December 10,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Nagy magyar bóvli

Amíg kijön a miniszterelnöki eligazítás arra vonatkozóan, hogy érdemes-e komolyan venni a dolgot, vagy az egész csak tréfa – a közmédiával, a kormányközeli médiával, az MTI-vel és az MTI által megszólaltatott elemzőkkel szemben – ide leírom: a Standard&Poor’s megerősítette eddigi hitelminősítését Magyarország esetében, ami azt jelenti, nem hogy az adósságok besorolását, de még kilátást sem javított a hitelminősítő intézet.

Ez újbeszélül persze azt jelenti, hogy Magyarország szépen halad a felminősítés felé, minden a várakozásoknak és a jobban teljesítésnek megfelelően alakul, de mégiscsak arról van szó, hogy az ország külső sérülékenységének csökkenése ellenére, a gazdaságpolitikai bizonytalanság változatlan, ez pedig tovább növeli a költségvetési kockázatokat. Ráadásul a képzett munkaerő jelentős kivándorlása (fideszbeszélül a mozgékonyság és kalandvágy okán), illetve a gyenge tőkeállomány-bővülés tovább korlátozzák a növekedést.

Beszólt Matolcsyéknak az S&P

Bár a Fitch és a Moody’s már pozitív, felminősítést valószínűsítő kilátást adott az országnak, vagyis esetükben jó esély látszik arra, hogy az idén kikerüljünk a bóvliból, a Standard&Poor’s nem ennyire nagyvonalú, az egyik legfigyelemreméltóbb bírálatuk a jegybanknak szól:

A kulcsintézmények, mint például az MNB egyre növekvő átláthatatlansága miatt romlik annak a lehetősége, hogy a pénzügyi szektoron kívüli és belüli jövőbeli kockázatokat átláthassuk.

Noha – mint a portfolio.hu ábráján is látszik – mindhárom nagy hitelminősítő a bóvli („befektetésre nem ajánlott”) kategória tetején jegyzi Magyarországot, egy fokozatra a befektetésre ajánlott kategóriától, az S&P egyáltalán nem tartja valószínűnek, hogy a GDP-arányos nettó államadósság-ráta 2019-re 60 százalék alá csökken, továbbá úgy véli, az infláció még 2017 előtt újra növekedésnek indulhat.

Nem vagyok közgazdász, de talán nem is kell annak lennem, hogy a precíz , helyenként száraz adatok és megfogalmazások mögé nézve még én is megértsem: ahol a GDP 1%-át államadósság-csökkentés helyett festményekre, palotákra és egyéb úri mulatságokra lehet fordítani úgy, hogy a köz pénze elveszíti jellegét, ott nemigen érdemes csodákra várni.

Jut eszembe GDP: Kelet-Közép-Európához képest is elmaradottnak számítunk az egy főre jutó, vásárlóerővel kiigazított GDP-t illetően – ez derül ki az Eurostat legfrissebb, 2014-es adataiból. Mindez úgy értendő, hogy lassan a keleti szomszédok is a belső sávon előznek. Az Európai Unió huszonegy legszegényebb régiója közül négy Magyarországon van, ez pedig annak fényében különösen tragikus, hogy az EU-tagállamok közül Magyarország hívta le a legnagyobb uniós támogatást a volt keleti-blokk országai közül.

Igen, Magyarország még egy ideig Bóvliország marad, hacsak Putyin elvtárs példáját követve nem hozunk létre mi is saját hitelminősítőt, mert mégis csak hogy van az, hogy a senki által meg nem választott amerikaiak mondják meg nekünk, hogy mennyi az annyi. Még a végén kiderül: ez az egész bóvlizás, leminősítgetés is csak azért van, hogy a kormány változtasson a bevándorlás-politikáján és legyen megengedőbb az illegális bevándorlókkal. Egyáltalán nem csodálkoznék, ha valamelyik udvari közgazdász megfejtené a kérdést és akkor majd Oroszország, Kína és Azerbajdzsán oldalán akár havonta is felminősítgethetnénk magunkat.

Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy a befektetésre ajánlott kategóriába való bekerülésnek továbbra sem az a feltétele, hogy a jegybankelnök magántestőrséggel és éles lőfegyverekkel legyen felszerelkezve és 260 milliárdnyi közpénzt kezeljen magántulajdonként. A pénzügyi stabilitást és kiszámíthatóságot továbbra sem a visszamenőleges hatályú törvénykezés, az önkényesen felrúgható szerződések és megállapodások, az évente tetszőlegesen többször át- és újraírt költségvetés, a hamisított/kozmetikázok foglalkoztatási és egyéb statisztikai adatok, a stadionépítésekre elszórt, a költségvetésből rendre kieső milliárdok, a mindenre kiterjedő államosítás, a magántulajdon lenyúlása (védetté nyilvánítása), vagy a közpénzek megkaparintására berendezkedett kormányzás szavatolja.

Egy olyan ország, amelyet az Európai Uniós források, a külföldön dolgozó magyarok utalásai és a német autóipar tart lélegeztetőgépen, ahol az uniós közbeszerzéseket a kormányhoz közel álló barátok testére szabják (olvasom éppen, hogy a most kiírt összes uniós építőipari munkát Mészáros Lőrinc fogja megkapni), ahol különadók tömkelegét vetik ki futószalagon, ahol naponta hoznak a józan ésszel ellentétes, beláthatatlan következményekkel járó, gazdaságpusztító törvényeket, az sem most, sem szeptemberben nem lesz egy befektetés-barát hely. A gyönyörű kastélyok, LED-lámpák és Tiziano-festmények dacára sem.

Ezzel a kormánnyal, – amely úgy viselkedik, mint egy éhes óvodás, aki a homokozót is hazavinné legszívesebben – ennek a kormánynak mindenben alárendelt jegybankkal és a korrupciót kormányzati politikává emelő mentalitással Magyarországnak semmi esélye nincs arra, hogy elveszítse bóvli-jellegét. A bóvli kategóriát kifejezetten az ilyen országok számára tartják fenn, ahol a gazdasági teljesítmény legfeljebb a propaganda szintjén működik. Igaz, ott utolérhetetlenül jól.

Aki folyamatosan hazudik, az hiteltelen és megbízhatatlan. Ott nincs kivel, nincs mivel számolni, nincs mire építeni és tervezni. Egy ilyen ország nem megbízható partner, hanem egy nyomorult szerencselovag. Egy közönséges hamiskártyás. Nem az ország, hanem azok, akik ilyenné tették.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.