December 16,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Csordába tömörülnek és a javadat akarják

Nem állítom, hogy sűrű jókedvemben nyúlok újra ehhez a témához, de ami tegnap A magyar önkormányzatok a betelepítési kvóta ellen című, konferenciának álcázott, a beltenyészeti konszenzus akolmelegétől bégető pártkongresszuson elhangzott, azt nem lehet szó nélkül hagyni. 

Akkor sem, ha ráadásul azt sem állítom, hogy menekültek nem ostromolják ezekben a pillanatokban is Európa határait. Mint ahogy azt sem gondolom, hogy nincsen semmiféle probléma migráns-fronton. Amit viszont a Fidesz művel ezzel a kérdéssel – hogy plasztikusan fogalmazzak – túl van minden szögesdróttal díszített határon.

Tehát az volt, hogy Kocsis Máté összecsődítette a fideszes önkormányzati vezetőket, hogy széles egyetertésben, sűrű bólogatások kíséretében könnyes szemmel rebegjenek hálát, amiért a Fidesz kormány megvédte a Fidesz önkormányzatait a migránsoktól. Bezzeg, ha a baloldal lett volna kormányon, már úgy néznék ki, mint egy leharcolt Keleti pályaudvar. De szerencsére itt minden a Fideszen múlik, ezért a Déli pályaudvart zárják be, bontják le és lopják el a sarokkövekig.

Kocsis Máté gyors fejszámolást követően (mindig ez volt az erőssége) megállapította, hogy mintegy 900 település hozott a betelepítési kvótát elítélő határozatot, ez a 900 település 6, 5 millió embert képvisel, ezért remegő-elcsukló hangon, kipirosodott orcával, lúdbőrös tekintettel közölte:

Ki sem merem mondani, hogy ez kétharmad.

Basszátok meg, akárhogy is számolta Mátéka, a kétharmadból pedig az következik, hogy kampányolni kell, buzdítani kell, minden fölösleges fillért ebbe a jövőnket, életünket, biztonságunkat, kultúránkat (valószínűleg ezekből adódóan székletünk minőségét is) meghatározó nemzeti ügybe kell csatornázni. Hogy nehogy véletlenül előforduljon, hogy kopaszok akadályozzák meg a kvóta elleni népszavazást.

Pintér Sanya elvtárs úr közölte, hogy no para, Magyarország határai biztonságosak, csak a gyengébbeknek ideje lenne felfogni, hogy

Aki illegális migráns, kalandor, azt nem kívánjuk beengedni, nem akarunk semmilyen bűncselekmény központi helye lenni (és nem szakadt rá a Millenáris egyetlen darab vakolata sem).

Szita Károly, Kaposvár polgármestere is szót kapott valamilyen oknál fogva, felindulásában gyakorlatilag visszabüfögte Orbán elhíresült, nem hagyjuk, hogy lányainkat-asszonyainkat személyiségzavaros szlogenjeit és királyi többesben közölte, hogy nem azért építettük városainkat, falvainkat, hogy lepusztítsák azok, akiket ideküldenek.

Az már csak hab volt a szervilis izzadtságszag tortáján, hogy Tarlós István, akit onnan lehet felismerni, hogy idiótát csinál belőle olykor a kormány, most tüntetőleg mégis a népe javát akaró kormányt dicsőítette. Nem sejtve, hogy mekkora nagy igazságot bírt mondani ezzel: igen, ez a kormány tényleg a népe javát akarja, sőt annyira akarja, hogy már el is vette a java javát. Előadásába belefért még egy tahósági csúcsdöntési kísérlet is, amennyiben Merkel követőit, – akik semmit nem értenek a világból, akik szerinte nem ismerik a nemzetállamok szuverenitását – észak-koreai tanulmányútra küldte.

Az egész szeánsz hozzávetőleg két órát tartott és lecsupaszítva a kampánybűztől annyit tesz, hogy a 160 ezres létszám alapján arányosított 1294 ember befogadása ellen hörögtek, sírtak, örültek és búslakodtak az egybegyűltek. Ha ellenben 1, 5 millió, Európa meghasonlott erkölcseire törő bevándorlóval számolunk, akkor Magyarországnak 12 131 darab betolakodót kellene befogadnia. Igen, ezen ment a jajveszékelés, riogatás.

Az ezer stadion, a vak komondor és a 4 millió nélkülöző országában arról szól végeérhetetlenül hosszú idő óta a kormányzati hápogás, a minden egyes napon ezer csatornán ömlő tudatmódosító kommunikációs moslék, hogy 1300, szar esetben 12 ezer, egyébént hordában garázdálkodó, nőket erőszakoló idegen emberrel mi legyen. Ezért gyűlnek össze falkába, ezért ülnek be a közmédiába, ezért tartanak tanácsadókat, szóvivőket, népes udvartartást, hogy szimultán üzemmódban tolják a mantrát.

