December 16,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


A politikai elit elkurvul, a társadalom visongva tapsol

Olvastam a múltkoriban egy tanulmányt a magyarországi korrupcióról. A kutatók azt állítják, hogy annyira sok és annyira közeli ez a bűncselekmény, hogy már nem is vesszük észre.

Hát igen, így van ez valahogy. Gondolj csak bele! Ha fogok egy könyvet és lerakom az asztalra, azt látni fogod. De ha ugyanazt a könyvet beletolom az arcodba, akkor kitakar mindent. A könyvet sem látod és semmi mást sem. Így van ez a korrupcióval is.

A korrupció nem csak annyi, hogy egy kis borítékot adsz valakinek, hogy gyorsabban intézze az ügyedet, vagy a rendőrnek, hogy ne vegye észre a szabálytalanságot. Az igazi nagypályások nem 10 ezres, hanem 10 milliárdos tétekben játszanak. Most fogom ezt a könyvet, amitől nem látsz semmit és távolabbra viszem. Figyelj!

A korrupció (a latin corruptĭo, romlás, rontás szóból) vagy megvesztegetés olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, aminek során valaki pénzért vagy más juttatásért vagy juttatásra való kilátásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat. Attól függően, hogy milyen pozícióban van az előnyhöz juttató, beszélhetünk például politikai, közigazgatási, rendőri, katonai vagy gazdasági korrupcióról.

Innen induljunk ki és kezdjük az elején. Egy magas beosztású politikus, aki hozzáfér a közpénzhez és ezt a közpénzt a maga, családtagjai, rokonai, barátai, vagy azok családtagjai számára teszi hozzáférhetővé, az a politikus korrupt. Akkor is korrupcióról beszélünk, ha egyébként az adott politikus, vagy politikusok csoportja úgy írja át a jogszabályokat, hogy a korrupt cselekedet elméletileg jogszerűnek tűnhet. Már a jogszabály ilyen megváltoztatása önmagában is korrupció, hiszen valaki visszaélt a hatalmával, lehetőségével annak érdekében, hogy anyagi és politikai haszonszerzés céljából, önös érdekből megváltoztassa a jogszabályokat.

A továbbiakban nem fogok okoskodni, csak sorolom, hogy érthető legyen mindenki számára.

Amennyiben a miniszterek elnökének a gázszerelő szomszédja, aki egészen odáig, ameddig a szomszédja nem vergődött magas állami pozícióba, éppen csak meg tudott élni a vállalkozásából, majd hirtelen milliárdos szerződésekkel kezdi bombázni a kormány, ott korrupcióról beszélhetünk.

Ha a miniszterelnök lányának a férje szintén megtáltosodik és sorra nyeri a közpénzes megbízásokat, akkor is korrupcióról beszélhetünk.

Ha a miniszterelnök lánya felbukkan egy állami beruházás, vagy tervezet környékén, például a turisztikai és vendéglátóipar központosítása kapcsán, az nem csak korrupció, hanem végtelenül gusztustalan is.

Ha a legfőbb ügyész feleségének a Magyar Nemzeti Bank elnöke ad zsíros, havi ötmilliós fizetéssel járó állást, az korrupció.

Ha egy magasrangú politikus felesége, férje, gyereke, apja, unokatestvére, testvére, szomszédja, barátja állami megbízásokhoz, közpénzből finanszírozott beruházások kivitelezéséhez jut – akár közbeszerzéssel, akár közbeszerzés nélkül – az korrupció.

Ha egy magasrangú politikus felesége, férje, gyereke, apja, unokatestvére, testvére, szomszédja, barátja százmilliókért vásárol ingatlant, termőföldet úgy, hogy nem azonosítható be a vételár megszerzésének módja, vagy olyan hitelből vásárol, amit egy állami – tehát esetlegesen a politikus befolyásának kitett – bank nyújt, az korrupció.

Ha egy politikus, vagy akár egy egész párt megzsarol egy közösséget – legyen az egy sportklub, vagy település – azzal, hogy akkor jut a közösség állami támogatáshoz, ha az általuk kijelölt személy kerül vezető pozícióba, az korrupció.

Ha a magasrangú politikus veje tárgyal a politikai, gazdasági élet csúcsán elhelyezkedő, közpénzekből gazdálkodó szervek vezetőivel, az korrupció.

Ha olyanok nyernek el – nyílt, vagy meghívásos pályázaton, vagy pályáztatás nélküli megbízással – közpénzből fizetett beruházási lehetőségeket, akiknek bármiféle szoros kötődése van a döntéshozókkal, az korrupció.

Ha a magas beosztású politikus rokona jut közpénzből származó fejlesztési forrásokhoz, az korrupció. Akkor is, ha nem ő nyeri a legtöbbet.

Egyáltalán nem normális és nem elfogadható dolog az, hogy a politikából élők pereputtya napról napra gazdagodik, hogy a politikusok egy kamu vagyonbevallással be tudják tömni egy ország száját. Távolról sem normális, hogy a korrupcióval és egyéb bűncselekményekkel szerzett vagyont a szülőkre, gyerekekre, szomszédokra, rokonokra íratva mentesülnek minden vizsgálat alól.

A korrupt politikusok lopnak. Tőlünk, mindannyiunktól lopnak. Az egymás között kiosztott állami megbízásokat nem nyerik el a magyar vállalkozások, azok nem tudnak fejlődni, új munkahelyeket teremteni. Csak alvállalkozóként jutnak némi alamizsnához.

A politikusok által egymás között kiosztott források nem jutnak el a magyar családokhoz, vállalkozókhoz, közösségekhez, nem a köz javát, fejlődését szolgálják, csak egy szűk réteg gazdagodásában játszanak szerepet.

Az elsíbolt beruházások túlárazásából származó pénzek szintén ezeket a köröket gazdagítják, de az a pénz hiányzik a gazdaságból, az oktatásból, az egészségügyből. Az ellopott pénzekből nem keletkeznek munkahelyek, nem épülnek utak, uszodák, könyvtárak, nem fejleszthető belőle az infrastruktúra, nem lesz élhetőbb az ország.

Politikusnak olyan menjen, aki szolgálni akarja az országot. Aki politikusnak megy, az ezzel vállalja azt is, hogy ameddig abban a pozícióban van, addig a felesége, férje, gyereke, testvére, rokona, barátja, szomszédja nem juthat olyan lehetőségekhez, amihez talán egyébként hozzájutna. Mert egy normális társadalom ezt várja el a politikusaitól.

Ameddig Orbán Viktornak hívják a miniszterek elnökét, addig Orbán Ráhel nem taníthat az apja ifjúkori barátja – bizonyos Matolcsy György – által részlegesen gründölt egyetemen, addig Orbán Ráhel véletlenül sem bukkanhat fel egy állami turizmus céljából létrehozandó szervezet környékén, addig Orbán Ráhel férje egyetlen állami megbízást sem nyerhet. Egyet sem. Mert így helyes, így becsületes és ezt kell elvárnia a társadalomnak.

Minden más esetben korrupcióról beszélhetünk és minden más esetben sík hülye az egész társadalom.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.