November 14,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Viktor, ne ijesztgesd Irma nénit

Irma néni anyám unokatestvére. Közel jár a kilencvenhez, idősotthonban él, mert már nem tudja magát úgy ellátni, hogy az megnyugtató lenne. Élvezi a kiszolgálást, a társaságot és azt, hogy nem kell aggódnia többé az élet apróbb-nagyobb kihívásai miatt. Illetve gondoltam én, hogy nem kell aggódnia.

Mert Irma néni aggódik. Hetente beszélünk telefonon, de mostanáig fel sem tűnt, hogy jó ideje úgy búcsúzik: aztán vigyázz magadra, fiam! Persze, mi fura lenne ebben,  sok ember köszön így el a rokonától. Igaz, hogy Irma néninek ez régebben nem volt szokása, de gondoltam, hogy öregszik ő is. Mivel amúgy is arra jártam, beugrottam hozzá látogatóba. A mindig sertepertélő, életvidám kis öregasszony szinte megroskadt az utolsó találkozásunk óta. Beszélgetés közben elmondta, hogy ő nem aggódik, hanem egyenesen retteg.

Egy idős ember, aki már nehezen mozog és talán nem is lát túlságosan jól, mi mást csinálhatna, mint televíziót néz. A szokás rabjaként köztévét néz, hiába van még akárhány elérhető csatorna. Nézi a tudósításokat, hallgatja Nógrádi Györgyöt, figyeli a híreket.

Jönnek a migránsok. Támadnak a migránsok. Ölnek a migránsok. Átszakították a kerítést. Bomba robbant egy autóban. Megtámadják az utcán az embereket. Orbán Viktor beszél – nem engedjük, hogy migráns hordák üldözzék az asszonyainkat, lányainkat – esküdözik.

Reggeltől estig, hónapok óta mást sem lát, mint az aljas migránsokról szóló híreket. Irma néni fél. Már azon gondolkodik, hogy zárni kellene a szobája ajtaját. Magára kellene zárni az ajtót nappal is, éjjel is. Mert veszélyben van. Mindenki veszélyben van. Nem csak kint az utcán, hanem bent, az otthonban is. Mindenhol. Ő is veszélyben van és minden rokona, ismerőse is. Én is. Vigyázni kell.

Irma néni, aki falun lakott világ életében és a büdös életben nem látott még külföldit sem, nemhogy migránst, képben van. Ezek másmilyenek, fiam. Ezek verik a nőket, rabolnak, ölnek. És jönnek. Sehol, még a templomban sem lehet biztonságban tőlük az ember. Nem szabad kimozdulni otthonról, mert megtalálnak. Megtalálnak és megölnek, mert kell nekik a föld és a ház. Nincs tőlük menekvés.

Irma néni, aki egy serpenyővel felfegyverkezve ment ki éjfélkor is megnézni, miért ugat a kutya, aki akkor sem zárta be az ajtót, ha átszaladt a kisboltba és örömmel látott vendégül mindenkit, aki csak a faluba tévedt, most széket tol a kilincs alá éjszakára. Mert sose lehet tudni.

Nem csak ő fél, hanem a többi lakó is. Meg szokták ők beszélni egymás közt, hogy mit lehetne csinálni, de már öregek. Ezért inkább rettegnek. Féltik önmagukat, de még jobban féltik a kintieket, ismerősöket, rokonokat, unokákat.

Ezzel telik minden napjuk. A félelemmel.

Kérdeztem az intézmény vezetőjét, nem lehetne-e tenni valamit? Mit? – nézett rám elgyötörten. Igaza van, felnőtt emberek. Akkor is, ha idősek. Nem lehet megtiltani, hogy köztévét nézzenek, nem lehet kötelezni őket arra, hogy inkább kapcsoljanak más csatornára, ahol nincs Nógrádi, Orbán és főleg nincsenek migránsok. Egy sem.

Ha lehetne, megkérném Orbán Viktort, aki elméletileg szintén felnőtt ember: legyen szíves, ne ijesztgesse Irma nénit!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.