December 10,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Úgy beleállunk a turulszaros magyar anyaföldbe

Találtam egy rendkívül érdekes cikket a hvg.hu-n. Nem is csak a cikk tartalma az, ami miatt billentyűt ragadtam, hiszen igazán döbbenetesen új információkat nem tartalmaz. De nagyon korrekt módon gyűjti csokorba és vezeti le azt a sokak által és régóta hangoztatott ténymegállapítást, miszerint: Szarban vagyunk!

Tudom jól, hogy a mai világban nehezebb rávenni egymást és önmagunkat is arra, hogy egy hosszasabb elemzést végigolvassunk. Sokáig tart, meg kell emészteni, az esetek döntő részében bonyolult, nehezen érthető bizonyos ismeretek hiányában és a legritkább esetben szórakoztató.

Ettől függetlenül feltétlenül érdemes elolvasni. Aki teheti, fusson neki a cikknek.

Akinek most nincs ideje, türelme, lehetősége végigolvasni, röviden összefoglalom: Magyarország az uniós fejlesztési forrásokat igen balfasz módon használta fel, holott az egyik legnagyobb haszonélvezői vagyunk ezeknek a forrásoknak. Az EU-s pénzek nélkül az ország gazdasági növekedése valahol a semmi és a nulla között van. A GDP ezzel együtt is összesen 2,5 százalékkal nőtt 2008 és 2015 között. Nem évente ennyivel, hanem 7 év alatt összesen ennyivel.

Az Orbán-kormány azon dolgozik, hogy a 2015-2020 között hozzáférhető uniós forrásokat 2018 előtt teljes egészében le tudja hívni, mert csak így tartható szinten a gazdasági jobbanteljesítés illúziója. A választásokig, egészen konkrétan. A 2018-as választások után öt perccel úgy beleállunk a turulszaros magyar anyaföldbe, hogy a farkunk bojtja sem fog onnan kilátszani. Az eddig hülyén felhasznált zömmel (ezt én mondom, nem a cikk szerzője) szétlopott pénzt és az elszúrt 10 évet már sehogyan sem lehet pótolni. Kérdés már csak az lehet, lassabban fúródunk a talajba, vagy fénysebességgel.

Innentől élesen elhatárolom magamtól a cikket, annak szerzőjére való tekintettel és kimondottan csak a saját véleményemet mondom: Közgazdászok hada ordítozik évek óta, hogy baj van. A kormány és az ő elvakult hívei harsányan kiröhögték ezeket a kritikákat és minden héten diadaljelentésekben tették közzé: Tessék, még mindig nem ment csődbe a gazdaság!

Aki nem közgazdász, csak egyszerűen használja a fejét másra is, mint bólogatásra és sapkaviselésre, az is ordítozik évek óta, hogy nem kellene szétrabolni a pénz döntő részét, a maradékot baromságokra költeni. Ugyanis sehány stadion nem oldja meg a munkanélküliséget, az alacsony béreket, az egészségügy, oktatás szétesését, a kényszerűségből külföldre menekülő fiatalok itthon tartását.

A röhögésen kívül nem sok eredménnyel járt a dolog. Ezt az egész nagy szemfényvesztést a hazugság tartja egyben, de az is csak ideig-óráig. Hamarosan mindenkinek szembesülnie kell a valósággal, csakhogy addigra szinte mindegy lesz. Valószínűleg éppen ez az oka Orbán azon törekvésének, hogy az Unió ellen hangolja a közvéleményt, ahogy a migránsokkal való folyamatos ijesztgetés sem öncélú geciség részéről. Egyszerűen a választások után nincs tovább. Akkor sem, ha Orbán marad és akkor sem, ha megbukik.

Választásunk annyi maradt, hogy akarunk-e az Unió tagjaként megpróbálni talpra kecmeregni és nem Ausztriát, hanem Romániát utolérni, vagy kilépni a közösségből és magunk boldogulni valamiféle feudális diktatúrában. Nem tudom, hogy létezik-e feudális diktatúra, de ha nem, majd mi feltaláljuk.

Orbánék számára pedig az a tét, hogy el kell-e számolniuk az eddigi működésükkel, vagy olyan védettségre tesznek szert, amiben soha, senki nem kérheti többé számon mindazt, amit ezzel az országgal tettek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.