NEHAZUGGY

Okádni kell ezektől a beismerő vallomásoktól

Molnár Bálint | 2016. Március 16, Szerda | 18:08

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tudom, hogy a parazitákat nem sokra tartják ebben az országban, ahol a rendkívül rövidre szabott kollektív memória már a tegnapra is csak homályosan emlékszik. Viszont még így is lehetnek néhányan, akik nem felejtették el, hogy egy jó héttel ezelőtt Balog Zoltán emberminiszter Frankfurtban „szörnyűnek” és „butának” nevezte a magyar határon épült kerítést.

Balog Zoltán egy hete arról vallott töredelmesen a frankfurti Hayek Klubban, hogy tavaly nyáron már azon gondolkodott, lelkészként és miniszterként se tud részt venni a kormány idegenellenes kampányában. Morális aggályain úgy tette túl magát igen gyorsan, hogy inkább mégis miniszter maradt. Arról most nem beszélek, hogy Orbán Viktor évértékelőjének felkonferáló bohócaként – akkor éppen – az volt a véleménye, hogy mégiscsak nekünk volt igazunk (kerítésestől) és milyen jó lenne, ha Európa is felébredt volna időben.

Ebbe a következetesen cinikus politikai vallomás-sorozatba illeszteném most Stumpf István (2010. júliusa óta) alkotmánybíró őszinteségi rohamát, aki a „Polgár és jogállam – Egy szakkollégiumi generáció metamorfózisa” címmel megjelent esszéjében – mint a címe is mutatja, a Bibó Szakkollégium harminc évvel ezelőtti generációjának átalakulásáról értekezik. Ez különösebben nem lenne érdekes és sem Balog Zoltánhoz, sem senki máshoz nem kapcsolódna, ha nem Orbán Viktor mesteréről és későbbi kancelláriaminiszteréről lenne szó. Nem kellene erről beszélni, ha Stumpf István hat éve nem lenne alkotmánybíró és nem olyan előjelű gondolatokat fogalmazott volna meg, amilyeneket.

Nemes meglátásait kár volna megfosztani súlyuktól, ezért az alábbiakban az általam legfontosabbnak ítélt részeket eredeti formájukban mutatom meg, nem haszontalan végigfutni őket, íme:

Van valami megdöbbentő abban, hogy az alkotmányosság őre hat évnyi ámokfutás után belebassza az arcunkba, hogy hát igen, sajnos a lánglelkű forradalmár tanítványából idegrendszeri bajokkal küzdő, gátlástalan diktátor lett és igen, ő ezt kénytelen-kelletlen végignézte. Hol voltál eddig, drága barátom? Vagy ez már az MNB-ről szóló alkotmánybírósági normakontroll előremagyarázása, netán aktiválódott a süllyedő hajó versus patkányok gomb és készülünk a posztviktoriánus időkre?

Ugyanaz a kérdésem, mint amit Balog Zoltánnak is címeznék: mi a fészkes fene akadályozta meg Stumpf Istvánt abban, hogy lemondjon? Ezerszer jogosabb a kérdés, mint Balog esetében, mert Stumpf nem először bírálja azt a rendszert, amelyet így, vagy úgy, de 2010 óta (is) folyamatosan kiszolgál.

Nem vezetem vissza az MSZMP-ig, sem a Hazafias Néprontig az ő tevékenységét, mert fölösleges. Készséggel elismerem, hogy a Fidesz-KDNP számára szimbolikus jelentőségű ügyekben (egyházi törvény, hajléktalanok közterületen élését tiltó szabályozás, alaptörvény, választási eljárási törvény) szembement az állampárttal, különvéleményt fogalmazott meg több esetben. Hogy ezért sokan árulónak tartják a Fideszben, az méginkább jogossá teszi a kérdést. Annál is inkább, hogy ő magát viszont így is a demokrácia védelmezőjének látja. Ez a legújabb eszmefuttatása éppen ezért egyenesen hányingert ébreszt bennem: a magyar demokrácia állítólagos védelmezője mit keres abban a testületben, amely hat éve tevőlegesen hozzájárul a demokrácia lebontásához?

