működik. Ezért mindegy, hogy Sándor Mária, vagy Kis Péter, Nagy Anna. Nem lehet feladni, mert akkor önmagunkat és a gyermekeinket tagadnánk meg.

Hősök nincsenek. Csak mi, mindannyian, akik nem elégszünk meg a rosszal, hanem jobbá akarjuk tenni a dolgokat. Minden nap egy kicsit előre akarunk menni, nem vissza. Nem elégszünk meg azzal, hogy a szüleinknek nehezebb volt, hogy régen is fáztak, éheztek emberek. Jobbat, többet akarunk. Ahogy az őseink és majd az unokáink unokái is. Ezt nevezzük életnek.

Ezért mindegy, hogy mit hazudnak nekünk azok, akit hasznot húznak mások nyomorúságából. Az is mindegy, mi mit hazudunk önmagunknak. Kapálózunk tovább, mert mást nem tehetünk.

Ennyire egyszerű ez.

Ennyire bonyolult ez.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.