Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A gyönyörű foglalkoztatási adatok mögött a valóság

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Több mint két éve 4 millió felett van a foglalkoztatottak száma Magyarországon a KSH legfrissebb jelentése szerint. A 15-74 év közötti foglalkoztatottak létszáma az egy évvel korábbinál 117 ezerrel, 4 millió 241 ezerre emelkedett a 2015. december – 2016. februári időszakban. Cseresnyés Péter munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkár budapesti sajtótájékoztatóján elmondta, a magyar reformok működnek, hiszen a rendszerváltás óta nem volt ilyen magas a foglalkoztatottak száma hazánkban, a munkanélküliség ráta pedig 6,1 százalékra süllyedt, ami 11 éves mélypontnak felel meg.” (fidesz.hu)

Ez tényleg jó hír. Nőtt a foglalkoztatottság. Csak azok a részletek ne lennének!

A 4 millió 241 ezer munkavállalóból közel 219 ezer közmunkás. 115 ezer külföldön dolgozik. Illetve nem ennyien dolgoznak külföldön, hanem ennyien szerepelnek a statisztikában. Ők azok, akiket lejelent a magyar hivatalnak a munkáltató, mint külföldi telephelyen foglalkoztatott munkavállalót. A maradék sokszázezer, tartósan külföldön dolgozó és az alkalmanként, vagy akár rendszeresen, naponta külföldre átjáró munkavállaló az itthoni adatokat izmosítja.

És még egy szomrú adat: a munkavállalók között 285 ezer a 15-24 év közötti fiatal. Ez a szám azóta ugrott meg, mióta az oktatásból 16 éves korban ki lehet pottyanni.

A statisztika darabra számol. Munkavállaló az is, aki akár csak egyetlen napot is dolgozott az adott időszakban és munkavállaló az is, aki – bár külföldön dolgozik, esetleg ott is él – de magyarországi lakcímmel rendelkezik és nem szerepel a munkakeresők listáján.

Mindeközben az ország egyre több területén munkaerőhiánnyal küzdenek a cégek. A szakképzett munkavállalók inkább Ausztriában, Németországban, Angliában dolgoznak az itthoni bér többszöröséért. Újabban már Szlovákia is megjelent a magyar munkaerőpiacon, a keresetek és egyéb juttatások ott is meghaladják a hazai lehetőségeket.

A stabilan béka segge alatt lévő gazdasági teljesítmény, az alacsonyan beárazott munkavállalók, az olcsó magyar bérek miatt idetelepült járműipari cégekre támaszkodó ipari fejlődés előre kódolta a bajokat.

A közmunka megalázó, kitörési pontot nem nyújtó, a megélhetési minimumot meg sem közelítő bérezésével csak olcsó zselléreket biztosít egyre több területen, másra nem alkalmas. Az éhenhaláshoz is kevés bérért éppen annyit kell dolgozni, mint amennyit a normál munkaerőpiacon dolgozna az ember. Remek lenne, ha nem szűnne meg egyre több piaci munkahely, hogy aztán közfoglalkoztattakat alkalmazva, töredék költséggel újratermelődjön. De megszűnik. A közmunka sokkal több kárt okoz, mint hasznot. Egyetlen előnye: jól mutat a statisztika.

De a helyzet ettől még nem túl rózsás, hiába örvendezik a kormánypárt. A feszültség egyre nő, az alacsony bérek és a magas megélhetési költségek, valamint a környező országok jóval kedvezőbb bérezése miatti elvándorlás pattanásig húzta a munkáltatók és munkavállalók közötti ellentétet.

Azonban, ha a honi gazdaság alapját képező külföldi járműiparnak nem fogja megérni az, hogy magasabb béreket fizessen, akkor egyszerűen odébbáll. Ez okozhat egy újabb foglalkoztatási krízist, ami megindíthatja a következő kivándorlási hullámot. Aki maradni akar, vagy maradni kénytelen, az pedig vagy berendezkedik a fűevésre, vagy köszönettel elfogadja a külföldről hazaküldött segítséget.

De ameddig ez a gyönyörű történet kibontakozik, addig a kormány nyilvánosságra hozhat néhány sikerjelentést, diadalmenettel, fanfárokkal és rengeteg csúsztatással. Aztán meg – ha borul a bili – már mindegy lesz. Aki tudja, az addigra megszedi magát, aki nem, az meg úgy járt.

Ahogy a művelt üzbég mondja: Szelaví.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.