Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Andy Vajnák mocskát eltakarítani

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Alig tíz napja történt az Országgyűlésben, hogy az azonnali kérdések órájában és az azonnali pofátlan, válasznak aligha nevezhető reakciók perceiben a Jobbik szembesítette az ország miniszterelnökét néhány nyugtalanító körülménnyel, ami elsősorban az ő vagyonosodásával függ össze. Meg úgy általában a magas szinten virágzó nemzeti korrupcióval.

Novák Előd szájából hangzott el az a megállapítás, hogy Orbán Viktor nem a kétkezű dolgozók, hanem a kétkarú rabló, Andrew G. Vajna barátja. Erre minden cinizmusát latba vetve, a miniszterelnök ezt válaszolta nem éppen a legnyugodtabb, de legalább oly megszokott pökhendi és arrogáns stílusában:

Mindannyian tudjuk, hogy a félkarú rablók-féle üzletben a Jobbik és a Jobbikot támogató emberek nyakig érintettek voltak. Ezt a rendszert mi fölszámoltuk, létrehoztunk helyette egy átlátható, világos rendszert, amiben valóban Andy Vajna szerepel. Ez önöknek nem tetszik és ezért önök mérgesek Andy Vajnára és itt minden héten bosszút állnak. Erről van szó, ugye? Elég méltatlan.

Mint kiderült, ez az átlátható, világos, Andy Vajna főszereplésének pódiumot biztosító rendszer nem csak a Jobbiknak nem tetszik, de nem nyerte el maradéktalanul az Európai Unió Bíróságának tetszését sem, amely jogerős ítéletében azoknak a magyar vállalkozóknak adott igazat, akiket a kormány 2012-ben három nap alatt kifosztott a kaszinótörvénnyel.

A Jobbikot ezek szerint megleckéztetni kívánó kormány 2012. októberében három nap alatt tiltotta be a pénznyerő iparágat, amely addig évi 35 milliárd forintnyi játékadót, és ugyancsak 35 milliárd forintnyi egyéb adóbevételt termelt a költségvetésnek. Ezzel mintegy 1200 céget tettek tönkre arra hivatkozva, hogy „a Fidesz krédójával ellentétes a szerencsejáték.” A betiltás előtt közvetlenül ötszörösére emelték a játékadót,  majd egyik napról a másikra visszavonták a játékgépek engedélyét.

De mivel nem volt elég kerek a történet és a krédó is megavasodott közben, 2013-ban koncessziókat osztottak ki a kaszinókra. A méltányosság szellemében a megmaradt 8 kaszinóból 5 Andy Vajna filmügyi kormánybiztos ölébe pottyant, kettőt a debreceni fociklub elnöke, Szima Gábor kapott meg, a soproni kaszinót pedig a Casino Austria GmbH vette meg.

Miután Andy Vajna kedvéért azt is lehetővé tették, hogy a milliárdos koncessziós díj összege levonható legyen a játékadóból úgy, hogy ráadásul pénztárgépei nincsenek bekötve a NAV-hoz, a korábban 70 milliárdos állami bevételt hozó játékipar, amely 8 kaszinóra csökkent 2015-ben már csak összesen 3,08 milliárd forint játékadót fizetett – ez derült ki a NAV-elnök által január végén ismertetett adatokból.

Most tart ott a történet, hogy a vállalkozók a magyar bíróságokon százmilliárd forintos kártérítésért perelhetik a magyar államot. Ami azt jelenti más szavakkal, hogy a költségvetésből kieső bevételeket Vajna offshore cégein keresztül már kitalicskázta az országból, a tiszta nyereség az övé és megbízóié, a kártérítést pedig belegebedésig fizeti a lakosság. Amely Andy Vajnával szemben egyébként is tisztességesen adózik a költségvetésbe. Mert ha nem adózik, akkor utánajárnak, ugye.

