NEHAZUGGY

Addig még sok halott lesz

Tamás Róbert | 2016. Március 14, Hétfő | 15:40

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ma reggel még hír volt, de délutánra szinte feledésbe merült a megpofozott zenész, Orbán levele és a remek hír, hogy májustól felminősíthetik Magyarországot (ezt nem a minősítést végző cég, hanem Pesuth Tamás közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója hétfőn, az M1 aktuális csatornának nyilatkozta) között, hogy meghalt egy 37 éves nő, mert órákig kellett várnia, ameddig műtőbe került.

Az esetről a nol.hu számolt be. Az utcán eszméletét vesztette egy nő, a mentők gyorsan megérkeztek, majd hiába igyekeztek kórházi körülmények közé juttatni a beteget, egyik kórházból a másikba irányították őket. Végül az asszony életét veszítette.

A történet sajnos nem egyedi, bár szerencsére nem minden eset ér ilyen tragikus véget. Ami – számomra legalábbis – döbbenetes, hogy a cikkre a mentőszolgálat reagált és cáfolni igyekezett a történteket. Nehezen érthető, hogy miért éppen ők érezték szükségét ennek, hiszen a mentő időben kiérkezett, ellátták, újraélsztették, mindvégig harcoltak a betegért. Ha valakik előtt kalapot lehet emelni, azok éppen a mentőszolgálat munkatársai.

Az egyértelmű, bár eddig is egyértelmű volt: a rendszer nem működik megfelelően. Attól tartok, hogy ameddig első reakcióként a védekezés jut mindenki eszébe, második lépésként pedig szorosan összezár az egészségügyben dolgozók falanxa, addig a hiba okainak feltárása sem kezdődhet meg, értelemszerűen kijavítani sem lehet.

Ezer ok van haragudni a kormányra általában is, a jelenlegire is. De lehetne a világ legjobb kormánya (bár ilyen nagy valószínűséggel nem létezik), lehetne bármennyi pénz az egészségügyre, az egészségügyben dolgozók együttműködése nélkül soha, senki nem fog tudni javítani a helyzeten.

Márpedig azt látom és azt tapasztalom, hogy az ott dolgozók, főként az orvosok védik egymást. Akkor is, ha pontosan tisztában vannak azzal, hogy valamelyik kollégájuk hibázott, de akkor is, ha tudják, hogy rossz, alkalmatlan szakember. Védik a másikat akkor is, ha az alkoholista, ha egyéb problémákkal küzd, ha beteg közelébe véletlenül sem lenne szabad engedni. Tudják, látják a bajt, de többnyire fontosabb a szakma becsületének látszata, mint a szakma tisztasága.

Kevés olyan egészségügyben dolgozó van, aki ki mer állni és hajlandó beszélni a problémákról – mint például az 1001 orvos hálapénz nélkül nevű csoport, vagy Sándor Mária és társai – a betegek érdekében. Pedig baj nem csupán a gyalázatos fizetésekkel, az embertelen körülményekkel van, hanem az orvostársadalommal is. Ma nagyon kevés esélye van egy betegnek pert nyerni egy biztosnak tűnő műhiba esetében is, mert kiállnak egymásért az orvosok. Ami jó dolog, amennyiben nem a betegek ellen teszik ezt. Márpedig amikor szemet hunynak a hanyag, alkalmatlan, gyenge tudású, szenvedélybeteg kollégájuk viselkedése felett, akkor a beteggel szemben, a társadalom érdekei ellenében védik.

Ahogy nem lökik ki maguk közül azt az orvost, aki néhány évvel ezelőtt még pénzért ütötte a pecsétet a rokkantsági igazolásra és ma talán ugyanez az orvos veszi el a rokkant minősítést olyan betegektől, akik valóban jogosultak lennének rá, úgy meg fogják védeni azt is, aki a 37 éves nő esetében hibázott.

Mert vélhetőleg valaki hibázott. Valaki nem vizsgálta meg, vagy félrediagnosztizálta. Valaki felelős azért, hogy meghalt egy ember. A rendszer hibáira nem lehet mindent ráfogni, mert a rendszerben emberek dolgoznak. A nagy többségük erőn felül, az elvárhatón is túl megtesz mindent a betegekért, de vannak olyanok, akik nem. Abban a pillanatban, hogy minden nehézség és minden alulfizetettség ellenére vállalja egy orvos, nővér, ápoló a munkáját, felősséggel tartozik. Akkor nem lehet indok sem a túlterheltség, sem a kimerültség, sem a kevés fizetés. Semmi.

Azt gondolom, hogy ameddig ez a – társadalom érdekeivel szembemenő és rossz értelemben vett – összetartás lesz jelemző az orvosok és általában az egészségügyben dolgozók gondolkodására, addig lényegi javulásra nem lehet számítani. Ahogy számtalan más esetben, most sem fog kiderülni, hogy ha emberi mulasztás, hiba is hozzájárult egy ember halálához, akkor ki volt a hibás, ki nem végezte megfelelően a munkáját.

Ki kell deríteni, hol a hiba rendszerben, de ki kell azt is deríteni, hogy hol a hiba a rendszerben dolgozó emberben. Külön-külön nem fog működni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!