November 14,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


És még mindig van bőr a képén

Ha nem néztem és nem hallgattam volna meg a hang– és videófelvételeket (ITT és ITT), még mindig nem hinném el, hogy tényleg van ilyen. Mármint olyan, ami tegnap az országgyűlésben az azonnali kérdések órájában történt. Kiderült, mennyire hasznos ez a műfaj, már csak az azonnali és érdemi válaszokat kellene valahogy intézményesíteni és majdnem úgy nézne ki, hogy van is némi értelme a parlament létezésének.

Körülbelül úgy vagyok Vona Gáborral, mint Orbán Viktorral, ezért most legalább olyan zavarban is vagyok, mint Ádám anyák napján. Ha szabad az ennek megfelelő tudathasadás szellemében fogalmaznom: a „jobbik” énem tökösnek találta a miniszterelnök környezetének vagyonosodását firtató – igen aktuális és közérdekű – problémafelvetést és örömmel nyugtázta az ingerült, elcsuklás határán lavírozó riposztot, amit ez az akció kiváltott a semmilyen módon nem az érintettből.

Másfelől jobban örültem volna, ha ezért a számonkérésért a demokratikus ellenzéket illethetném dícsérettel, ugyanis kellően elkeserítő és jelez egyfajta szomorú irányt az, hogy a parlamentben mégiscsak a Jobbik tesz úgy, mintha. Vagy legalábbis a leglátványosabban tesz úgy, mintha. Egy olyan intézményben, amely leginkább kirakat funkciójáról ismerszik meg egy jó ideje.

A lényeg itt és most az, hogy miután ugyanennek az intézménynek a folyosóján Kósa, Rogán és egy kopasz biztonsági ember gyűrűjében bámulatosan elmenekült a 444 hatvanpusztai birtok iránt érdeklődő kérdései elől, Orbán az ülésteremben már nem úszhatta meg a kínos kérdéseket (ha rajta múlna, és miért is ne múlhatna rajta, legközelebb ezt a műfajt is felszámolják).

Vona Gábor, a Jobbik frakcióvezetője tegnap harmadszor tett kísérletet és javaslatot arra, hogy parlamenti vizsgálóbizottság felállításával kerüljön közelebb a közvélemény Mészáros Lőrinc, Andy Vajna vagy éppen Habony Árpád mesés vagyonosodának megismeréséhez.

Arra kérte Orbánt, hogy ne meneküljön és ne vádaskodjon tovább, ne olvassa fel, amit a papírjára Habony Árpád odaírt, hanem arra válaszoljon, hogy kicsoda például Mészáros Lőrinc: egy tehetséges vállalkozó, vagy személyes stróman. Határozottan utasította a totális szereptévesztésben vegetáló miniszterelnököt, hogy tegye azt, ami ebben a felállásban a dolga: ne kérdezzen vissza, hanem válaszoljon a neki címzett felvetésekre.

Most ömlesztve ideteszem, mit sikerült kipréselnie magából a nemzet megmentőjének arra a kérdésre, hogy MIBŐL gazdagodik a környezete:

„Eddig sem engedtem a provokációknak, ezután sem fogok. Abban a szerencsében van részem, hogy 1990 óta vagyok parlamenti képviselő, az azzal járó összes kötelezettségnek mindig eleget tettem. Következésképpen az én életem egy nyitott könyv a magyar választópolgárok számára. Kutakodni a Jobbik háza táján kell, és igyekszem higgadtan beszélni, bár kétségkívül van abban igazság, hogy vagyunk néhányan ebben a házban, akik nem örülünk annak, hogy önök folyamatosan alpári stílusú viták helyszínévé silányítják a magyar parlamentet. Dehát ha így kell lennie, ettől a csatától sem fogunk természetesen meghátrálni. Mindenesetre, ha valóban ennyire kényes a pártja becsületére, akkor ajánlom a figyelmébe, hogy a Jobbiknak van egy nyolctagú elnöksége, és abból hétnek legalább egy közeli rokona vagy pártpénzt vagy pártállást kap közvetlenül önöktől. Ezek után mire kíváncsi még, tisztelt frakcióvezető úr? 