Nem kell külön hangsúlyozni annak abszurd voltát, hogy a Fidesz éppen erkölcsi alapokra helyezkedve (!) érvelt annak idején az egyik legerkölcstelenebb és legméltánytalanabb intézkedése mellett, illetve a szerencsejáték fölöttébb káros voltára hivatkozva szabta rá a törvényt gyakorlatilag egyetlen emberre. Azonban amiről itt szó van –  túl az elvi vitákon, hogy abban a sarki kocsmában ajánlottabb elverni a munkanélküli segélyt, ahol van játékgép, vagy ahol nincs -, hogy legális, szépen adózó vállalkozásokat vert szét a kormány. Olyat tett, amit kiszámíthatóan jogbiztonságos országban semmilyen körülmények között nem tehetett volna meg. Csakazértis alapon nyomtak át egy olyan jogszabályt, amely időt sem adott az iparágnak arra, hogy legalább minimalizált károk mellett tudjon leállni. A Fidesz gyakorlatilag maffiamódszerekkel vette kézbe egy egész piaci szektor bevételi forrásait. Nem betiltottak, hanem kisajátítottak, nem rendet tettek, hanem lenyúltak, nem átláthatóvá tettek, hanem megfosztották az állami költségvetést évi több mint 65 milliárd forinttól.

A Fidesz pontosan és előre tudta, hogy a törvény, amelyet megalkotott védhetetlen, hiszen az kizárólag saját üzleti érdekeit szolgálja. A magyar bíróságokon mostantól perelhető 100 milliárdos károkozás tudatos volt és gondosan kitervelt. Ez nem apró megbotlás, nem egyszerű rosszhiszeműség, ez közönséges bűncselekmény. Ez egy egész társadalom – bűnszervezetben elkövetett – megkárosítása.

Hány olyan törvényt hoztak az elmúlt hat évben, amiről pontosan lehetett tudni, hogy elkaszálják, amivel embereket tettek tönkre? A 40 ezer trafikkárosultra még emlékszünk? Az orbáni pálinka-szabadságharcra, ami szintén milliárdos bevételkiesést jelentett? És a cafeteria? Amúgy a Quaestor-piramisjáték károsultjait miből fizették ki (már azokat, akiket egyáltalán kifizettek)?

Az a baj, hogy ahol a kormányzás helyett az erőből uralkodás a szervezőelv, ott nincsenek felelősök, ott minden kár és pusztítás helyreállítása a sokak nyakába zúdul. Egy olyan gyalázatos kormányról beszélünk, amely úgy tette a dolgát, hogy miközben a bevándorlókat a törvények tiszteletben tartására figyelmeztetett, ő maga fúrta meg és degradálta futószalaggá a törvényalkotást, kerülte meg az érdemi egyeztetést a különféle társadalmi csoportokkal, hatástanulmányok elkészítése helyett túlárazott kazah juhtenyésztésről szóló disszertációkat vásárolt, de arra már nem futotta, hogy saját törvényei jogszerűségével tisztába kerüljön. Megálmodják, benyújtják, megszavazzák, végrehajtják, a következményekre pedig magasról tesznek.

A lényeg, hogy a milliárdok útját megtalálják. Ha kiderül, hogy bukta van, mossák kezeiket, kikérik maguknak, a társadalom pedig fizet. Ezzel teltek az elmúlt évek, erre volt jó két geci őszinte barátsága. Kézbe venni a törvényesített lopás minden eszközét, függetlenül annak jogszerűségétől. Erről szól az Andy Vajna képére és hasonlatosságára öntött trafiktörvény is, amelyet Brüsszel tavaly júliusban felülbírált és amelynek ügyében hamarosan elkezdődnek a perek. Fizetni kell. De nyilván nem a tolvajoknak, hanem azoknak, akik a tolvajokkal ellentétben amúgy is fizetnek adót.

Konkrétan így herdálják a közvagyont, így károsítják meg a költségvetést és így tömik be a lyukakat a többszörösen megsarcolt adófizetők pénzével. És ebben nem az a baj, hogy olyan összegeket kell újratermelni, amelyeket már egyszer megtermelt az istenadta, hanem hogy ezek nem fordíthatók sem oktatásra, sem egészségügyre, sem munkahelyteremtésre, sem gazdasági fejlődésre úgy általában, hanem az egy helyben toporgó, de inkább leszakadó Bóvliországot konszolidálják.

Andrew G. Vajna félkarú rabló kaszinói csak egy szeletét képezik annak a romlott tortának, amelyet időről időre a pofánkba tolnak és cinikus vigyorral jó étvágyat is kívánnak hozzá. Ha még sokáig tétlenül nézzük, legközelebb bele is nyomják a pofánkat fejestől. Hát nem tudom. Orbánviktorul szólva: elég méltatlan. És már nem hiszem, hogy békés úton le lehet őket beszélni erről a rettenetes szokásról. Arról, hogy minden Andy Vajna után mi takarítsuk el a mocskot.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.