Június 21,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Ezt követelte az a sok ezer ember a téren

Ilyen meleg nem volt még nulla fok körüli esős napon, mint most a Kossuth téren. Emberek melegítették egymást az esernyők alatt. Emberek, akik el akarták mondani, meg akarták mutatni a hatalomnak azt, hogy eddig, és ne tovább.

Végsőkig elkeseredett pedagógusok, szülők, diákok, egészségügyi dolgozók és civilek, egyszerű polgárok gyűltek össze azért, hogy lássa őket az, aki a parlamenti termekből már régen nem látja a hétköznapokat. Kiáltottak, hogy hallja őket az, aki már régen csak azt hallja, amit hallani akar.

Megszólalt az ország. A nép, ha nagyon nagy szavakat akarok használni. Igen, ezek nagy szavak: polgárok, társadalom, nép. De egyszerű emberekből állnak ezek a hatalmas szavak. Sok-sok nő, férfi, fiatal és idős ember együtt az, ami néhány lépés távolságból társadalom, nép, ország.

Különvált régen a hatalom és a nép. Az egyik rákényszeríti az akaratát a másikra. Nem kereteket szab, hanem keskeny ösvényeket. Itt mehetsz, erre mehetsz, mert én azt mondom. Eddig és ekkorát léphetsz, ezt viheted magaddal. A többit elveszem. Elveszem a jogaidat. Egyiket a másik után. Elveszem a szabadságodat. Elveszem a döntéshez való jogodat. Az önállóságodat. Elveszem a szavaidat. A büszkeségedet.

Ezen a ponton mondta azt a nép, hogy nem. A büszkeségemet nem! De a hatalomnak nincs mozgástere, nem tud reagálni. Jól reagálni biztosan nem tud. Nem képes egyet visszalépni, nem tud semmit elengedni, amit egyszer megmarkolt. Mindent akar. A majdnem minden nem elég.

Ezért volt ott a téren az a sok ember. Ott volt, összeállt egy egésszé, monolit lett, szétrobbanthatatlan sziklatömb. Az egyenként gyenge emberek együtt megérezték az erejüket és azt merték mondani a hatalomnak: lépj egyet hátra! Most te lépj, nekem már nincs hová.

Nem hiszem, hogy a hatalom megérti és hajlandó lesz lépni. Pedig kellene, még most sem késő. A tömeg azt követelte, hogy a hatalom csúcsán trónoló két ember: Orbán Viktor és Áder János álljon eléjük és kérjen bocsánatot. Mindenért. Az elmúlt hat évért. A rombolásért. Ha nem teszik meg, akkor egy órára leáll a fél ország. Talán az egész ország. Ha akkor sem teszik meg, akkor leáll két órára. Majd háromra. Amennyire kell.

Nincs az a hatalom, amit térdre ne tudna kényszeríteni a nép. És a nép nem a lemondásukat követeli, a tüntetők nem a kormányt akarják megbuktatni. Bölcsen, okosan. Hiszen mindegy az, ki van kormányon. Ami számít: az, hogy mennyi joga van a hatalomnak és mennyi a népnek. Ami számít: meddig mehet el, mit engedhet meg magának a hatalom és ez mennyi kárt okoz az országnak.

Nem az számít (most még), melyik párt ül a kormányban, hanem az számít, hogy a demokratikus szabadságjogok mennyire demokratikusak és mennyire jogok. A mostani és a mindenkori kormányt kell arra kényszeríteni, hogy dolgozzon az országért és ne hűbérbirtokának tekintse azt. A mostani és mindenkori kormányt kell megfelelő keretek közé szorítani, visszavenni a társadalom pozícióit, önrendelkezését, jogait, visszaállítani a demokráciákban elvárt szabályokat, fékeket és ellensúlyokat.

Ez történt ma, ezt követelte az a sokezer ember a téren és sokmillió ember az otthonában. Ez nem párt, nem politikai hovatartozás kérdése. Ez demokrácia kérdése. A jövőnk, a gyermeink jövője a tét. Mindenki jövője, pártoktól függetlenül. Erről szólt ez a nap. Sokkal több, sokkal hatalmasabb ez, mint egy kormányt megdönteni. Mert minden jövendő kormányt is megdönt az összefogás és a közös akarat most és a jövőben is. Minden kormányt, amelyik kormány önmagáért, személyes érdekek mentén működik, amelyik kormány nem a népet szolgálja, hanem elvárja, hogy a nép szolgálja őt.

Ennyire egyszerű ez. A nép lépett egyet előre, a hatalomnak lépnie kell egyet hátra. Ha nem teszi, elsöpri a következő lépés. Ha nem teszi, azért nem teszi, mert a mohósága, önzése, hatalomvágya erősebb az életösztönnél. Akkor pedig buknia kell.

Mert nem érdemel mást.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.