Mi az, hogy „a csúcsra járatott hatalomkoncentráció megnövelte a kormány cselekvőképességét, de jelentősen erodálta az alkotmányos demokráciába vetett hitet”? Nem, nem a hittel van a baj (persze, azzal is), hanem azzal az intézménnyel, amiben hinni kéne, Stumpf úr! Módfelett érdekesnek találom, hogy az ilyen magasrangú bizalmi pozícióban üldögélő bizalmi emberek egy ideje megvilágosodnak, szivárogtatnak, hatalmas nagy igazságokat puffogtatnak.

Ha figyelmen kívül hagyom azt a magyarázatot, hogy semmiféle tétje nincs kimondani olyan dolgokat, amiket a Fidesz-híveken és hívőkön kívül mindenki tud, tehát nyugodtan lehet készülni a posztviktoriánus korra, akkor is van itt még egy nyugtalanító dolog. Ez pedig az a rendkívül káros fideszbeszél nyelv, amely Lánczi András NER-filozófus, korrupció-ideológus óta ütötte fel igazán a fejét, hogy tudniillik az az ő legfőbb politikájuk. Ez a sajátos nyelvezet azokhoz az őszinteségi rohamoknak álcázott stratégiai elszólásokhoz köthető, amelyeknek célja, hogy a lopással, korrupcióval, jogállam-rombolással, szabadrablással, zsákmányszerzéssel és általában káros jelenségekkel kapcsolatos fogalmakat olyannyira közönségessé és semlegessé erodálják, hogy azok egyre kevésbé érjék el a társadalom ingerküszöbét. Mert így tovább lehet pörgetni a lenyúlást és fel sem emeli a fejét a birka.

Előfordulhat, hogy Stumpf kolléga nem ehhez a stratégiai vonulathoz kívánt igazodni, de tény, hogy módfelett undorító, amikor antidemokratikus kormányok aktív emberei moralizálnak az általuk épített, szolgált és kiszolgált rendszer visszásságairól. Akik félrefordították a fejüket amikor pártszékházat kellett eladni és mindent szétprivatizálni a ’90-es évek elején, most meg arról magyaráznak, hogy az új generáció lop, mintha nem lenne holnap. Nem, Stumpf úr, ezek ugyanazok, mint 25 éve, ugyanúgy lopnak, mint 25 éve, semmi szükség a ködösítésre. És ez nem a Fidesz körül történik – ahogyan ön állítja – hanem a velejéig romlott belsejében.

Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy gyónásnak nem rossz, csak szánalmas. Ennek a mocskos, patkányok által ellepett hajónak a vízre bocsátásában Stumpf ugyanolyan felelős, mint az időközben pofátlanul a fejére nőtt tanítvány. És mint ahogy a vécén ülve is késő azon merengeni, hogy tartalmaz-e elég rostot az étrendünk, kicsit megkésett sopánkodás ez arra nézvést, hogy ez az ámokfutás egy nemzetet tehet tönkre. Stumpf is ott ül a NER kényelmes foteljében, néha dünnyög valamit az orra alatt és néha ír egy-egy esszét. Néha eszébe jut, hogy mennyire meg van sértődve, mert – bár beígérték neki – nem ő lett az Ab feje. Ilyenkor a Fidesz ellen szavaz és különvéleményt ír, mert így talán várja valami konc akkor is, amikor ez a hajó elsüllyed.

Szerintem nem csak hogy konc nem lesz, de felmentés sem lesz az alól, hogy Stumpf is ugyanúgy részt vett az Ab kiherélésében, mint a többiek, ugyanolyan bűnrészes a független alkotmánybíróság pofán törlésében és felszámolásában, mint a fideszes bagázs. Nagyon jó lenne a demokrácia védelméről befejezni ezt a kritikusnak szánt ugatást.

Ezektől az önfelmentő, gusztustalan, átlátszó beismerő vallomásoktól okádni kell. És ez vonatkozik minden eddigi és eljövendő megvilágosodott pártkatonára. Aki felépítette, asszisztált hozzá, de egy lépést nem tett/tesz a lebontása érdekében.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!