Hova a búbánatos francba tartunk?

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Volt régebben egy országimázs reklám. Csak vigyorogtam, hogy a soknyi pénzen elkészített filmecskében strandpapucsba bújtatott lúdtalppal, szarul megcsinált műfogsorral próbáljuk ájulásra bírni a külföldet.

Akkor azt hittem, lejjebb már nincs. Holott… Azon töprengek, hova a jó búbánatos francba tartunk mi? Mit akarunk, mit csinálunk és ezzel szemben mit hazudunk magunknak?

Figyelem az összes oldali vitaműsorokat, olvasom a sajtót. Próbálom kitalálni, hol a baj? A politika beteg, vagy a társadalom? Melyik torzítja a másikat?

Ott tartunk az anti-evolúcióban, hogy mi vagyunk Európa motorja és Paks II. tulajdonképpen az egész kontinens, ha nem mindjárt a Világ, esetleg az Univerzum energia-biztonságát fogja szolgálni.

Holott elképesztő, soha nem látott nyomorban élnek emberek. Nem Afrikában, hanem az utcánkban.

Nyolc éve penészes csontot ásunk ki a trágyadomb aljáról, miközben emberek halnak meg azért, mert nincs tüzelőjük, mert nincs pénzük gyógyszerre, mert orvoshoz sem jutnak el, vagy azért, mert lassan éhen halnak. A szörnyű az, hogy ez nem demagógia. Ezek tények.

Találgatjuk, melyik párt, melyik politikus a hülyébb, közben 81 éves hajléktalan asszonyt fogad be egy 18 éves lány. Hallod? 81 éves ÉS hajléktalan! Mert 3 éve meghalt a férje, egyedül nem tudta fenntartani a lakást. Az utcára kényszerült. Koldulni kényszerült. Szerencséje volt. Neki. A többiekkel mi lesz?

Ma, ebben az országban ki lehet lakoltatni olyan idős nőt, akinek csonkolt mindkét lába. Ma, ebben az országban bevett gyakorlat, hogy az idős beteget a kórházban első lépésként megfosztják a szabadságától. Elveszik a szemüvegét, botját, pelenkát adnak rá és megtömik nyugtatóval. Akkor kussol, nincs vele gond. Ha elesik, úgy járt. Ha meghal, hát Istenem!

Ma normális dolognak számít, ha a faluban egy idős ember tüdőgyulladást kap, lábát töri, akkor a mentő kiérkezésekor kezdik szervezni a temetést. Az is rendben van, hogy sérült embereket fosztanak meg a túlélés lehetőségétől, alázzák meg őket, vonják meg a járandóságukat.

Mit csinál ez az ország? Mi ez? Népirtás?

Kósa Lajos bölcsességein mulatunk, közben a társadalom pusztítja önmagát. Egész generációk kerülnek a szemétdombra. A ma 45-65 közöttiek. Nem kellenek, nem kellünk. Selejt, ki vele! Öregek! Öregek?! Normális országokban ebben a korban tart valaki élete és pályája csúcsán. Már van tapasztalata, van rálátása a dolgokra. Ha jól sáfárkodott az életével, van miért becsülni. Na de az nem a mi országunk! Itt nem kell az ilyen!

Rendben is van, csakhogy mi lesz aztán? Ennek a generációnak miből lesz majd nyugdíja? Már aki megéri valahogy. Közmunkából? A semmiből? Ki fogja azt a nyugdíjat megtermelni?

Mert a magánnyugdíjat eltapsoltuk. A külföldre menekülők? A meg sem született gyermekek? Mert mostanság nem sok gyermek születik mifelénk. Aki vállalni mer/tud, az is egyre idősebb korban. Azt a csodát élhetjük meg, hogy bár egy ember 40 fölött öreg a munkaerő piacon, szülőnek mégis lehet fiatal. Márpedig a késői gyermekvállalásba nem nagyon fér bele még egy-két testvér. Ahol sok gyermek születik, ott többnyire a szegénységet örökíti a szülő. A kilátástalanságot.

Tehát? Tessék mondani! Mi lesz mondjuk 10 év múlva? 20 év múlva? Központilag szabályozzák majd, ki melyik kukában turkálhat, melyik sarkon kéregethet? Simon pénzével vagyunk elfoglalva, miközben Ócsától Felcsútig ömlik a pénz, a mi pénzünk, amivel senki nem számol el.