Természetesen minden olyan véleményt, amely bűncselekmény elkövetésével vádolja meg a miniszterelnököt – ön most ezt tette – a leghatározottabban vissza kell utasítanom. Magyarországon minden parlamenti képviselőnek és minden kormánytagnak folyamatosan a vagyoni helyzetéről a vagyonnyilatkozatán keresztül a valósággal egyező módon nyilatkoznia kell. Én ezt 26 éve gyakorlom. Minden amit ott olvas, az úgy van. Ami azon túl van – pletyka, föltételezés, vagy politikai vád – az mind valótlan. Másodsorban a kormány nem úgy működik, mint egy vendéglő, ahova bejön valaki és rendeléseket ad föl, hogy milyen vizsgálóbizottságokat kellene fölállítani. Harmadrészt szép ajánlat, hogy mindenki állítson fel egyet-egyet, de ha az önök összes korrupciós ügyére fölállítanánk egy-egy bizottságot, nem maradna szabad képviselő itt a ház tagjai között. Minden alkalommal fogok segíteni önnek, hogy rendet tudjon tenni a pártjában, most ismét segítek önnek egyet. Azt javaslom, hogy azt nézze meg, hogy a Jobbik frakció és pártalapítvány összesen elköltött 2010 óta 2 milliárd forintot, s abból 520 millió forint csupa olyan céghez ment, amelynek szálait egyetlen rejtélyes ember tartja a kezében.”

Aki a felvételeket is megnézi – amennyiben gyomra van hozzá – az látni és hallni fogja, hogy Orbán Viktor egyre kevésbé ura a helyzetnek. A papírra leírt és szájbarágott válaszok ellenére is ingerült hangszín, amelyet megrezegtetve kikéri magának, hogy szimplán letolvajozzák, akár megnyugtató is lehetne, ha nem volna bosszantó.

Engem például – és szerintem nem vagyok egyedül ezzel – egyáltalán nem érdekel, hogy mit utasít vissza a leghatározottabban, mint ahogy az sem dobja fel a napomat, hogy mit ír azon a súlytalan, vagyonnyilatkozatnak csúfolt papírfecnin. Egyáltalán nem az volt a kérdés (már megint), hogy visszautasítja a bűncselekmény vádját, hanem az, hogy igaz, hogy Mészáros a strómanja, vagy nem igaz.

Senki nem kérdezte a vagyonnyilatkozatáról, ellenben arról igen, hogy miért állnak mellette és a kormánya közelében szépen, csokorba kötve pár év alatt milliárdos vagyonra és gazdasági befolyásra szert tett emberek. Gusztustalan, hogy 26 évi parlamenti képviselőségből csupán arra futotta, hogy megtanulja: ha jót akar magának, semmi nem lehet hivatalosan a nevén.

Mert miközben arcátlanul hivatkozik egy olyan összegányolt dokumentumra, amely szerint szaros 700 ezer forint megtakarítása van Anikó asszonnyal közös bankszámlán (egy hasonlóan komoly papír szerint Pintérnek meg egy lerohadt Wartburgja), mindenki milliárdos körülötte. Az ex-haverjától kezdve az agresszív apjáig, a vejétől kezdve a szomszédjáig. Az egész letelepedési kötvény-mizéria, a MET gázbiznisz, Paks, a százmilliárdos átláthatatlan pénzmosodák, a táguló lakások, az MNB házipénztárrá fokozása, az elmutyizott földárverések, a kertvégi stadion, a Lovasberényig meghosszabbított kisvasút, a közvagyont családi, baráti és rokoni összefogásban lenyúló gyakorlat mind annak megmásíthatatlan bizonyítékai, hogy a Jobbik a legkorruptabb párt Magyarországon. Tényleg.

Igen, ha innen nézzük, akkor nem hazudott, hiszen semmi terhelő nincs a nevén és legyen elég a kretén magyar választónak, hogy hat év alatt a Jobbik is lenyúlt 2 milliárdot, miközben a Fidesz hetente, újabban már naponta tüntet el ennyit. Miközben Mészáros Lőrinc egyetlen üzlete alaphangon ennyi. És ha más lop, akkor mindenre megnyugtató válasz, hogy ami a vagyonnyilatkozatomban le van írva, az úgy is van. Becsszó.

