Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Rogán Antal pofátlansági kézikönyve

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Olvasom, hogy Rogán Antal – bizonyítandó, hogy ő is dolgozik, meg az általa irányított propagandaminisztérium sem hiába kerül pénzükbe az adófizetőknek – nekiállt rendeleteket gyártani.

Szombaton, azaz tegnap megjelent miniszteri utasításában szájbarágta, hogy a zömmel magántulajdonban lévő magyarországi bankok – családi otthonteremtési kedvezményre (Csok), illetve az  otthonteremtési kamattámogatásra vonatkozó – reklámjai milyen formai követelményeknek kell, hogy eleget tegyenek és milyen arculati elemeket és jelmondatokat kell, hogy tartalmazzanak.

Tehát az van, hogy az a bank, amelyik van annyira hülye, hogy Csok-alapú hitelt szeretne nyújtani ügyfeleinek, arra van ítélve, hogy 2 az 1-ben alapon a kormány intézkedéseit, mármint „A magyar reformok működnek!” világraszóló sikerét is kötelezően reklámoznia kell. Szerencsére a magyarul gyengén értő bankok számára Rogán Antal azt is elmagyarázta, a csatakiáltásnak milyen méretben, milyen színnel, milyen háttérrel kell szerepelnie az ügyfelek tájékoztatását célzó, egyébként a bankok által fizetett reklámokban.

Mondjuk ahhoz képest, hogy az összes többi mellett a bankszektort is tokostól-vonóstól államosíthatták volna, ez egy egészen korrekt és baráti felkérés, utasítás, parancs. Ahhoz képest viszont, hogy sokkal korrektebb lenne, ha a magyar reformok tényleg, szabad szemmel láthatóan, a nemzet bőrén érezhetően működnének a formailag tökéletesen prezentált csatakiáltás helyett, egészen megdöbbentő kormányzati agresszivitással állunk szemben megint.

Hangsúlyozni szeretném: nem az arculati elemekkel van bajom, sőt még arról sem kívánok mélyebben megemlékezni, hogy mennyire ellenszenves, pusztítóan kártékony politikusnak gondolom Rogán Antalt és az ő parasztlegényes felkapaszkodását a totális szervilizmus politikai uborkafáján. Hogy mennyire hányingerkeltő bármi, amire ráteszi a kezét, minden, amivel kapcsolatban megnyilvánul, hat, alkot és gyarapít.

Ezzel a kötelezővé tett párt- és kormánypropagandával van alig titkolható problémám. Azt gondolom, hogy frontálisan nyílt kormánypropagandára kötelezni külföldi vagy hazai tulajdonú magánvállalkozásokat, nem csupán sajátos banánköztársasági akciózás, de egy olyan állapothoz való visszatérés is egyben, amelyről meggyőződéssel hittük, hogy lassan három évtizede magunk mögött hagytuk. Piaci viszonyok között számomra értelmezhetetlen az, hogy bármilyen kereskedelmi vállalkozás arra kötelezhető, hogy fizetett reklámjában politikai hirdetést helyezzen el.

Látni kell ugyanis, hogy itt nem (csupán) a terméket/szolgáltatást kell népszerűsíteni, hanem magát a kormányt és annak Csok-on átívelő sikereit, amelyeknek semmi közük a konkrét, értékesíteni kívánt termékhez. Az, hogy  „A magyar reformok működnek! (az is jelentéktelen ebben a vonatkozásban, hogy egyébként mi a valóság) semmilyen formában nem kapcsolódhatna ehhez a történethez. Etikátlan, pofátlan, vérlázító.

Nem tudom, szélesebb körben mennyire evidencia (szerintem semennyire, mert ebben a rezsimben minden, valaha magától értetődőnek hitt alapvetés érvényét veszítette), hogy a kormánynak se nem feladata, de felhatalmazása főleg nincs arra, hogy önmagát fényezze. Dolga lenne ellenben, hogy a törvények szellemében gyakorolja a végrehajtói státuszával kapcsolatos teendőket. Ehhez képest a kormány politikai megfontolásból kényszerít piaci szereplőket arra, hogy a mindenható állampárt sikereit hirdesse. Ha nem egy konszolidálódó banánköztársaság lennénk, a kormány semmilyen körülmények között nem rendelkezhetne arról, hogy egy, nem a saját tulajdonában lévő bank mit hirdessen azon túl, ami a szolgáltatás tárgyát képezi (tudniillik családi otthonteremtési kedvezmény és otthonteremtési kamattámogatás, ennyi).

Miután jelen állás szerint eddig mindössze 1100 igényelést nyújtottak be az új családi otthonteremtési kedvezményre a bankokhoz és elsősorban használt lakáshoz igényelték a támogatást, különösen groteszk, hogy a kormány propagandája ott fog virítani kismillió bankfiókban, a fogyasztók megtévesztését elősegítendő.

Ha egyébként nem lenne igaz, hogy például a Matolcsy-féle növekedési hitelprogram is látványos érdektelenségbe és a kereskedelmi bankok hitelezési hajlandóságának hiányában totális kudarcba fulladt, és teljesen jóindulatúan feltételeznénk, hogy ez viszont egy igazi sikertörténet lesz, akkor sem lehetne szó nélkül hagyni Rogán Antal tenyérbemászó pofátlanságát.

A Csok-ot ugyan nem igénylő, de ehelyett gondolkodásra hajlamos és képes internetfogyasztók egészen szép listát készítettek arról, hogy a bankokra erőltetett propaganda analógiájára, mennyi más alkalmas felület kínálkozna még Rogánék agymenésének reklámozására. Itt egy távolról sem teljes felsorolás, amivel nem ötleteket szeretnék adni, csupán a helyzet abszurd és cinikus voltát szemléltetni: wc-papír, kórházi zárójelentés és/vagy beutaló, várólista, befizetendő csekkek (rezsicsökkentésen túl), tömegközlekedésre szolgáló jegyek és bérletek, oktatási intézmények bejáratai fölött üresen tátongó falak, vásárlási számlák és egyáltalán minden olyan szabadon álló felület, amit még nem sikerült kormányzatilag lerohanni, kitapétázni és kisajátítani.

Mert megérdemeljük. És lehetőleg örüljünk, hogy Orbán Viktor arcképét még nem kell kötelezően a homlokunkra vagy a nyelvünkre tetoválnunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.