November 15,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


A felcsúti titok

Végre megtudtam a nagy titkot. Nem azt, hogy hová tűnnek a fél pár zoknik, ez valószínűleg örök rejtély marad, de a második dolog, aminek megértésére hosszú évek óta vágyom, végre nem titok többé.

Az MLSZ szóvivője – Sipos Jenő – lerántotta a leplet arról a máig megválaszolatlan kérdésről, hogy mi a cafrangos lópikuláért is kell minden faluban stadiont építeni, amikor a honi ladarúgás finoman fogalmazva is kihívásokkal küzd mind a játékosok tudása, mind a nézők érdeklődése tekintetében.

Mindenki dőljön hátra – támlátlan széken ülők ne tegyék ezt – és figyeljen, mert mondom: azért kellenek a stadionok, hogy bemenjenek a nézők és ha ők bementek, akkor egyszeriben jobb lesz a magyar foci. Ráadásul nézők előtt az aranylábú focisták is szinte megtáltosodnak és hirtelen nagyon jól fognak tudni focizni.

Idézem szó szerint Sipos Jenőt:

Ha megfelelő lesz az infrastruktúra, tehát ha nem luxus, de korszerű stadionok lesznek, ha megfelelő a játéktér, fedett lelátók vannak, megfelelő kiszolgáló helyiségek, oda szívesebben mennek ki a szurkolók. Értem ezalatt az ultraszurkolókat is, a családokat, nőket, férfiakat és gyerekeket is.

Értjük?

Mert én például értem a gondolatmenetet, csak éppen nem értek vele egyet.

Ugyanis a legritkább esetben sem az a szokás, hogy egy nélkülöző családban, ahol nem telik rendes ételre, fűtésre, a gyerek kinőtt ruhában kénytelen járni és besüvít a szél az ócska ablakon, majd pedig jó állást talál a családfő és első dolga az, hogy vegyen egy versenyautót, mert hátha majd egyszer telik benzinre és talán még vezetni is megtanul valaki a családból, aki remélhetőleg olyan tehetséges pilóta lesz, hogy versenyezni is tud. Majd.

Ez úgy szokott működni, hogy először a gyereknek biztosít mindent egy normális szülő, gondoskodik a lakás emberi tartózkodásra alkalmassá tételéről, félretesz annyi pénzt, hogy baj esetén legyen tartalék. Aztán később, amikor a gyerek megtanult autót vezetni és esetleg kiderül, hogy tehetséges, lehet gondolkodni a hogyan továbbon. Nem pedig fordítva.

Teljesen elvonatkoztatva attól, hogy én például kedvelem, vagy nem kedvelem a focit, egyetértek azzal, hogy legyenek stadionok. Néhány. Ott, ahol tényleg indokolt. Akkora, amit az adott közösség képes fenntartani. De semmi sem indokolja a mostani eszelős stadionépítéseket. Nem csupán azért, mert kevés a néző, hanem azért is, mert ezeket a létesítményeket nem kevés pénzből fenn is kell tartani valakinek.

Nem jövök most azzal, hogy átszámoljam lélegeztetőgépekre és steril fecskendőkre, inkubátorokra a kórházi túlórákra a focitemplomokra szétszórt rengeteg pénzt. Ezzel szemben azt gondolom, kell a sportra is áldozni. De ameddig számos iskolában egy büdös, levegőtlen teremben kell testnevelés órát tartani, mert nincs tornaterem, de még udvar sem, addig ne épüljön egyetlen stadion sem.

Ellenben biztosítani kell minden iskola számára a megfelelő, minimálisan elvárható sportolási lehetőséget és biztosítani kell a közösségek számára is ugyanezt. A felcsúti katedrális és fűtött gyep, milliárdokba kerülő kazánház, a kozármislenyi és még számos, a kutya által nem látogatott stadion árából hány településen épülhetett volna például fedett uszoda? Olyan, ahová mondjuk ingyenes buszjáratokkal lehetne szállítani a környékbeli településekről a gyerekeket, hogy megtanuljanak úszni, a felnőtteket, hogy sportolhassanak, az időseket, hogy egészségesebben, kevesebb mozgásszervi panasszal kelljen élniük?

Ameddig a gyerekek, szülők és nagyszülők úszkálnak, addig az aranylábú focisták kezdjenek erőnléti edzésekbe, tanulják meg kezelni a labdát, ismerkedjenek meg a kapuval, igyekezzenek színvonalas focit produkálni. Amint ez sikerült, menni fognak a nézők maguktól is, akkor majd lehet lelátót, stadiont és hotdogos bódét építeni. Magánpénzből. A sportra szánt közpénzből pedig a köz sportolását kell lehetővé tenni, nem nagyon kevesek hobbiját.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.