Juhász Péter egy romlatlan lelkű, naív óvodás ártatlanságával csodálkozik rá az élet vastörvényére: időnként a dolgok eltűnnek. A fél pár zoknik is, a hűtőben hagyott darab sajtok is, a vésztartalék csokik és a bizonyítékok is.
Nem is tűnt el, csak megsemmisült. Semmi csodálatos nincs ebben, hiszen egy bizonyíték mégsem atomreaktor, hogy betonbunkert kelljen köréje építeni, ha szivárogni kezd. Egy ilyen adathordozót simán összefoghatott valaki az almáspitével és véletlenül megette. Vagy azzal ütötte a legyeket az irodában és eltört. Az is lehet, hogy a titkárnő véletlenül azt festette ki körömlakkal manikűrözés közben. Minden elképzelhető és mindennek az ellenkezője is. Nincs itt semmi érdekes, lehet oszlásnak indulni.
Juhász Péter amúgy is ellenséges ügynök. Meg drogos. Meg lopós.
Hát nem jobb így, hogy teljesen indokolható, természetes módon semmisült meg az adathordozó? Az jobb lenne, ha a legfőbb ügyész nyelte volna le véletlenül? Na, ugye!
Egyébként is, Juhász Péter miért foglalkozik mások, főleg Rogán Antal magánügyeivel? Miért nem olyan fontos közügyeket göngyölít fel, mint például Botka László szegedi polgármester idős szüleinek vagyonosodása? Miért nem azt feszegeti, hogy miből vásárolt két – akár százmilliós értékű! – luxuslakást (egy ötven és egy száz négyzetméteres palotát!) két nyugdíjas pedagógus?
Vagy miért nem Pukli István nagyapjának múltját tárja fel Juhász Péter?
Ezek az ügyek fontosak és az országra nézve döntő jelentőségűek, nem holmi önkormányzati ingatlanok eladását feltáró dokumentumok, vagy egy becsületes magyar gázszerelő gazdagodása. Ezek senkit nem érdekelnek.
Vagy itt ez az ügy, a letelepedési kötvény-sztori. Ami eddig úgy néz ki, hogy Rogán Antal és Habony Árpád közös bulija. Miért nem ezzel foglalkozik Juhász?
Elnézést kérek, most szólt a főszerkesztő, hogy elszaladt a fantáziám. Ez utóbbi ügy (a Rogán-Habony) nem is ügy, nem kell senkinek foglalkoznia vele.
Juhásznak főleg nem.
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.