A tanárok portfólióján hörgünk, miközben 2014-ben kiderült: a KLIK és annak vezetője alkalmatlan a feladatára, ezzel szemben 54 milliárd az eddig feltárt deficit, de 10 évre titkosítják. Kérdem szelíden: mi a faszt titkosítanak és miért? Ki elől?Mondom, 2014-ben! 2016-ban mennyi is, 38 millió? Most Áder testvére kerül az élre. Ő alkalmas lesz? Mire? Mitől?

Csámcsog a média, hogy az őszödi beszédben csúnya szavak hangzottak el! Közben felszámolták a jogállamot, nincs demokrácia, nincs szabad sajtó, nincs vallásszabadság, nincs szólásszabadság, nincs jogegyenlőség, nincs társadalmi kontroll, megszűntek az alapvető emberi jogok!

Nyugdíjas hadsereg jött létre, hogy megvédjék a békét. Holott azt pont nem kell megvédeni, mert nincsen háború. Miért nem védik inkább a hajléktalanokat? A közmunkásokat? A sérülteket? Az éhező gyerekeket? A kilakoltatott családokat?

Ma, ebben az országban választást lehet nyerni a rezsicsökkentés varázsigével.

Üzenem a rezsivédő hadseregnek: akinek igazán szüksége lenne rá, azt nem érinti a csökkentés. Mert nincs már lakása sem, nemhogy rezsije. Élete sincs már, jövője pláne nincs. Amiért harcolni tetszenek, az egy baszott nagy hazugság.

Milliárdokból fenntartott erőszakszervezetek lövik lábon egymást, tolatnak egymásnak a parkolóban. Másik milliárdokért betanított majmok járnak körtáncot a Parlamentben. Közben a tűzoltókat nem fizetik meg, a mentőkbe nem jut felszerelés, üzemanyag.

Rezsifórumnak hazudott választási kampánnyal hülyítik az embereket. Sikerrel. Holott semmi másról nem szól a harc a rezsi, a multik, a bankok, a szolgáltatók, az IMF, az Unió, a baloldal, a franc tudja mi ellen, mint a hatalomról. Annak mindenáron való megtartásáról.

Ma, ebben az országban állatok védelmére létrejött alapítvány próbál embereken segíteni. Ruhát, gyógyszert, élelmiszert gyűjtenek. Ugyanis látják azt, amit a hatalom, a harcosok nem akarnak látni: a nyomort. Kutyások egymás közt gyűjtenek azoknak, akik kénytelenek a házi kedvencüktől megválni, mert maguknak sem telik élelemre.

Nyeljük a hülyénél hülyébb baromságokat gondolkodás nélkül, ájultan hallgatjuk, milyen csodásan élünk, fejlődünk, teljesítünk, gazdagodunk, már mindenki minket utánoz és irigyel.

Kerényi az Alaptörvény díszkiadását árverezte tapsikolva. Nekünk kurva drága volt az Alaptörvény, mert az Alkotmányt és a demokráciát adtuk érte. Vagy elvették. De mégis inkább adtuk. Vagy engedtük. Adtuk, cserében a biztonságért, jólétért, erős államért.

Most legalább semmink nem maradt, csak az ordas hazugságok. Meg a félelem, amit évtizedek óta nem tapasztaltam. Nem leszünk gyarmat! Hörgik az önmagukat felkent véderők. Nem hát! Inkább mi gyarmatosítunk! Beszivárgunk.

Ausztriában 2010-ben 26 000 magyar dolgozott. Most ez a szám 63 000 fölött van. Ez csak Ausztria!

Gondolom, már bőven meghaladta a külföldön dolgozók száma a félmilliót.

A letarolt idősek és középkorúak után a fiataljainkat is elveszítjük. Tessék mondani! Ki fog ebben az országban maradni? Az egymással és önmagukkal marakodó pártok?Az ő elszánt híveik? Vagy csak a kormánypárt rezsihadseregestül, békemenetestül, szellemi honvédőstől?

Mert én is maradni akarnék, ha már ide születtem. Élni szeretnék, szabad akarok lenni. Nem tudom, a többi ember mit akar ebben a kis hazában.

Mert ha csak szellemi-, hon- és rezsivédeni, semmit se, nyugtot, esetleg erős kezű istenkirályt, akkor nekünk ezennel kacifántosan bebaszott.