Bizony, Kövér úr

MTI fotó/Mészáros János MTI fotó/Mészáros János

“Ha Európa megadja magát a szellemi erőszaknak, akkor előbb vagy utóbb, fizikai erőszak áldozatává válik.

Ezt nem én mondom, hanem Kövér László házelnök, bajusz tulajdonos és a magyarok szaporodásáért, valamint a fehér rassz apokaliptikus kipusztulásáért aggódó reménybeli nagypapa és politikus mondta az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemen pénteken rendezett magyar-bajor fórumon.

Kivételesen igazat adok neki, mindössze egy apró korrekciót tennék a mondatban, hogy valóban igaz is legyen.

Ha Magyarország megadja magát a szellemi erőszaknak, akkor előbb vagy utóbb, fizikai erőszak áldozatává válik.

Így már stimmel.

A magyar lakosságot naponta igyekeznek szellemi erőszakkal befolyásolni. Szellemi erőszak a tények elhallgatása, elferdítése, erőszak a hazugságok terjesztés, a rémhírkeltés, az indulatok szítása, a gyűlöletkeltés.

Naponta, óránként jelennek meg cikkek például arról, hogy mindjárt jönnek a migránsok és az asszonyainkat, lányainkat fogják hajkurászni az utcán, megerőszakolnak mindenkit, akit utolérnek.

Aztán arról, hogy az elégedetlenkedő pedagógusok a gyermekeinket használják fel saját céljaik elérésére. Arról, hogy csak több pénzt akarnak, pedig hihetetlen béremelést kaptak és több pénzt már csak akkor tud nekik biztosítani a kormány, ha azt másoktól veszi el.

Naponta gyalázzák a szakszervezeti vezetőket, az elégedetlenségek élére állókat, a kormánykritikus civileket. A szellemi erőszak egyik formája azt állítani, hogy szinte nincs munkanélküliség, miközben a közmunka megalázó és nem teszi lehetővé az emberhez méltó életet.

Erőszak az, amikor sérült, valóban rokkant, beteg emberektől megvonják a megélhetéshez szükséges minimális ellátást, azt állítva, hogy munkaképesek és hogy élősködni akarnak a társadalmon.

Erőszak azt hazudni, hogy minden rendben van és jól teljesít az ország, miközben az Unióhoz velünk együtt csatlakozott országok mindegyike előttünk van minden létező mutatóval, az ország fele az Unió legszegényebb részéhez tartozik, nincs saját iparunk, nincsenek beruházások uniós források nélkül és a termelékenységi mutatóink a felét sem érik el a fejlettebb országokénak.

Szellemi erőszak azt állítani, hogy fejlődik az ország, miközben milliók élnek a létminimum alatt és ezek jókora része munka mellett nyomorog a fizetéséből.

Szellemi és már fizikai erőszak is önhatalmúlag kiosztani a közös vagyont, az ország földjeit fizetőeszközként juttatni a hűséges szolgáknak, a hatalom megtartása érdekében.

Erőszak elvenni családok ezreinek a megélhetését, hogy néhány kegyelt megkaparinthassa a dohánypiacot, a nyelvoktatás piacát, a tankönyvkiadást és még ezer más területet.

Erőszak fizetőssé tenni a közpénzből épült autóutakat.

Erőszak politikailag elkötelezett híveknek adni a kultúra, művészetek támogatására szánt pénzt.

Erőszak egy ember kezébe adni a kaszinók többségét, a magyar filmgyártás költségvetését.

Erőszak saját emberekkel feltölteni minden minisztériumot, minden állami szervet, saját embereket tenni az összes oktatási intézmény élére a tankerületi igazgatóktól kezdve az egyetemek irányításáig, a sportkluboktól az önkormányzatok felügyeletéig.

Erőszak saját emberekből összeállítani az alkotmánybíróságot.

Erőszak máról holnapra jogszabályokat, törvényeket módosítani, a közvagyon elköltését titkosítani, a köz pénzét átláthatatlan módon szétcsatornázni.

Erőszak a hatalom csúcsán lévőknek, rokonaiknak vagyonosodását röhögve eltitkolni. Szellemi erőszak a máshogy gondolkodókat gyalázni, a más vallásúakat megvetni, a politikai ellenfeleket mocskolni.

Erőszak a köz pénzéből propagandagépezetet működtetni, a köz pénzéből eltartani, hízlalni. A pártutasításra működő médiát közpénzből reklámbevételekkel tömni.

Erőszak a közbeszerzéseket, uniós pályázatokat irányítottan leosztani.

Erőszak stadionokat építeni egy olyan országban, ahol nincs megfelelő infrastruktúra, ipar, nem működik a gazdaság, az oktatás, az egészségügy, ahol nincs szociális biztonság, ahol emberek, gyermekek és idősek éheznek.

Naponta erőszakolják meg ezt az országot. Évek óta. Újra és újra, pofátlanul, pökhendi vigyorral, aljasul.

Olykor előfordul az is, hogy a szellemi erőszaktevő ellen fordul a bántalmazott és megtorolja az elszenvedett gyötrelmeket. Bizony, Kövér úr.