Utálom, gyűlölöm, hogy ezzel a gátlástalan, ordenáré retorikával szemben minden nap le kell mennem demagógba, de másként nem tudom már elmondani. Azzal szemben, amit Kocsistól, Pintértől, Tarlóstól a legutolsó névtelen, agymosott polgármesterig állítanak tény, hogy egész Európában az állítólagos bevándorlással összefüggő terrorizmus nem szedett annyi halálos áldozatot, mint ahány magyar ember beledöglik az alapvető higiéniai és egyéb feltételek hiányába a pusztuló, rothadó magyar kórházakban. Nincs annyi migránsok által megerőszakolt nő egész Európában, mint ahány vegytiszta magyar házasságban élő nő szexuális és/vagy családi erőszak áldozatává válik Magyarországon.

Könyörgöm, a rohadt kvótát uszítás, riogatás, mocskolódás és rengeteg közpénz elszórása nélkül is vissza lehet utasítani! Kocsis Máté nyomorult 900 településére 1, 4 darab befogadott menekült jutna, ha az ország többi részét megkímélnénk tőlük.  Bizony mondom néktek, rettegnek ezek tőlünk. Nem maradt más hátra, mint szellemi kutakat mérgezni és ránk kényszeríteni saját, nagyon is megalapozott félelmüket és felnagyítva zúdítani a hazugságokat a nyakunkba.

Magyarországot negyedannyira nem érinti a bevándorlás problémája, mint amilyen hangosan károgva kapaszkodik ebbe a nem létező kérdésbe a kormány. Egy olyan országba, amelyből saját polgárai is menekülnek, senki nem szívesen jön. Akkor főleg nem, ha tudja, milyen emberséggel fogadják itt.

Az egész hisztéria arra az aljas megvezetési szándékra épül március 15.-e előtt néhány nappal, hogy ne azokra figyeljünk, akik utcára vonulnak, ne az ellopott javakkal (jól beszéltél, Tarlós), ne az arcpirító urizálásukkal, ne a gyalázatosan kivéreztetett egészségüggyel, ne a szarban fuldokló oktatással, ne a leszakadók mindennapi, húsba vágó kínjaival, hanem a láthatatlan, de veszélyes ellenséggel.

A nemzeti együttműködés ellenére minden fontos társadalmi kérdésben megbuktak: hiába “csokolnak”, az életszínvonal nem emelkedik, hiába döngetik a mellüket a foglalkoztatási statisztikákkal, a hétköznapi megélhetés egyre nehezebb, hiába nyitnak távlatokat Azerbajdzsántól Mongóliáig, a kilátások nem jobbak, egyáltalán nincsenek már kilátások. Hiába kábítanak Gyurcsánnyal és ordítják a jobban teljesítést, aki tud, az menekül. Nem azért, mert mozgékony, hanem mert most talán még nem késő. Akinek nincs ereje, tudása, lehetősége elmenekülni, az marad: csapdábaejtett, kiszolgáltatott emberi sorssá válik a Fidesz gumicsizmás lábai előtt.

Visszavonulás helyett a Fidesz tovább tapos, központosít, enyves kezében próbálja koncentrálni ezer sebből vérző hatalmát, rátenni a kezét a még rendelkezésre álló forrásokra. Csakhogy a monstrum túlnőtt rajta, az ország rohan a szakadék felé, és a totális kormányzati tehetetlenség kellős közepén már csak a migránsozásra futja. A totális diktatúra bevezetése maradt az utolsó esély. Ha nem jön be, akkor is teli zsebbel akarnak távozni, hogy majd a Seychelles-szigetekről mutogathassanak azokra, akiknek esetleg lesz annyi bátorságuk, hogy a romokból valamit újjáépítsenek.

Bárhogyan is lenne, az utolsó erejükkel a szabad médiát igyekeznek lefejezni, és minden lehetéges kommunikációs csatornát megkaparintani: a propaganda az egyetlen, amelytől még remélhető, hogy képes eltakarni a valóságot. Ezért hazudnak egyre gyalázatosabbakat, ezért dagadnak ez erek a nyakukon, amikor normális hangon kellene megszólalniuk, ezért menekülnek a még nem leigázott sajtó kínos kérdései elől. A migránsozás az egyetlen olyan eszköz számukra, amivel – hiszen nyitott kapukat döngetnek – talán még időt nyernek, hogy fenntarthassák a lopásra, lenyúlásra berendezett rendszerüket.

Mindeközben a Fidesz hatalmas sikerei mind olyan dolgok, amik a hétköznapi ember viszonyait közvetlenül nem érintik: valószínűtlenül távoli vonatkozások, amelyeket baromira nem éreznek a bőrükön. Le van szarva a keleti nyitás, a gigaberuházások, az államadósság csökkenése, az uniós szabadságharc valamennyi szimbolikus vívmánya. Az emberek zöme már pontosan látja, hogy a propaganda és mindennapi tapasztalatai köszönőviszonyban nincsenek egymással. Amint kényes kérdésekre kerül a sor, az urak menekülnek, vetítenek, migránsoznak és megoldások hiányában erőt fitogtatva tolják a hatalmi játszmák megtörésre, lejáratásra irányuló legocsmányabb módszereit.

Már csak ennyi telik tőlük, ezért tömörülnek falkába, csordába akár szombaton is, ezért ordítanak, vicsorognak, rázzák az öklüket. De amint egyedül maradnak, rettegnek. Ők azok, és még mindig pofátlanul, gátlástalanul a javunkat akarják. Ne adjuk oda nekik.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.