Ha ez az ember egy tehetségtelen műkedvelő lenne, aki a vidéki amatőr színjátszó klubban lépne fel hetente és nem egy ország miniszterelnökeként, óvodásokat megszégyenítve hisztizne a parlamentben, hogy cukorkalopáson kapta az óvónéni, pont leszarná mindenki, hogy mégis miből. De amikor valaki azzal szembesíti, hogy elszaladt a ló, sáros vagy haver, és csak ennyire futja, hogy de te is trágyaleves vagy, az egészen hihetetlen.

Igen, a parlament és a kormány nem vendéglő, ahol csak úgy vizsgálóbizottságok felállítását lehet kezdeményezni. A parlament csak arra jó, hogy a reggel a budin megírt törvénytervezeteket másnap át lehessen nyomni a szavazógépezeten. Hogy utána legyen mit évekig fércelgetni, hogy valahogy törvényesnek tűnjön a nagyipari lopás. És miközben Mészáros Lőrincnek hamarosan egy 420 milliárdos (!!!) üzlet üti a markát, Orbánnak van bőr a pofáján a Jobbik hat év alatt lenyúlt 2 milliárd forintjára mutogatni. Ha a Jobbik tele van korrupciós ügyekkel (ezt rendre már az összes többi pártról is elmondta), akkor a miniszterelnöknek hivatali kötelessége lenne feljelentést tenni ez ügyben, nem pedig toporzékolva ujjal mutogatni. Nem ezt hívják véletlenül bűnpártolásnak? A Polt nevű iratmegsemmisítőként funkcionáló legfőbb ügyésznek nevezett berendezés majd úgyis teszi a dolgát minden olyan esetben, amire engedélyt és utasítást kap és készséggel félrenéz, amikor az udvartartás ügyeiről van szó. Nem lehetne kicsit kevésbé szánalmasan űzni ezt a gátlástalansági akadályversenyt?

Nem tudom, meddig lehet ezt még ebben a gerinctelen, sunyi tempóban nyomni, de azt látom, hogy ömlik a fekália rendületlenül Orbán és a Fidesz fejére. Látszik az idegrángásos, ingerült válaszreakciókon, hogy a legfőbb vezér már nem tudja úgy kezelni ezeket a helyzeteket, mint pár éve, és pontosan tisztában van vele, hogy szorul az a hurok. A Fidesz mégis még mindig úgy tesz, mintha magasról leszarná az egészet, miközben valójában nem tud mit kezdeni a helyzettel.

Ezért sajnos most jön az, amire már hónapok óta figyelmeztetünk (a mai brüsszeli merénylet e tekintetben soha nem jöhetett volna jobbkor Orbánnak): előkerül majd az a sötétbőrű, szakállas sorosbérenc migráns (foglalkozását tekintve tanár), aki az M1 élő egyenes adásában fogja megmerényelni – hála a Jóistennek sikertelenül – a miniszterelnököt és jöhet a terroveszély alkotmányozása. Addig is megalapozásul ideiglenesen elrendelte a terrorkészültség kettes fokozatát.

Az önmagában nem lenne olyan nagy baj (de, az is nagyon nagy baj), ha a parlamenti patkót fosná telibe hetente és mindig, amikor az ellenzék jogosan kéri számon a messziről messzire – korrupciótól – bűzlő ügyleteit. Az viszont megbocsáthatatlan, hogy ez a skizofrén hajlamú, végtelenül frusztrált nárcisz, ez a gyáva óvodás tényleg eldöntötte: az egész népen és országon áll bosszút azért, mert gyerekkorában kitaposta a belét az apja. Azt hiszi, erre hivatkozva bármit megtehet. Mert neki alanyi jogon jár. Minden. Pedig nem csak hogy nem jár, de már nem sokáig lehet kitérni a válaszok elől. Nincs az a terrorveszély, amivel el lehetne fedni ezt a pofátlan gazdagodást, amit erőnek erejével, hétről hétre igyekszik letagadni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.