Matolcsy meglátta a szép jövőt

MTI fotó MTI fotó

Miközben a kormánypárt változatlanul csak a migránsokkal hajlandó foglalkozni – mi pedig nem -, Orbán Viktor szerencsésen hazajött Azerbajdzsánból megsimogatni Nárcisz kutyát, mielőtt indul is tovább lepofozni Merkelt, a jegybank elnöke mintegy mellékesen, két műkincsvásárlás között megoldotta az ország összes baját.

Az MNB Orbán Viktor kifejezett kérésére készített egy tanulmányt, mégpedig Ausztria utolérésének útvonalát kellett kibontani a műben. Ez sikerült is. Bár én sajnos nem olvastam a végül könyv terjedelművé fajult munkát, de valószínűleg akkor sem fogná át a tudatom, ha olvasnám.

A keresztségben a Versenyképesség és növekedés címet elnyerő Matolcsy alkotás rávilágít a fejlődés mikéntjére, tehát bizonyosan számot tarthat a köz érdeklődésére. Nem tudom, a nagytudású jegybank elnök pontosan mi módon óhajtja utolérni Ausztriát – pláne még a mi életünkben – de érdemes lenne addig elindulni, ameddig nem épül ott is egy kerítés hirtelen.

A vg.hu egy cikkében az olvasható, hogy az unortodox gazdaság szülőatyja szerint pénzt kell tenni az oktatásba és az egészségügybe, valamint számos reformot is végre kell hajtani ezeken a területeken.

Feltételezem, Matolcsy nem a Klik-be öntött 38 milliárd forintra gondolt, mert az úgy szét fog folyni, mint galambfos az uniós pénzből viakoloros főtéren felhőszakadáskor. A hamarosan sürgetővé váló kórházak konszolidációjára sem gondolhatott, mert az évente egyszer, olykor többször előadja a kormány, de egy fikarcnyit sem lett tőle jobb az egészségügy helyzete.

A versenyképesség fontos tényezője, hogy mennyire képzettek és mennyire egészségesek az emberek – szögezi le a jegybank. Már ezért a megállapításért érdemes volt megírni a könyvet, ez kétségtelen.

Matolcsy aggodalmát fejezi ki a fogyatkozó lélekszám miatt, ami megintcsak kétségtelenül kedvezőtlen folyamat és akkor még nem számoltunk a fiatal szakemberek kivándorlási hajlandóságának folyamatos növekedésével, csak a természetes fogyással. Ez utóbbi sajnálatos tény megoldását a jegybank a gyed összegének emelésében és több bölcsődei férőhelyben látja.

Bár én nem vagyok Matolcsy György, de úgy hiszem, hogy egy felelősen gondolkodó emberpár nem csak a gyermek megszületését követő 2-3 évre előre tervez, hanem mondjuk 20 évre. De 18 évre feltétlenül. Ameddig a születendő gyermek nem képes az önfenntartásra, addig bizony a szülők feladata és felelőssége minden és nem zárul le a tennivaló az utolsó csomag papírpelenka megvásárlásánál. Az óvoda, iskola, középiskola, felsőfokú tanulmányok eszelős összegekbe kerülnek és akkor még a napi kiadások, mint rezsi, a kinőtt ruhák folyamatos pótlása, napi étkezés és hasonló apróságok szóba sem kerültek.

Azt gondolom, az ad-hoc segélyakciók helyett hosszútávú, stabil, biztonságos jövőkép kell a gyermekvállaláshoz.

A következő javaslat az oktatást érinti, amennyiben Matolcsyék szerint növelni kell a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számát, mert erősen elmaradtunk az uniós átlagtól. Ha nem éppen ez a kormány tett volna meg mindent azért, hogy ez így legyen – gondolok itt az Európában is extrém-magasnak számítót tandíjakra, amit nem tandíjnak hívunk, az oktatás szétverésére, a létbiztonság nullára redukálására, akkor fel is sikoltanék örömömben, de így nem teszek ilyesmit.

Van azonban egy pont a tanulmányban, amit biztosan meghall és el is fogad a kormány: növeljék a népegészségügyi termékadó (chipsadó) körét és/vagy mértékét.

Nem adok sok időt és valamelyik szavalókórus-tag bejelenti, hogy bizony kiterjesztik a chipsadót a húsra, tejre, kenyérre, zöldségre, mert ez az egy módja van annak, hogy utolérjük Ausztriát.

Mielőtt ez bekövetkezne, nekem lenne egy javaslatom: dobjunk össze a jegybank lézertekintetű elnökének egy autósatlaszra valót, úgy egyszerűbb lesz bemérni az irányt.

Mi meg talán olcsóbban megússzuk.